Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Belőlem az ének csinált mesemondót”

Mind a könyvbemutatóval egybefűzött közönségtalálkozón, mind pedig az azutáni előadáson megvidámította a lelkeket szerda délután, nagyváradi látogatása során Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó. Ízes beszédével, sziporkázó humorával, különleges szóhasználatával, derűs bölcsességével hamar lenyűgözte a közönséget, szívből megkacagtatta a Borostyán Produkció és a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) által szervezett események résztvevőit.

belolem (3)

Dedikálás könyvbemutató után

Az Angyalfütty című, CD-mellékletet is tartalmazó könyvét a váradi Vura Vinotékában mutatták be. A borház takaros pincéjében az egyik főszervező, Némethy Norbert beszélgetett a művésszel. Berecz András elmondta: az Angyalfütty című kötetben és albumon található mesék mind a sajátjai, ő találta ki ezeket, nem gyűjtésből származnak. „Sok kilométer van ebben a munkában. Harmincvalahány éve táncházas ember vagyok. Vége el tudom mondani, nekem mit jelent a tánc.” A vendég elárulta: ő maga nemigen táncol, inkább csak gyönyörködik a táncolásban. Beszélt a marosszéki tánc nagyszerűségéről, szimbólumairól. Hozzáfűzte: „Az ember násztáncát így csudálom meg. Marosszéki táncot járunk mindahányan. A kiválasztástól a jövendőig minden benne van ebben a táncban.” Berecz András szólt a mesék formás, illatos szóvirágairól, s arról, hogy képzeletben miért kellett visszatérnie a Paradicsomba.

Szóba került, hogy Berecz Andrást sokan csupán mesemondóként ismerik, pedig hát énekes is, nem is akármilyen. Valamikor az Ökrös zenekarral járta a nagyvilágot, ő volt az énekes, és Amerikától Üzbegisztánig mindenhová eljutottak. Csakhogy a kultúrából a pénz hajlamos kivonulni. Egy embert inkább meghívnak, mint hatot. Fogytak az énekek, megfogyatkozott a fellépések száma, s inkább mesélni hívták Berecz Andrást, mint énekelni. Persze az előadásai során mindig elhangzik egy-egy nóta is. Szép emléknek tartja az éneklést. „Belőlem az ének csinált mesemondót” – hangsúlyozta.

Szó esett gyűjtőútjairól is. Váradra is épp gyűjtésből érkezett. „Kitűzött céllal gyűjteni bajos. Ha az ember nyitott füllel jár, odafigyel a jóbeszédű emberekre, teljes a győzelem” – magyarázta a mesemondó. A mesékhez nagyon jó oltóanyag a kitűnő beszéd. Most Csíkban gyűjtött sok mindent az új CD-jéhez. Az album témája a testvérszeretet. Két ember torzsalkodik, vérük hull, csontjuk törik, mígnem aztán rádöbbennek, hogy ők testvérek, s ez milyen nagyon jó dolog. Mosolyogva hozzátette: „Nobel-díjas mese, csak a Nobel-díjbizottság ezt még nem tudja.”

Aztán arra a kérdésre válaszolt, hogy az előadása korosztályfüggő-e. Mint elhangzott: a művésznek az a tapasztalata, hogy a produkciói gyermeknek nem valók. Holott a gyermek a legfontosabb közönség. Mosolygósan beszélt arról, hogy a gyerkőcök inkább azon nevetnek, milyen bolond az az ember ott a színpadon, mintsem azon, hogy mit mond.

Berecz András fölidézett furcsa helyzeteket, eseményeket is. Fellépett nemegyszer borkóstolókon, volt böllérfesztiválon, ahol már hajnalban józan ember nincs. Fontos, hogy miként kelti föl a közönség figyelmét. Az első három percben eldől minden: sikerült-e megragadni a közönséget vagy sem. Elújságolta: a budapesti Nemzeti Színházban is vannak előadásai. „Az utóbbi időben már a színház is megbecsül. E szent deszkára feljutottam. Új szakasz ez az életemben. Remélem, egy darabig lesz hozzá kedvem.”

Ezután kötetlen beszélgetés következett, a résztvevők is kérdezhettek. Berecz András kérdésre válaszolva közölte: Biharban Sinka István emlékét kutatta. Járt Nagyszalontán is. A Kölesér mentén csudás éneket, ráolvasó szöveget is talált. Sinka-ének című albumába szépen bepászította a költő népdalszerű verseit. Hozzáfűzte: pompás költészet volt az övé. Berecz András számára pedig öröm volt Biharral foglalkozni. A közönségtalálkozó dedikálással fejeződött be. A művész roppant közvetlen, barátságos, mindenkivel szíves-örömest szóba elegyedett.

belolem (1)

Némethy Norbert és Berecz András

A Vura Vinotékában megejtett összejövetel után, este hét órakor a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében tartotta meg Angyalfütty című ének- és mesemondó műsorát Berecz András. Zsúfolásig megtelt a díszterem, a karzaton is sokan összegyűltek, rengetegen voltak kíváncsiak Berecz András csudás meséire. A művészt s a közönséget Sz. Horváth István, a PMMC ügyvezető igazgatója köszöntötte, hangsúlyozván: életörömmel, vígsággal szeretnék megajándékozni a nagyérdeműt. Berecz András ezután víg kedéllyel gombolyította a mesék fonalát. Mesélt bukott angyalról, Ádány és Evacska viselt dolgairól a Paradicsomban, megtudhattuk, igazából milyen színű a barnamedve szőre. A marosszéki táncról is kerekített egy mesét Berecz, mondván: „Ember soha annyi táncot nem látott, mint én.” A művész megénekeltette a közönséget, így a közös dalolás sem maradt el.

Tóth Hajnal