Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Az idősek elmebeli változásairól

Az időskori depresszió

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a depresszió nem azonos a szomorúsággal, a külső körülményekből levezethető elkeseredéssel, sőt éppen ellenkezőleg, ilyenkor az egyén körülményei nem indokolják a tartós kedélyzavart vagy annak súlyosságát. A kórállapot sajátossága az, hogy nemritkán szervi, akár idegrendszeri alapbetegség (pl. agyi keringési zavar, Parkinson-betegség) talaján bontakozik ki, ezért kezelése is nehezebb. Az elmeorvosi értelemben vett depresszió alaptüneteiben sohasem a kedély közvetlen zavara dominál. A beteget sokkal inkább és gyakrabban testi tünetek gyötrik (pl. alvászavar, fogyás, emésztési zavar stb.), amelyek erőnlétét, fizikai állapotát tovább rontják.

Másrészt súlyos, az egészségesek számára érthetetlen pszichés zavarai lépnek fel: a tehetetlenség érzése, a kezdeményezőképesség, a pozitív jövőre irányulás elvesztése. Az aktivitás beszűkülése a legsúlyosabb állapotokban akár az alapvető életműködésekre (mint keringés, emésztés, ellenálló képesség stb.) is kihat. Felismerése sokszor egyáltalán nem könnyű, a páciens magatartásának megváltozása, a közönyösség, akaratgyengeség, a szervi működések felé fordulás hívhatja fel a környezet figyelmét. Jellegzetesek lehetnek a szokatlanul gyakorivá váló „nem tudom” válaszok. A páciens szellemi teljesítménye is csökkenhet, amely a demencia gyanúját kelti fel (pl. úgynevezett depresszív pseudodemencia).

A korszerű antidepresszánsok az időskori depresszió kezelésének eredményességét is fokozzák. A kezelés sikere a korán bevezetett kezeléstől függ, a visszaesés megelőzéséhez azonban többnyire kombinált, gyógyszeres és pszichoterápia szükséges. A betegség súlyos és tartós életminőség-csökkenést jelent. Ugyanakkor ezzel összefüggésben az öngyilkos kimenetel kockázata is sokszoros. Az öngyilkos magatartás jellegzetes megnyilvánulása az elhatározás gondolatával egyidejűleg megjelenő spontán reakció, az ún. cry for help („segítségkiáltás”), amit nem könnyű azonosítani. A páciens az ismeretségi körében valamilyen szokatlan kérdéssel,/kéréssel áll elő, esetleg különös időpontban vagy helyszínen. Zavartsága, nyugtalansága, a szituáció irracionalitása hívhatja fel a figyelmet a páciens szélsőséges lelkiállapotára.

az idosek 1

Időskori tébolyállapotok

Jelentkezése gyakoribb, mint azt gondolnánk. A szellemi működések finom meglazulása, környezetünk automatikus kontrolljának gyengülése, az emlékezet kihagyása könnyen vezethet gyanakvásos téveszmék kialakulásához. A romló anyagi helyzet, az izoláció is kedvez a meglopásos, elszegényedéses, esetleg üldöztetéses pszichotikus tartalmak létrejöttének. Hiszen egyre kevésbé tudják megbeszélni gondolataikat, aggodalmaikat másokkal. A világban zajló dolgok távolabb kerülnek, ezáltal idegenné, barátságtalanná, ellenségessé válnak.

Ebbe a körbe tartoznak a folyamatos szenvedést fenntartó bizarr, kórélettanilag nem értelmezhető testi és szervi érzések, élmények is. Az agyi keringés zavarához társuló sajátos jelenség az Eckbom-szindróma vagy idült bőrférgességi téboly. A kórkép esetében krónikus tapintási érzékcsalódásról van szó, melyben a beteg meggyőződése, hogy a bőre alatt különféle férgek, élősködők mászkálnak, amiket nem tud eltávolítani. Előfordul, hogy azt képzeli, egész testét ellepik ezek a lények. Többnyire egyértelműen lokalizálja a helyet is, ahol az élősködőket „érzi”. Egyfolytában kapargatja, piszkálja, nem egyszer véresre marja a bőrét, hogy a vélt rovart, férget eltávolítsa.

 

Az időskori személyiségváltozás

Sok hozzátartozó panaszolja, hogy idős szerettei a korral megváltoznak, a korábbiakhoz képest nehezebben kezelhetőek – nagyjából a rigolyás, szekánt, zsémbes jelzőkkel jellemezhetők. Az esetek nagyobb részében azonban nem következik be személyiségváltozás. Ezek a magatartási újdonságok feltehetően a páciensek eredeti személyiségének azok a szélsőségei, amelyek a hanyatlással a tudatos (gátló, fékező) kontroll gyengülésével felszínre kerülnek.

az idosek 2

Elmebetegségek időskora

Az elmebetegségek a betegek idősödésével változnak, többnyire szelídülnek. A szorongásos kórképek közül a pánikzavar a legtöbb esetben elhalványul, mert az évek-évtizedek alatt a betegek kialakítják a leghatékonyabbnak vélt megküzdési stratégiákat. Nem kellően eredményes terápia mellett az elkerülő magatartásformák uralkodnak. Ez leginkább a közlekedési és/vagy szociális fóbiák esetében szembeötlő. A generalizált szorongás a legtöbb esetben a fokozott önfigyelésen keresztül az ún. hipochondriás tünetek irányába fejlődik. Ilyenkor a betegek inkább testi jelzéseikre figyelnek, azok változásai miatt aggódnak.

A kedélybetegségek közül a kétpólusú zavaroknak mind a mániás, mind a depressziós fázisa időseknél általában enyhébb lefolyású. A skizofréniák az idős korban többnyire ún. posztprocesszuális állapotba kerülnek, a hangos tünetek hiányoznak, az akarati élet nehézségei, a személyiség elsivárosodása áll előtérben. A gyógyszeres kezelés csökkentése gyakran előnyös, részben szocioterápiás beavatkozásokkal kiváltható. A betegek érzelmi rezonanciájának megőrzése, erősítése a legfontosabb.

Győri György