Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Bakizás(ok) lecsapódásai

Jut eszembe a jól bevált régi közmondás: „A lónak négy lába van, mégis megbotlik”. Az embernek persze csak kettő van, és akkor neki meg ne bocsássuk? Persze, mindenkivel megtörténhet az ilyesmi. De még a Reggeli Újsággal is. Meglepetéssel pillantottam meg egy nemrég megjelent cikkem alatt a képaláírásokat, amelyek fel lettek cserélve: tehát, az első kép alá való az RMDSZ-esé, a második kép pedig a néppártos és Mintás Balogh Csilláé. Persze, a bakizások alól jómagamat sem akarom felmenteni, velem is esett már meg jócskán. És ha már itt tartunk, hát hadd szőjjük tovább a fonalat; fűzzek néhány megjegyzést ahhoz a gondolatmenethez, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szalontai elnökének, Balogh Jánosnak tettem fel; miért nem tudnak végre-valahára megegyezni Török Lászlóval, Nagyszalonta polgármesterével, még egy olyan könnyűnek látszó témában sem, amely egy koszorúzást érint. „Nem, még abban sem, áthidalhatatlan nézetkülönbség áll közöttünk.”– válaszolta Balogh. És valóban, jómagam is több alkalommal tapasztaltam meg már, hogy „hamu alatt izzik a parázs”. És ez így igaz, belegondolok, hát nekem is voltak ügyeim Törökkel: amikor anno ő megszerezte úgy a helyi RMDSZ elnöki rangot, mint a polgármesteri széket, egy szép napon magához hívatott és tudtomra adta: „Az érdekvédelmi szövetség (RMDSZ) a tagjai boldogulását segíti, és minden lojalitást elvár mindenkitől”.

Se szó, se beszéd; ki sem kérte a véleményemet, hanem utamra engedett. Még azt sem kérdezte meg, hogy elfogadom-e az ajánlatát? Meghúzta hát a vonalat, és kész!

Más eset: értekezleten vettünk részt, kissé ütköztek a nézeteink, erről írt aztán egy jellemzést Patócs Júlia (akkori nevén Cotrău Júlia), amelyet a helyi lapban, a Szalontai Naplóban, 2004. januárjában jelentetett meg, idézek belőle: „Sára Péter diktatórikus hangnemben a maga igazát bizonygatja, és nem enged más véleményt előretörni”. Mindez derült égből villámcsapásként ért! Beláttam, és azt mondtam magamnak: kész, ennyi volt. Hiába voltam jómagam is a helyi lap egykori megalapítói között, raktuk le annak alapköveit. Íme, új főszerkesztő-főnökasszony vette át a kormányrudat, hát ezután nekem annyi, ha nem tetszik, álljak odébb! Mindezek után újból eszmecserét folytattam Törökkel; miután megtudta, hogy Patócs Júliát kritizáltam, hát eléggé kemény hangon a tudtomra adta: „Azt csak ő maga tudja, hogy mi mindent köszönhet a Julikának!”. Világos lett előttem, ők bizony egy gyékényen árulnak!

Török László Nagyszalonta polgármestere, Patócs Júlia pedig a helyi lap, a Szalontai Napló főszerkesztője lett, egymást támogatják, nekem pedig kívül tágasabb lett.

És még egy esemény; amikor Török megtudta, hogy a szalontai néppártosokkal is beszélgetek, hát újból magához hívott, és arról próbált meggyőzni, hogy a néppártosok komoly nyomást képesek rám gyakorolni. Erre azt válaszoltam, téves a meglátása, semmiféle nyomást nem gyakoroltak rám. Egyáltalán, ha nyomásról beszélhetünk, akkor megemlíthetném az ő egyik tulipános irodistáját, aki annak idején úgy kiosztott, hogy azóta még a tájára sem közelítek annak a bizonyos irodának. Szerintem ez volt, és marad ezután is az „igazi nyomás”. Csak éppen az a baj, hogy  olyan ügyetlenül csinálják, hogy az ember átlát a szitán, vagyis minden mesterkedésük világosan megmutatkozik.

Sára Péter, Nagyszalonta

(Szerk. megj. A Reggeli Újság január 14-én megjelent számában sajnálatos módon valóban felcserélődtek az Újfent külön koszorúztak a hajdúvárosiak című cikkben a képszövegek, ezért így utólag is elnézést kérünk mind az érintettektől, mind az olvasóktól.)