Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Bénák, süketek, vakok hada

Lehet, közülünk sokan, kedves sorstársaim, nagy lélegzetet vettek és felsóhajtottak, amikor tudomást szereztek a nagy erdélyi összefogásról, ami a székely autonómiát, önrendelkezést illeti. Végre sikerült összehozni, összefogni az erdélyi magyar pártokat a közös cél érdekében! Közös nyilatkozat, kiállás, mondhatnánk, végre a közakarat érvényt, létjogosultságot szerzett. Még mielőtt a lelkesedés elhatalmasodna bennünk, a nagy ugrás előtt, ha lesz ilyen, ne dőljünk hátra kényelmesen, nincs még itt az ideje annak, hogy a pártokra hagyjuk sorskérdéseink megoldását.

Gondolom, mindenki tisztában van vele, hogy az Erdélyi Magyar Néppárttal csak kényszerből ült le az RMDSZ és a Polgári Párt, mondhatnám felsőbb utasításra, ugyanolyan kényszerből álltak az önrendelkezés mellé is. Én személy szerint nem hiszem, hogy változott volna az erdélyi politikai szereplők szelleme, személyisége, ami az úgynevezett romániai politikát illeti. Csodák pedig nincsenek, „kutyából nem lesz szalonna” – mondja a paraszti bölcsesség! Ne is várjunk csodákra, ha megvédjük magunkat, mi egyszerű magyarok és odafigyelünk a mieinkre, egymásra, akkor megmaradunk, másképpen nem! Ez tény! És amennyire egyszerű, annyira nehéz is!

Nézzük csak meg a mocsárt, amiben vergődünk: az RMDSZ része a román politikának, ugyanúgy tudatlanul a híveik is, akik szavazatára ácsingózik a FIDESZ. Tiszta a kép: pénz, támogatás az RMDSZ-hez megy, cserébe a szavazatokért! Az MPP felismerve a helyzetet, besorolt a hivatalos elvárások mögé. A Kulcsár Terza József EGYÉNI autonómia-törvénykezdeményezése mindenre rávilágít. RMDSZ és MPP, egy zászló, egy tábor, egy út, egy cél. Az EMNP pedig hiába is próbál valami újat, illetve valójában visszautat mutatni a gyökerekhez, a kezdetekhez, szava nem jut el a süketekhez, intő jelét az elvakultak nem láthatják, nem is akarják. Magyar az, aki RMDSZ-es! Ennél nincs is könnyebb magyarság! Nem kell hozzá kiállás, még magyar szó, gyerek, unoka sem, elég a szavazat, és magyarrá van nyilvánítva még a román is!

Tudjuk azt, hogy minden szervezet gerincét a tagság, a közösség jeleníti meg. Azok az emberek, akiknek elvárásaik vannak vezetőik, választottaik felé. Látjuk, láthatjuk, az RMDSZ felé nincsenek követelések szimpatizánsaik felé, ez érvényes fordítva is. Mindkét oldal meghúzza magát, sunyít, lapít, csak négyévenként magyarok, akkor is a fülke magányában, szavazáskor. Akkor sincsenek követelések, kérések, csak ígéretek, körbeszaglászás, amik a brancshoz tartozást erősítik. Nincs konfliktus, nézeteltérés, még egyeztetés sem. Békés emberek! Ki akar itt háborút, kitörést az enyészetből?! Mi az, hogy szellemi, kulturális fegyver, nemzeti önvédelem?! Nem hallani, nem látni, már rég nem érezni…

Bénákkal, süketekkel, vakokkal harcolni egy csapatban nem lehet. Olyan vezérekkel sem, akiket az ellenség fizet! Lehúznak közéjük, elveszítenek!

Lehet bagatellizálni vagy elemezni a román miniszterelnök elszólását, a tények ismertek mindannyiunk számára. Maga a helyzetünk megalázó, kilátástalan már idestova száz éve, és amíg a hatalom legjobb katonáit sorakoztatja fel ellenünk, mi csak vonulunk, vonaglunk, kóválygunk. Előttünk az idegenek zsoldjába szegődött megvezetők, utánuk a csoszogó, vánszorgó őgyelgők hada. Bénák süketek és vakok. Velünk akarunk csatát, háborút nyerni?! Védeni a még védhetőt?! Ami ma történik, Mohácsnál és Trianonnál is halálosabb…

Gábor Ferenc, Köröstárkány