Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Azért fizetnek, amit ingyen is csinálnék”

Egy sohasem elégedetlenkedő, de mindig törekvő, minden helyzethez alkalmazkodni tudó és akaró színművészként ismerhette meg a közönség Molnár Júliát, november 3-án, pénteken, az Akiknek szívesen tapsolunk sorozat keretében. A művésznővel ezúttal is Török Sándor, a szervező Szent László Egyesület kulturális programfelelőse beszélgetett a Lorántffy-központ múzeumtermében. Molnár Júlia a maga sajátságos stílusában, könnyed humorral mesélt pályája emlékezetes állomásairól, ugyanakkor énektehetségét is megcsillantotta a hálás közönségnek.

azert fizetnek 1

Mint elhangzott, Molnár Júlia a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett, Marosvásárhelyen, majd közvetlenül ezután 1983-ban került Nagyváradra, a magyar tagozat akkori művészeti vezetőjének, Kiss Törék Ildikónak meghívására. Elmondása szerint már 13 évesen, Farkas Teréz keze alatt szeretett bele a színművészetbe, akit a mai napig is mentorának tekint.

„Az az igazság, hogy kabaréból operettbe, zenés vígjátékból bohózatba kerültem, és főként ilyenekben fordultam elő. Pedig én nagy, könnyes szerepeket szerettem volna játszani, de mindig máshova osztottak. Eleinte nagyon fájt miatta a szívem. De rájöttem, hogy végülis a kettő nagyon közel van egymáshoz és a vígjátékot is nagyon nehéz játszani” – mondta el a színésznő, aki egyébként kétgyermekes édesanya.

azert fizetnek 2

A korai gyermekvállalással kapcsolatban elmondta: vallásos emberként fel sem merült benne, hogy ne vállalja gyermekét, de azért félt attól, hogy ez rossz kihatással lehet karrierjére. Evvel kapcsolatban Fazakas Márton Erzsébet bíztatta, mondván hogy szerepek jönnek és mennek az ember életében, a gyermekáldás viszont egy olyan különleges dolog, amit nem rendelhet alá másnak – és ezért mind a mai napig hálás neki, ahogy anyósának és apósának is, akik segítségére voltak abban hogy meglehetősen hamar visszatérhessen a színpadra.

„Én sosem azt nézem hogy egy szerep kicsi vagy nagy. Csak szerep legyen. Engem az éltet, ahogy kimegyek a színpadra teljesen más emberré válok. Azt szoktam mondani, hogy milyen jó dolgom van nekem, mert tuladonképpen azért kapok fizetést, amit ingyen is megcsinálnék” – fogalmazott a művésznő, aki mesélt a haknizásról is, vagyis a vidéki kiszállásokról amelyekre az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektetett. A rendezvény végén Molnár Júlia – mintegy köszönetet mondva az őt éltető közönségnek – a Merci, Chérie című dallal búcsúzott.

 Sz. G. T.