Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Az ősi sztyeppéktől a magyar jelenig

Sok érdeklődőt vonzott csütörtök délután az a történelmi előadás, melyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) dísztermében tartottak meg. A Magyar-Turán Alapítvány erdélyi fórum- és előadássorozatának első állomása volt ugyanis Nagyvárad, s Bíró András Zsolt humánbiológus, antropológus (a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának kutatója) a Kurultaj Magyar Törzsi Gyűlés főszervezője tartott előadást, Ébredj, Turul népe! címmel. Az előadás s az ehhez kapcsolódó fórum témája a magyar hagyományőrzés megtartó ereje, ősi történelmünk bemutatása a tudomány eszköztárával, és ezeknek a kiemelt témáknak a hatása a magyar nemzetstratégiára.

 Bíró András Zsolt a váradi fórumon

Bíró András Zsolt a váradi fórumon

Az előadást az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar-Turán Alapítvány szervezte. Házigazdaként Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke köszöntötte az előadót s természetesen a szép számú közönséget. Csomortányi rövid köszöntésében rámutatott arra, hogy a mai zűrzavaros világban, mikor a magyarság történelmét is több irányból akarják bemocskolni, elferdíteni, mindent meg kell tennünk azért, hogy ezt megakadályozzuk s ennek az egyik legjobb módszere, ha tudományos, ismeretterjesztő előadások révén mutatnak be a magyar közönségnek történelmi tényeket, eseményeket, jelenségeket, ezzel is oszlatva a szellemi homályt, ami a modernnek mondott globalizált világ egyik hozadéka.

 

Az ősi sztyeppék magyarjai

Bíró András Zsolt, aki kutatóként folyamatosan járja többek között Belső- és Közép-Ázsiát, az elmúlt években kisebb-nagyobb megszakításokkal, rendszeresen tartott előadásokat Nagyváradon is, ismertetve kutató expedíciói konklúzióit, vagy éppen előadásokat tartva a hunokról, a nomád népvándorlásról, őseink kultúrájáról, hadviselési szokásairól.

Bíró András Zsolt is köszöntötte a váradi közönséget s történelmi előadása előtt röviden beszélt arról is, hogy a manapság mindent megfertőző közöny ellen kell igazán harcolni akkor is, ha történelmünket, őseink hagyatékát akarjuk kutatni, megismerni, megbecsülni és tovább vinni, ugyanis jelenleg a magyarságnak az egyik legnagyobb ellensége ez a közönyösség.

Maga az Ébredj, Turul népe! című, vetítéssel egybekötött előadás  egy nagyon jól felépített történelmi összefoglalás volt, melynek révén a közönség mintegy időutazásban végigjárhatta gondolatban a magyarság történelmét.

Jurták

Jurták

Egy tudósításban természetesen nem tisztünk az előadást a maga, rendszerezett, tudományos módján visszaadni, csupán a laikus szemszögéből felvázolni a csodálatos eredettörténeti időutazást, melyre Bíró András Zsolt vitte el a nagyváradi közönséget.

Az előadás, azaz időutazás első állomása az ősi, ázsiai sztyeppe volt Krisztus születése előtt 3000 évvel. Bíró mindenekelőtt tisztázta, hogy a nomád, vagyis vándorló lovasnépeket méltatlanul sajnálják le évszázadok óta, mintha a nomád életforma valami primitív, kezdetleges és civilizálatlan létforma lenne.

 Hagyományőrző felvonulás a kurultajon

Hagyományőrző felvonulás a kurultajon

A tudomány tükrében hamar kiderül, szó sincs ilyesmiről, ugyanis a nomád létforma egy fejlett, szigorú rendszerben és törvények szerint élő civilizáció volt, csodálatos hitvilággal, kézművességgel, hadviselési technikával.

Az ősi sztyeppéken évezredekkel ezelőtt történt ugyanis valami, ami alapjáraton megváltoztatta az ott élő néptörzsek életét, éspedig az, hogy megszelídítették és háziasították a lovat. Lóhátról pedig teljesen más világ bontakozott ki őseink előtt, a hatalmas füves sztyeppe belakhatóvá vált, hiszen lóháton könnyebben fel lehetett fedezni a több mérföldes füves területeket, s ezeken a gigászi legelőkön lóhátról lehetett tovaterelni a nyájakat, gulyákat. A magyar törzsek tehát a ló megszelídítésével elkezdték belakni a sztyeppét. A nomádok vándorlásai természetesen jól kiszámított rendszer szerint történtek, annak függvényében, hol zöldült éppen a fű, hogyan változtak az évszakok.

A törzsek a távolságot legyőzve, már nem voltak szigorúan a folyók partjához kötve.

Így nézhettek ki az Attila korabeli hun harcosok

Így nézhettek ki az Attila korabeli hun harcosok

A nomád kultúra tehát fejlődésnek indult, az ázsiai lovas törzsek uralmuk alá vették a sztyeppét s rohamosan fejlődni kezdett az állattenyésztés, a vadászat s ezekkel együtt a fegyverkészítés is, ugyanis a területekért hamarosan meg is kellett küzdjenek egymással az ősi vándortörzsek.

Az egyik legfontosabb régészeti bizonyíték a sztyeppe meghódítására az úgynevezett kurgán-kultúra létezésének bizonyítéka. A kurgánok, azaz ősi temetkezési halmok nagyon sok olyan leletet hagytak hátra, melyből a kitalált, inkább fantasy irodalomba, mint a valóságba illő mesék helyett a tudósok valós képet tudnak alkotni a nomád kultúráról, ezzel együtt őseink egykori életéről. Bíró rámutatott arra is, hogy igenis ragaszkodni kell ahhoz, hogy a magyarság eredetét kutató téziseket mindig kellőképpen alátámasztott tudományos kutatásokra építsük, hiszen annyi hamis tézis, kitalált műtörténelem látott mostanában napvilágot, ami csak megfejeli azokat a tudatos történelemhamisításokat, melyekkel évszázadok óta akarják eltörölni a magyarság eredetének valós tényeit.

Szó esett a szkítákról (magyarosan szittyákról) is, az előadó felhívta hallgatósága figyelmét arra, hogy valójában nincs ilyen nép, nemzet, hogy szkíta (görögösen szkűtha), ugyanis ez a szó egy összefoglaló megnevezése a türk eredetű nomád törzseknek. A magyarok, hunok tehát nem szkíták voltak, hanem őket is besorolták a nomád népek közé, melyeknek összefogó jelzője volt a szkíta szó.

Tudományos régészeti rekonstrukció alapján, ilyen lehetett egy előkelő hun nő

Tudományos régészeti rekonstrukció alapján, ilyen lehetett egy előkelő hun nő

A csodaszarvas nyomában

Továbbkalandozva időutazásunkban, eljutottunk a keleti-hun birodalom megalakulásához. A hunok fejlett, jól szabályozott törzsi közösségben éltek, s a fegyverkezés fejlődésével (kifejlesztik a hosszú, egyenes kardokat, a visszacsapó nyilat és az acél nyílhegyet) lehetőségük nyílt arra, hogy minél nagyobb területeken portyázzanak, legeltessék nyájaikat s nekivágjanak új és új területeket meghódítani. Szó esett a jurták építéséről, a kutató rámutatott arra, hogy a jurta nemhogy kezdetlegesebb lett volna a korabeli házaknál, hanem sokkal fejlettebb technikát igényelt annak összerakása, szétszedése. Egy, a maga helyén tökéletesen funkcionáló lakhely, melynek megvolt a maga spirituális jelrendszere is, sokkal fejlettebb építmény volt, mint például a hun korabeli sárkunyhók, barlanglakások, fakalyibák, amikben akkoriban az európai törzsek népei laktak. Egyes történészeti tanulmányok szerint a hunok a kínaiak elől menekülve indultak el Ázsiából Európa irányába, azonban Bíró szerint ennek az állításnak semmilyen régészetileg bizonyítható alapja nincs.

Nomád élettér

Nomád élettér

 

Isten ostorának végzetes hibája

A hunok valószínűleg új, jó legelőkkel borított területeket kerestek és találtak is Európában. A híres magyar eredetlegenda, Hunor és Magor csodaszarvas története is erre utal, ugyanis a két magyar vezér nem menekül itt sem kínaiaktól, sem mástól, hanem egy ősi totemállatot, a csodaszarvast követi, ami elvezérli őket egy új hazába. Érdekes módon a csodaszarvas legenda mai napig több ázsiai nép mitológiájában fennmaradt.

El is érkezünk a legismertebb hun nagykirály, Attila korához. Az előadásból kiderült, hogy a nagy hun vezér már itt született a Kárpát-medencében, Mundzsuk hun fejedelem fiaként. A neve bizonyára nem Attila volt, ezt valószínűleg történelmi feljegyzések révén vette át a világ. Az Attila szó annak idején ugyanis „atyánkat” jelentett, a hatalmas vezért nem illett ugyanis közönséges néven megnevezni, az ő megszólítása, egyben tisztségi titulusa lehetett az Atyánk szó, melyből kialakult az Attila forma. Eredetileg inkább Etelének, vagy Etilnek szólíthatták, az Attila a görög és római feljegyzések nyomán terjedt el.

A hatalmas hun birodalom, az európai uralkodóknak sok álmatlan éjszakát okozó hun sereg nagy részeket hajtott igája alá Európából is. Jellemzően adófizetőikként tartották a leigázott népeket, nem irtották ki őket, de kötelezték az adófizetésre. A hun birodalom egy olyan erős, Európában teljesen idegen és új világot teremthetett volna, mely, ha fennmarad, úgy az öreg kontinens jövője bizonyára másként alakul. Attila azonban elkövette azt a nagy hibát, hogy még életében nem jelölte meg négy trónöröklésre jogosult fia közül az utódját. A hun családmodell szerint ugyanis trónörökösnek csakis az első, minden esetben hun származású feleség fiai számítottak, hiába volt az első feleségen kívül még több tucat felesége és ágyasa a nagy vezérnek. Attila halála után (melynek körülményei valójában a mai napig tisztázatlanok) a négy hun trónörökös egymás ellen kezd harcolni, s ezzel megbontják a hatalmas hun birodalom egységét.

A hun dicsőség Attila halálával letűnik a történelem színteréről, azonban a hun törzsek zöme bizonyára itt maradt és élte tovább életét a Kárpát medencében.

fotok 1

Az első magyar állam nem keresztény volt

A következő jelentős állomás a honfoglalás kora. Tudósok a mai napig vitatkoznak azon, hogyan történt Álmos és Árpád bejövetele. Beszélhetünk-e honfoglalásról egyáltalán, ha a hunok már évszázadok óta itt éltek? Tény, hogy Álmos, Árpád és a magyar törzsi szövetség elfoglalja ismét a Kárpát-medencét. Bíró András rámutatott arra, hogy tévesen sokan Szent Istvánt (Vajkot) nevezik a magyar állam megalapítójának. Ez nem így van. István király ugyanis csak a keresztény államot alapította meg, de az államalapítás már előtte megtörtént a honfoglalás korában. Létezett már erős magyar állam István előtt is, de ez a magyar állam nem volt egy keresztény magyar állam, és ez vezetett a híres István-Koppány konfliktushoz is. Az akkori politikai és vatikáni érdekek miatt azonban a magyar államalapításról kreált históriákat úgy formálták, ahogy a katolikus Európa érdekei akkor megkívánták, és ez a történelemtorzítás évszázadokon át, a mai napig elkíséri és kísérti a magyar valóságot.

Bíró András is rátért arra az évszázados jelenségre, mely által a magyar nemzet önbecsülését akarják a sárba tiporni, ez a szándékos, stratégikus negativizmus, melynek során még a közelmúltban is csak a vereségeket emelték ki a magyar történelmet illetően, belesulykolva a magyarokba, hogy ők csak egy vesztes kisnemzet tagjai tulajdonképpen. Ez azonban, ha végigpergetjük a valóság tételeivel történelmünket, nincs így. A 907-ben zajlott híres pozsonyi csata erre az ékes bizonyíték, amikor a Keleti Frank Királyság döntő csapást akart mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Fejedelemség és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben Luitpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar határvonal lett. A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be, egyben ez volt az első honvédő háború. A csatát sokáig nem értékelte kellően a hazai történetírás. A pozsonyi csata a mai napig tananyag a West Point katonai akadémián Amerikában, azonban a Habsburg monarchia magyarság-stratégiája miatt a magyar történelmi oktatásban ezt sokáig elhallgatták.

Az előadó arra is rámutatott, hogy a Habsburg uralom mekkora károkat okozott az egész magyarságnak, s úgy vélekedett, magyar királyaink „balek módon kötött politikai érdekházasságokkal” átadták Magyarországot a Habsburgoknak.

Nomád jurta belső része

Nomád jurta belső része

 

Le kell győzni a közönyt

A középkori bemutatás után szó esett a Rákóczy-féle szabadságharcról, az 1848-as forradalomról, a két világháborúról, majd a kommunisták mérhetetlen kártékonyságáról, mellyel Magyarországot tönkretették.

Bíró rámutatott arra is előadásában, hogy az 1956-os magyar forradalom ismételten bizonyította, hogy a magyarok mertek egyedül szembeszállni a hatalmas kommunista birodalommal, a Szovjetunióval s ezzel tulajdonképpen a magyarok repesztették meg elsőként a később leomlott kommunista birodalom várának falát.

Szó esett a jelenkor történelméről is, a modern társadalom és a politikai manipulációk káros hatásáról.

Az előadás végén Bíró András felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy le kell vetkőzni a ránk nőtt társadalmi, lelki közönyt, és csodálatos történelmünk tükrében védeni és megtartani magyarságunkat. A jelen politikai káoszában ugyanis valójában nem a kívülről jövő rossz pusztítja a nemzetet, hanem a belső közöny. Ilyen például az, hogy a régi magyar családmodellt nagyon sokan megtagadják, a magyarok nem vállalnak gyerekeket, s ezzel a magyar nemzet nagyon hamar elöregszik majd.

Szertűz a kurultajon

Szertűz a kurultajon

A hagyományőrző akciók is abban akarják segíteni a magyarokat az egész Kárpát-medencében, hogy saját nemzeti értékeikkel szembesülve, ismét visszataláljanak ahhoz az ősi erőhöz, mely egykor idevezette elődeinket és erős nemzetté formálta Európában a magyarságot. Ehhez kapcsolódva Bíró bemutatta a Kurultaj Törzsi Ülés hagyományőrző rendezvénysorozatot, mely jelenleg valószínűleg a világon a legnagyobb hagyományőrző találkozó; nemcsak Európából, de Ázsiából is nagyon sokan vesznek részt a kétévente megrendezendő Kurultaj találkozókon. Legutóbb tavaly 220 ezer látogatója volt a Bugacon megrendezett kurultajnak a világ valamennyi részéről, ahol türk eredetű népek élnek.

Idén az Ősök napja elnevezésű találkozóra kerül sor ugyancsak Bugacon s a kurultaj szervezői azon vannak, hogy minél többen látogassanak oda Erdélyből is.

Szőke Mária