Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Beindult a Zsombék fedőnevű akció

Sokszor elmondtam már, hogy az újságíró csak addig megtűrt jószág a hatalom árnyékában, amíg meg nem írja a történéseket a maguk valóságában, vagy arra az „orcátlanságra” nem vetemedik, hogy a választópolgárok arculcsapásáról saját véleményt formáljon. Azaz, ha valami kétes eredetű sumákot kezd forszírozni, igencsak megszaporodnak a „jóakarói”, akik nem átallják meghurcolni, fenyegetni, és minden aljas módszert bevetni annak érdekében, hogy megfélemlítsék, elhallgattassák. Azonban annyi diplomácia egyikükbe sem szorult, hogy felfogják, ilyen esetekben a fenyegetőzés, különböző telefonos, leveles, üzenetes megnyilvánulás csak olaj a tűzre. Mert az újságíró, aki tenni akarja a dolgát, minden zsarolás és fenyegetés ellenére is tenni fogja, sőt annál inkább.

Azokat az egyen-módszereket, amelyeket a kommunista korszakból felfejlődött egyedek még ma is alkalmaznak, nem akarom itt most mind felsorolni, ugyanis se szeri, se száma. Vannak azonban kirívó esetek, amelyek felett mégsem lehet csak úgy elsiklani.

Valószínűleg még sokan emlékeznek a lapunkban megjelent Elkelt a zsombék! című mihályfalvi tudósításra, amelyben egy 1557 négyzetméteres zsombékos területért 4,45 eurós négyzetméterenkénti árat fizetettek ki az adófizetők pénzéből nem másnak, mint a helyi RMDSZ szervezet alelnökének.

Ezt megelőzően, egy központi fekvésű 2,7 hektáros terület négyzetméterét pedig csak 3 euróért vesztegette el az önkormányzat egy nagykárolyi céggel való üzletelésben. Utóbbi két ügylet azonban bizonyos szálakon összefut, amire majd alkalom adtán, muszáj lesz visszatérni, annál is inkább, mivel a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) hatáskörét súrolja, és a legfrissebb fejlemények sem hagynak más választást.

A zsombékvásárlási ügy megszellőztetése kapcsán a mihályfalvi RMDSZ szervezet alelnöke – ezúttal nem a fivére – úgy gondolta, itt az ideje, hogy egy újabb „megtorlási” magánakcióba kezdjen, amellyel majd jól befogatja az okvetetlenkedő firkász száját, és jól ráküld mindenféle hatóságot, felhajtót, lehajtót, behajtót, ráhajtót, kommandót, meg mindenféle jogi képviseletet, mert megteheti. Hisz ott áll mögötte teljes mellszélességgel az egész nagy „érdekképviselet”, megyei ügyvezető elnököstől, (ha már utóbbi is megengedte magának az újságíró zaklatását, „alattvalói” miért ne tennék?), így majd csak elbírnak vele. Vagy elhallgat, vagy ráfizet.

Kamuperekkel már évek óta próbálkoznak az elvtársak és egyéb politikusfajták, de valahogy sose akar összejönni nekik, mert valószínűleg nem ismerik azt a bibliai mondást, hogy a hazugság sokáig nem áll meg a maga lábán. Sem a „mocskold be és rántsd a sárba” séma.

Az ügy fajsúlyát sajnos az adja, hogy az ember lányának ugyanazzal az őskövületes branccsal és kineveltjeikkel kell manapság is szembenéznie, mint évekkel ezelőtt. Kevés kivétellel még a szereplők is ugyanazok, csak a díszlet, a csomagolás meg néha a szlogen változik.

A pitiáner érdekhajhászok levesébe egyesek szerint kész öngyilkosság beleköpni. Hogy ezúttal kinek, még a jövő titka. Mert amikor elrepül a nehéz kő, számításba kell venni azt is, „ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg”.

Az újságíró tarsolya sosem üres, amivel számolnia illene minden zsombékárusnak. Bármekkora politikai hátszéllel is rendelkezik.

Sütő Éva