Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Az Y generáció a hibás?

A minap olvasom az egyik jelentős hazai magyar internetes újságban, hogy továbbra is Romániában az egyik legalacsonyabb a gyermekszületési arány. A cikk szerint naponta több, mint 270 személlyel vagyunk kevesebben.

Ennek egyik oka a külföldre vándorolás, míg a másik: ,,a pszichológus és szociológus szakemberek által Y generációnak nevezett korosztályra ugyanis az jellemző, hogy figyelmen kívül hagyja a felnőtté válás hagyományokban gyökerező szabályait: később házasodnak, később vállalnak munkát és gyermeket. Ezt támasztja alá az európai unió statisztikai hivatala, az Eurostat által készített 2016-os felmérés is, amely szerint a 20-24 év közötti munkaképes romániai fiatalok 24%-a, szám szerint 270 ezer fiatal nem dolgozik, és felsőfokú tanulmányokat sem folytat” – írja a lap.

Minden bizonnyal gondok vannak és lesznek, ha nem változik semmi. Viszont a jelek szerint még rosszabb lesz. Vegyük csak szemügyre a fent idézett szövegrészt. Az egyik, népességfogyást előidéző szempont az emigráció, vagyis a kivándorlás, ami érezhető minden településen. Kinek ne lenne olyan ismerőse, aki nyugatra ment jobb fizetésért? Sajnos a keleti országok nem tudják felvenni a versenyt fejlettebb nyugati államokkal, sőt a jövedelem-megélhetés egyensúly is jobb külföldön. Egy hazai (értsd: romániai) fizetésből, sőt kettőből sem lehet annyit gyűjteni, hogy belátható időn belül lakást vásároljon magának egy fiatal, vagy egy pár. A bankkölcsönökről meg tudjuk, hogy csak a hitelezőnek előnyös.

Az idősebbek felróják a fiataloknak azt, hogy elhagyják szülőföldjüket, mert „bezzeg a mi időnkben…!” Csak elfelejtenek egy nagyon lényeges dolgot: az a bizonyos „mi időnk”, vagyis az mai idősebbek fiatalkora egy másik rendszerben volt! Nem nagyon mehetett az ember még látogatóba sem külföldre, nemhogy dolgozni. Illetve a számtalan borzalom mellett volt két jó eleme a régi rendszernek (bár tudjuk, hogy a mesterségesen életben tartott gazdaságnak mind a mai napig isszuk a levét): stabil munkahelyek, biztos fizetések, lakások kiutalása. Most minden más. A ’89 előtti helyzet megváltozott, olyannyira, hogy most az ellenkezőjét éljük: nincs biztos munkahely, biztos fizetés, biztos lakás. Viszont mindent lehet venni, ha van rávalónk, lehet utazni a világban, máshol munkát vállalni, tulajdonképpen mindent szabad, amit a törvény nem tilt. Sokan vissza is sírják a Ceau?escu-diktatúrát. Na de ez azért meghökkentő!

De térjünk vissza az Y generációhoz. Sajnos könnyebb, másabb megélhetési lehetőségek vannak kint, mármint Nyugaton. S ha az egyén spórolós, ráadásul ha férj-feleség együtt megy és meghúzzák azt a néhány évet, a kint félretett pénzből itthon tudnak lakást vásárolni vagy építeni. Sokáig lehetne ezt taglalni, illetve ennek okait fejtegetni.

Viszont nem mehetünk el amellett sem, ami a tanintézetekben folyik, illetve ahogy a modern szülők nevelik gyermekeiket. Mindentől féltik őket, miközben mindent rájuk hagynak. Ezért a csemeték azt hiszik, bármit megtehetnek, mert tudják, hogy a szülő majd megvédi őket. Ezért van az, hogy az iskolában a gyerek nem hibás, a szülő megmondja a pedagógusnak, hogy mit tegyen és hogyan. A gyerek egy burokban nő fel.

A másik nagyon fontos, és talán a legfontosabb oka ennek a problémának a média, illetve ennek szerepe. Nézzék meg, mi folyik a kereskedelmi csatornákon, a közösségi oldalak „tetszik” jelei, „lájkjai” milyen képek, tartalmak mellett tornyosulnak. Ma az a divat, hogy bulizz, légy pozitív, építs karriert! Nem azok az élethelyzetek, a példák, amikben egyházba jár a fiatal (nem látják ezt már a szülőktől sem), ahol segítőkész, tisztelettudó, jól tanul, hűséges a szerelemben, házasodik és gyereket vállal. Egocentrikus a világ, és azt sulykolják mindenkibe, hogy „TE légy boldog”! A modern világ rengeteg értéktelen, múlandó dolgot promotál, ami persze jelentős anyagi bevételt jelent valakiknek.

Ha a fiatal nem lett boldog, mert a sok buli után állandó maradt a másnaposság, az évek során nem a tanulásra koncentrált, azon veszi észre magát, hogy nem ért semmihez, dolgozni nem szeretne, mert sikeres akar lenni, s ezt a magasabb beosztásban látja, miközben a barátai elmennek külföldre, vagy a bulik mellett néha még tanultak is, vagy valamelyik szakma vonzotta őket. Azok pedig, akik tétlenül a boldogságot, a boldogulást keresik, ott maradnak anyu, a mutter (mert már az „édesanya” sem divat) és apu, a fater nyakán, aki „mindent megtett értük”, de a fiatalok ennek ellenére gorombák és tiszteletlenen vele. A szülők pedig nem értik, hogy mi lett a gyermekeikkel, akik csak játszanak a különböző videojátékokkal, rosszabb esetben szerencsejátékoznak, boldogságot keresnek, vagy menedéket az alkoholban vagy egyéb tudatmódosító szerekben, miközben lecsúsznak a társadalom peremére.

Hétköznapi jelenségek ezek, amin erősen el kéne gondolkodni. Nagyon összetett az egész helyzet, amiben mindenki hibázik. Ugyanis mindenkinek megvan a saját felelősége. Járjunk nyitott szemmel, keressük és találjuk meg az igazi értékeket!

 Demián Zsolt