Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Azok a régi szilveszterek

Elröppent az év, eljött a szilveszter, aztán elmúlt az is, és az új esztendő első napjának csendjében, az ünnepi koncertre várva eszembe jutottak régi szilveszterek, nagy bulizások. Aztán a megcsendesedés éveinek szilveszterei is felbukkantak az emlékezetből, amikor fiatal házasként immár kettesben ünnepeltünk, hisz a baráti társaságunk tagjai ugyanúgy magukban, vagy ahol már megszületett a gyermek, hármasban ünnepelték az új év beköszöntét. Pár év múlva, mikor a srácok már nagyobbak lettek, megpróbáltuk összehozni a régi társaságot és újra átbulizni az éjszakát, de valahogy nem ment. Pedig akkoriban már túl voltunk a nehéz éveken, amikor minden hozzávalót utánajárással, sorban állással, ismeretséggel és egyéb rafinált módszerrel sikerült összedobni. Mert olyan idők is voltak, és ezekre az évekre olvasóink nagy része még jól emlékszik. Szóval, nem ment már a bulizás úgy, mint régen. A két himnusz meghallgatása, a magyar himnusz eléneklése után már nem nagyon ment a tánc és a nótázás, pedig nem kellett halkan énekelni a Marosmenti fenyveserdőt, se az Erdélyi indulót, de még a Székely himnuszt se, mert „a fény éveiben” ezek a dalok bizony tiltólistán voltak. Attól se kellett már félni, hogy nem lesz meleg víz, netán áramszünet üt be pont az ünnepek alatt, mert az elvtársak becsületére legyen mondva, az ünnepnapokon azokban a rossz időkben is tartózkodtak a takarékossági intézkedések foganatosításától, vagy ahogy tudományosan mondták, a javak racionális el- és beosztásától.

Erről jut eszembe egy régi történet azokból az időkből, amikor ez az esztelenség megkezdődött, vagyis kezdett minden eltünedezni a boltokból. A központosított állami kereskedelem egyik cégénél voltam alkalmazásban, mint tróger, hivatalos nevén anyagmozgatói állásban, így aztán a szemem, illetve az ott dolgozók szemei előtt folyt le a protekció minden formája, magyarán, láttuk, amint a kis mennyiségben beérkező, esetünkben déligyümölcs, ládaszám tűnt el a kis rendszámú Daciák csomagtartóiban, de nagyjából ugyanez történt akkoriban minden kurrens élelmiszerrel és az ipari áru nagy részével. Jutott persze a boltokba is egy kevés. Az egyik kedves kollégámnak volt egy úgynevezett malaclopója, vagyis egy kilyukasztott zsebű kabátja, aminek bélésében rengeteg narancs, citrom vagy alma fért el. Ő villás targoncán dolgozott, így bejárása volt a szigorúan őrzött élelmiszerraktárba is. Mondanom sem kell, hogy a rövid idő alatt, amíg nélkülöztük a szolgálatait, jó pár kiló narancsot átmentett hozzánk, a textil-cipő raktárba. Mi sem természetesebb, mint hogy testvériesen elosztotta velünk a narancsot. Tudtuk mi, hogy nem szép dolog az állami tulajdon megkárosítása, de ezen a szilveszteren nagyon jó volt a bulin felvágni néhány naranccsal a lányok előtt, végül, de nem utolsósorban, annál kevesebb jutott az elvtársaknak.

Mondom, nem ment már a bulizás, és az évek folyamán teljesen elszoktunk a nagy szilveszterezésektől, jobbára családi körben, szülőkkel ünnepeltük meg a két éjfélt. Aztán a szülők itt hagytak bennünket, a csemeték is inkább saját társaságukat keresték, tehát maradt a csendes ünneplés és a tévé. De a műsor sem a régi már. Annak idején a buli miatt kihagyható volt a szilveszteri kabaré, de a „magyar éjfél” előtti utolsó órát, amikor Hofi Géza műsora ment, még a legvadabb bulizás, a kacsatánc vagy lambadázás sem tudta felülmúlni. Olyankor mindenki a tévé elé ült, és szájtátva figyelte az akkor még meghatározatlan nevű műfaj utánozhatatlan sztárját. De mára már a kabaré is a múlté, átvette helyét a trágárkodással jó bőven megspékelt stand-up comedy. Jobb esetben különböző csatornák bugyuta vígjátékait kényszerül nézni a ráfanyalodó, aki úgy dönt, hogy a tévé lesz a társasága.

Azért egy biztos pont maradt az életünkben, ami a régi idők szilvesztereire emlékeztet engem, és gondolom, sokakat. Ez pedig nem más, mint a bécsi filharmonikusok újévi koncertje, amire e sorok leírása közben vártam. A gyönyörű zenét hallgatva kívánok ebben az új hetilapban minden olvasónak eredményes, boldog új esztendőt.

Farkas László