Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Az iskolai nevelés-tanítás gyönyörű és nehéz feladat

Tanévzáró jótékonysági koncert a hajdúvárosban

Jótékonysági hangversennyel egybekötött tanévzáró istentisztelet volt vasárnap délelőtt a nagyszalontai református templomban. A Nagyszalontai Református Egyházközségtől kapott beszámoló szerint ebből az alkalomból Csikai Annamária V. éves  teológiai hallgató tolmácsolta Isten üzenetét. Az igehirdető a 2 Tim 3, 10-17 igerész alapján az iskolai és családi nevelés kérdéskörét járta körül. Mindennek fontosságát Gyökössy Endre lelkész-pszichológus szavaival  támasztotta alá, mely szerint aki nevel, az egyben növel is. Ahol van nevelés, ott van növekedés is, ott van kiteljesedés, kibontakozás, ahol nincs nevelés, gondozás ,ott elindul a hanyatlás, szétomlás.

Az igében a Pál és Timóteus közti bensőséges mester-tanítvány kapcsolat tárul az olvasó avagy hallgató elé, amely kapocs csak a Jézus és tanítványai esetében látható, és amelyre szíve mélyén minden ember vágyik. Elhangzott: az iskolai oktatásunkra nézve be kell valljuk, hogy túlságosan a tanításra fektetődik a hangsúly és kevés az igazi példakép az oktatók között, akitől nemcsak tananyagot, hanem emberséget, szeretet is lehetne tanulni.

A keresztyén tanítónak azonban másnak kell lennie: nemcsak tananyagot kell átadnia, hanem értékeket, életbölcsességet, viselkedésével meg kell mutatnia a tanítványnak, hogy miként kell élnie egy keresztyén embernek, nem úgy, hogy beszél róla, hanem úgy, hogy magatartásával kívánatossá teszi ezt a fajta életvitelt. És másnak kell lennie a diáknak. Nemcsak egy tanárt kell hogy lásson maga előtt, hanem egy nevelőt, nem egy „ellenséget”, aki csak arra jó, hogy őt megbüntesse, ha nem készül fel kellőképpen, hanem azt az embert, akit Isten az ő szellemi és lelki fejlődése érdekében helyezett oda.

„Maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád biztattak. Nagyon fontosnak tartom ezt külön kihangsúlyozni. Mindaddig, amíg nem ismerjük fel, mi az, amit Isten ránk bízott, addig minden csak erőlködés és izzadságszagú lesz. Ha viszont felismerjük, elfogadjuk és be is töltjük az isteni parancsot, akkor életünk kiteljesedik, olyan emberek leszünk, akiknek társaságában öröm lenni, mert életünk megnyugvást és boldogságot sugároz. Azért nevel, fedd, jobbít meg Isten a Szentíráson keresztül, hogy tökéletesek legyünk. Ez a szó nem azt jelenti, hogy hiba nélküli, hanem azt, hogy eredeti céljának és rendeltetésének megfelelő. Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember. Lényeges, hogy nem egy öncélú tökéletesség eléréséről van szó, hanem a jó cselekedetek érdekében történik ez az igazságban való nevelés, vagyis hogy egész életünkkel, valónkkal törekedjünk a legfőbb példakép, Jézus Krisztus követésére, az istenarcúságunk ábrázolására” – zárta mondandóját az igehirdető.

Ekkor Mikló Ferenc esperes-lelkipásztor köszöntő szavai következtek, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolai nevelés-tanítás az élet leggyönyörűbb és legnehezebb feladata és kalandja, mert két fél szabadsága szükséges hozzá. Gyönyörű és nehéz feladat, s akik végzik, sokszor még megbecsülést és dicséretet sem kapnak. „Mi ma szeretnénk kivételek lenni! Szeretnénk megköszönni a tanárok és tanítók munkáját és az azt fogadó diákok nyitottságát.” Az egyházközség segítségére mindebben a nagyszalontai születésű Fábián Gyula közíró támogatása kiemelkedő, aki 100 ezer forinttal állt ez ügy mellé, a gyülekezet vezetősége ehhez kb. 150 ezer forintot tett hozzá, hogy a tanárok, tanítók és diákok értékes ajándékban részesülhessenek. Ekkor tolmácsolta az esperes-lelkipásztor az iskola igazgatónője számára az adományozó Fábián Gyula rövid, magvas üzenetét: „Tisztelt igazgatónő! Minden iskola a jövő alapozója. Kívánok sok erőt-hitet munkájához, és biztatásul egy költői gondolat: Mindig a bátraknak van igaza! Szülőföldi üdvözlettel: Fábián Gyula.”

Az igehirdetést követően került sor az ünnepi műsorra, melynek keretében a zeneoktatásban részesülő gyermekek immár hagyománnyá váló hangversenye és az egyházközség által felajánlott díjak kiosztása következett.

Elsőként az Arany János Elméleti Líceum kórusának előadásában hangzott el két népdalzsoltár és egy dicséret – mindhárom Istent magasztaló, hálaadó jellegű. A kórus féléves teljesítménye méltó a dicséretre és az Isten iránti hálára. A Lukács Piroska Angéla zenetanár által vezetett gyermekkórus létszámában állandósult az 50 diák, s a közel fél év során történt mintegy hét fellépésük, szolgálatuk nem csupán a kórus családias légkörű közösséggé formálódását, hanem a szakmai színvonal növekedését is eredményezte. Az iskola és az egyházközség mintegy jutalom- és elismerésképpen készíttette el erre az alkalomra a kórus számára azokat a hímzett Bocskai-nyakkendőket, melyeket a diákok az együvé tartozás szimbólumaként nagy örömmel és büszkén viseltek.

Az igazgatónőt, a tanárokat, tanítónőket és diákokat méltató díjkiosztás közé ékelve következett Micula Stella hegedűtanárnő négy tanítványának, valamint Margittai Tamás zongoratanár két diákjának zongorajátéka. Előadásukban Baklanova Perpetuum mobile, Schumann Piesa, valamint Mozart Rondo című szerzeménye hangzott el. Végül a Köteles László segédlelkész által oktatott gitár- és felesége, Köteles Andrea által tanított furulyacsoportok mintegy 40 gyermekének bemutatója következett. A zenei sokszínűség a hangszerjáték változatosságában nyilvánult meg: furulya- és gitárjáték párhuzama, kétszólamú furulyazene játék gitárkísérettel, furulya- és gitár elő-és utómuzsika közé ékelt ének.

A Mikló Ferenc esperes és az egyházközség által felvállalt és támogatott zenei képzésben részesülő gyermekek tehetsége csodálatosan bontakozik ki ezeken az alkalmakon. Mindez azzal a reménységgel biztat, hogy a gyermekk olyan lelki értékek és ismeretek hordozóivá válnak, melyekkel egyéni és közösségi életük értékét és szépségét növelik.