Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Az ígéret földje

A napokban az egyik érmelléki kisfaluból megkeresett egy fiatalember, hogy elmondjon egy-két történetet, amelyekkel európai munkavállalása során szembesült, és amelyekből más fiatalok is okulhatnak, vagy legalább nagyobb körültekintéssel vágnak majd neki felajánlani munkás kezeiket külföldön. Okos ember más kárán tanul alapon tehát közzé tesszük szlovákiai tapasztalatait, ahol kilenc hónapig dolgozott – feketén. Bár nevét és arcát nem vállalta – valószínűleg oka van rá –, úgy ítéltük meg, hasznosak lehetnek tapasztalatai, főleg azoknak, akik éppen most készülnek az „ígéret földjére”.

Története, mint mondta, tavaly áprilisban kezdődött, amikor jelentkezett egy szlovákiai munkára. Olyan sürgősen kellett döntenie, hogy négy nap alatt már a címzett helyen volt.

Mivel az Érmelléken néhány minimálbért biztosító külföldi munkáltatón kívül semmilyen munkalehetőség nincs, kilátástalanságában egy fiatal minden külföldi lehetőségbe belekapaszkodik, mindent elvállal, hogy kicsit lendíthessen élete kerekén, és ne a nulláról kelljen indulnia, családalapítás céljából. A havi 150–200 eurós éhbérből nagy életművésznek kell lenni ahhoz is, hogy önmagát fenntartsa, nemhogy gyermekeket neveljen, etetessen, iskoláztasson. Így gondolják ezt a székely fiatalok is, nemcsak a partiumiak, érmellékiek.

Nos, volt tehát egy marosvásárhelyi és egy nagyváradi kapcsolattartó személy, akik a szlovákiai Largo munkaközvetítő cég megbízottjai voltak, és akik az ügyintézéssel foglalkoztak. A marosvásárhelyi valószínűleg a székely fiatalok toborzásával volt megbízva. Summa-summarum, mintegy 600 fiatal került ki egy koreai cég szlovákiai fiókvállalatához – ennek a koreai cégnek egyébként más országokban is vannak fiókvállalatai, legtöbb a Samsungnak dolgoztat.

Illusztráció

Illusztráció

Rabszolgaság

„Több száz kilométer út megtétele után az első meglepetés az volt, hogy amikor célba értünk, azonnal munkába kellett állni, ami azt jelenti, hogy négy órát le kellet dolgoznia minden frissen érkezőnek, vagyis a délután sem mehetett veszendőbe. Csak az egyharmad műszak után mehettünk el a szállóra, azért egyharmad, mert mint kiderült, napi tíz-tizenkét óra várt ránk 2,2 eurós órabérért. Természetesen semmilyen szerződést nem kötöttek velünk, vagyis nem hivatalosan zajlott a munka. Heti 30 eurót kaptunk előlegként, amiből el kellett látnunk magunkat, ami szintén nagy beosztást igényelt. Azt mondták a szállás ingyenes, de valahogy mégsem stimmelt ez a kevés pénz, hisz amikor a havi fizetésre került a sor, alig 500 euró fölötti bér jött ki egész hónapra. Bár sokan örültek ennek is, hisz odahaza sehol se fizettek ennyit egy gyárban. A munkafelügyelők (koordinátorok) kihajtották a lelket a fiatalokból. Elképzeléseink szerint ez annak volt betudható, hogy ők is részesültek az általunk végzett munka bérezéséből, hisz nekik mindenre jutott, drága nyaralásokra is, nekünk meg csak a kimerítő munka, meg a heti éhbér. Tavaly májusban egy 25 éves fiú annyira túlhajszolta magát, hogy egyik estére meg is halt. És nem ez az egyetlen haláleset. Egy székelyföldi jegyespár tragédiája éppen a tavaly sokkolta Erdélyt” – zárja beszámolóját a fiatalember.

 

A fekete munka hozadékai

Egy felvidéki magyar internetes hírportál – a Hírek.sk – számolt be az egyik hasonló esetről tavaly januárban: csíkszentimrei fiatalok holttestére bukkantak a felvidéki Deáki nevű település egyik munkásszállóján. Mint a beszámolóból kiderült, a fiatalok állítólag már két nappal a haláluk beállta előtt rosszul érezték magukat, ezért nem is mentek dolgozni, de orvost sem kerestek fel, mentőt sem hívtak. Holttestüket harmadnap találták meg: a fiú az ágyon feküdt, a lány pedig a fürdőszobában volt. A portál szerint olyan híresztelések kaptak szárnyra a munkásszállón, hogy talán ételmérgezés végezhetett a többnyire a szálláson főző párral. A fiatalok – mint kiderült – ugyanannál a szlovákiai elektronikai cégnél dolgoztak.

Illusztráció

Illusztráció

 

Akik jól járnak…

Hallgatva a fiatalembert, óhatatlanul is az jár a fejembe, vajon hányan fölözik le az erdélyi fiatalok külföldi munkáját, amíg kézhez kapják azt a nevetséges 500 eurót, vagyis töredékét annak a pénznek, amit teszem azt, egy nyugat-európai fiatal keresne meg ugyanannyi munkával. Jogosan felteheti bárki a kérdést, miért vállalják be a fekete munkát, miért teszik kockára életüket, hisz törvényes módja is van a külföldi munkának. Van hát.

Eleinte mind annak tűnik. Becsületes közvetítőkkel. Csak mire mindent kifizet a külföldön dolgozni akaró ember, illetve minden papírt megszerez hozzá, a legtöbb közvetítő felszívódik a tarifákkal, egyéb befizetésekkel együtt. Számtalan esetről szól a fáma. Az ostor pedig valahogy mindig a boldogulni vágyó, de tapasztalatlan kisember hátán csattan.

Fő, hogy vannak erdélyi magyar EP-képviselőink, akiknek tevékenysége néhány iskolás gyermek Brüsszelbe való utaztatásában, illetve a kelet-ázsiai emberi jogok és sajtószabadság betartatásában ki is merül.

Sütő Éva