Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Az időtlen dereng át az időbeli világba” – Weöres Sándor-est volt a Kiss Stúdióban

A 20. századi magyar irodalom egyik sajátos egyéniségére, Weöres Sándorra emlékeztek kedd délután a nagyváradi Kiss Stúdió Színház termében. Sokakat érdekelt A Költő a teljesség felé – Emlékezés Weöres Sándorra című irodalmi est, amelyen meghívottként Molnár Judit közíró, magyartanár emlékezett a száz éve született költőre, irodalmárra, műfordítóra, házigazdaként pedig Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészek közreködtek.

Kiss Törék Ildikó köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy az egy évszáda, 1913. június 22-én született Weöres Sándor éppen a Himnusz megalkotásának napján, azaz a magyar kultúra napján hunyt el 1989. január 22-én. Ezt követően Molnár Judit a költő elődökhöz való kötődéséről, műfordításairól, költészetéről igen részletesen beszélt, kitérve életrajzára is, amelyről oly közvetlenül, lebilincselően számolt be, hogy szinte a helyszínre varázsolta magát Weöres Sándort. Olyan volt, mintha régi ismerősként köszönthetnénk őt. Mindezt a hangulatot fokozta a két színművész, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos által felolvasott idézetek, versek sora, illetve a Kaláka együttes előadásában felvételről felcsendülő megzenésített Weöres Sándor-költemények füzére is.

Kiss Törék Ildikó, Molnár Judit és Varga Vilmos

Kiss Törék Ildikó, Molnár Judit és Varga Vilmos

„Weöres Sándor kötődik az őt megelőző generációhoz, illetve a kortársaihoz. Nagyon sokban hasonlít például Dsida Jenőre a mélységes, sajátos istenhite miatt” – fogalmazott Molnár Judit, hozzátéve, hogy Dsida és Weöres is Babits Mihálytól vette a hitet, egyébként ez a 20. századi magyar költészetnek egy nagyon sajátos vonulata volt. Tehát Weöres Sándor mélyen istenhívő, és az istenélményt egyénileg megélő költő volt. Ugyanakkor Kosztolányi Dezsőhöz is kötődött, aki, akárcsak Babits, a nyelv mestere, bár Kosztolányi játékosabban viszonyult a magyar nyelvhez, mint ahogy József Attila és Dsida is bevezette ugyanezt a költészetébe. Ám Weöres Sándor ezt egy kicsit másképpen tette. „Tökéletesen írja a nyelvet, a magyar nyelv a kisujjában van, és nemcsak az, hanem mindenféle nyelv” – fejtette ki Molnár Judit, aki arra is kitért, hogy Weöres gondolatfuttatásában elmondta, milyen fontos egy költőnek az, hogy olyan nyelven olvasson szövegeket, lehetőleg verseket, amit nem ért. Tehát ne értelemszerűen olvassa azt, hanem igyekezzen annak a másik nyelvnek a ritmusába, szellemébe valamiképpen beépülni, azt valamiképpen átvenni. „Nem véletlen, hogy gazdag műfordítói tevékenységén belül sok kínai szöveget fordított, és mivel nem tudott kínaiul, közvetítő nyelv segítségével tette ezt” – fűzte hozzá Molnár Judit. Arra a korszakra is kitért, amikor nem lehetett egyenesen, nyíltan beszélni bármiről, és arra, hogy ekkor a költők miképpen találták meg azt az utat, módot, hogy allegorikusan a verssorok közé rejtsék véleményüket. Molnár Judit elmondása szerint a legtöbben a történelmi allegóriát választották, mert arra lehetett a legjobban építeni. Példaként hozta fel Arany János balladáit. Weöres Sándor azonban sajátos álarcot választott, mégpedig a már említett játékosságot, mert, mint ahogy a balladákba és történelmi regényekbe nem lehetett belekötni, amennyiben azok jól voltak megírva, ugyanúgy a gyerekversekben sem találhattak kifogásolnivalót a cenzorok.

 

Megtelt a nézőtér irodalomkedvelőkkel

Megtelt a nézőtér irodalomkedvelőkkel

A művészi alkotás emberfölötti csoda

A meghívott közíró a költőnek A teljesség felé című prózakötetéről is szólt. Mint fogalmazott, a háború legvégén, az óvóhelyen, amikor nem lehetett tudni, lesz-e holnap, éjszaka rájuk zuhan-e egy bomba, Weöres Sándor egy kicsit felleltározta az életét, és hosszabb-rövidebb gondolatait gyűjtötte egybe. Mindez a remekművekről, illetve a versekről született véleményeit tartalmazza, melyekben kifejti, hogy egy igazi alkotónak miként kell bánnia a nyelvvel, illetve annak játékosságával. „Az alkotás lehetősége megvan az emberben és eszközeiben, de a művészi alkotás emberfölötti csoda. Azt, ami a szép műveket széppé teszi, a jelenségvilág tényei közt hiába keressük. A remekművek lehetnek egyszerűek, bonyolultak, rendezettek, szeszélyesek, tökéletesek, kezdetlegesek; éppígy a kontárművek is. Csak épp a remekműben megvan az a csodálatos delejesség, mely a kontárműből hiányzik, s amelyet a jelenségvilág körülményeiből nem lehet levezetni. A remekműben, az alkotó és műélvező képzelet közvetítésével, az időtlen dereng át az időbeli világba” – olvasta fel Molnár Judit Weöres Sándor egyik gondolatmenetét a kötetből, hangsúlyozva, hogy a szerzőnek a belső lelki teljesség, a lelki és szellemi kiteljesedés volt egész életének a vezérfonala.

Sükösd T. Krisztina