Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Az Istenben bízó ember ismét megtanul látni”

Tegnap zárult a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség imahete. A lélekben és szellemiekben gazdagító eseménysorozatot záró istentiszteleten vasárnap 10 órától dr. Bibza Gábor református esperes-lelkipásztor (Kolozsvár-Törökvágás) hirdetett igét, amelyet Lukács evangéliuma 4. versének 11-től 21-ig terjedő verseire épített, rávezetve a híveket arra, hogy fontos tartozni egy közösséghez, amelyben megoszthatják gondjukat, bánatukat, örömüket embertársaikkal, amelyben segítségre lelhetnek, akárcsak Jézus a fentebb említett evangélium szerint. „És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:/ Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat/ Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” Bibza Gábor lelkész rámutatott arra, hogy az ige jó „szokása” kikopóban van siető világunkban. El is feledkezünk arról, hogy segítséget igazából Istentől kell kérnünk, segítséget tőle remélhetünk, és ha jó ér minket, szintén neki kell hálát adnunk. A foglyoknak szabadulást ígér. Az ókorban ez rendkívüli volt, hiszen a fogságban lévőket addig tartották a börtön sötététségében, amíg teljesen megvakultak, és így teljesen kiszolgáltatottakká váltak. Párhuzamot vont köztük és a mai kor emberei között, akiknek ma is bekötik a szemüket, ám nem fekete kendővel. Őket a feléjük áradó világ üzenete béklyózza meg, megkötözve lelküket, mely által elveszítik a kapcsolatot az Istennel, embertársaikkal, azzal a közösséggel, amelyhez tartoznak. „Sokszor a szerint döntünk, amit évtizedeken át belénk sulykoltak. A szerint, ami társadalmilag elfogadott, és bár nyitott szemmel járunk, de e világnak a csalárdságra csábítása láthatatlan kendőt von szemünk elé. Rabok vagyunk, akiknek a szemét bekötötték. És amikor a Messiás megjelenik életünkben, amikor Krisztus felnyitja a mi szemünket, akkor látjuk csak, mennyire nyomorultak vagyunk. Ézsaiás próféta azt ígéri, hogy az Istenben bízó ember ismét megtanul látni, és nem akármilyen szemekkel, hanem a Szentlélek szemével. Mit tehetünk mi? Ezt az örömteli felismerést szívünkben hazavisszük, ebből elmentünk embertársainknak, s hagyjuk, hogy úgy, ahogy az olaj átitatja a követ, ez a felismerés átitassa a mi lelkünket, átalakítsa életünket”– fogalmazott a lelkipásztor. Hangsúlyozta, hogy az imahét programja úgy lett összeállítva, hogy napról napra azt kellett megvizsgálniuk a részvevőknek, mi az, ami elválasztja a keresztényeket egymástól. Mi az, ami szétszakítja a keresztény közösséget több kis közösségre. „Pénteken és szombaton rangi kérdésről és az előjogok követeléséről gondolkodtunk, hogy aztán mindezen túl ma arról beszéljünk, hogy az Úr maga választott ki bennünket, hogy együtt hirdessük az örök üzenetet, az evangéliumot, azt, hogy van megváltó Krisztusunk” – figyelmeztetett Bibza lelkész.

az Istenben 2 (1)

Dr. Bibza Gábor

az Istenben 3 (2)

A Csillagocskák műsora zárta az istentiszteletet

Pálfi József, a váradréti templom lelkipásztora zárószavaiban az igehét gondolatait összegezte, köszönetet mondva az imahéten igét hirdetőknek – lelkipásztornőknek, lelkipásztoroknak, segédlelkészeknek, tanároknak, újságszerkesztőknek, espereseknek – akik kicsi és nagy, hazai és magyarországi gyülekezetekből vettek részt istentiszteleti alkalmaikon. Az eseményt a váradréti egyházközség Csillagocska zenekarának és kórusának előadása, végül a Himnusz eléneklése zárta.

Sükösd T. Krisztina