Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Az emberi minőségeket keresem”

A Nagyvárad Táncegyütteshez szerződött a 2016/2017-es évadra Györfi Csaba táncos, koreográfus és rendező is egyben. A székelyudvarhelyi születésű fiatal tehetség rengeteget dolgozik, és a színházi világ három területén kifejtett szerteágazó tevékenységét egyaránt megosztja határon innen és túl. Munkájáról, terveiről és színházról beszélgettünk vele.

az emberi minosegeket keresem 1

Györfi Csaba, aki egyszerűen csak színházi embernek vallja magát, 1988. október 7-én született. A művészetek világában elsőként a tánc ragadta meg, amely mellett már első osztályos korában elköteleződött, hála tanítónőjének és a Kékiringó Néptáncegyüttesnek. Az elemi, általános és líceumi éveket is végig néptáncolta, érettségi után, 2007-ben az Udvarhely Táncműhelyhez szerződött. Hat évet töltött az együttessel, közben Sepsiszentgyörgyön szerzett diplomát közgazdaságtanból, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakának harmadik generációs diákjaként végzett, ezt követően ugyanitt színházi rendezésből diplomázott. A tanulmányai befejezése után úgy döntött, hogy szabadúszóként próbál meg egzisztenciát teremteni magának.

Györfi Csaba a 2014-ben alakult marosvásárhelyi András Lóránt Társulat egyik alapító tagja is.Először a 2014/2015-ös színházi évadban működött együtt a Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttesével az Elektra című mozgásszínházi előadásban rendezőként és koreográfusként. Ezt követően a 2015/2016-os évadban a Sardar Tagirovsky rendezte Az eset című darabot koreografálta, de dolgozott még a Három nővér és a Négyszögletű kerek erdő című előadásokban, táncművészként pedig a Stabat Mater című táncoratóriumban láthattuk. Az idén a Szigligetivel kötött szerződése teszi lehetővé a jelenleg Marosvásárhelyen élő Györfi számára, hogy jobban megismerje az itteni színházi életet, és nem mellesleg Nagyváradot is, amire az őszi és a tavaszi évadban is két-három hónapja lesz. A határ menti megyeszékhely megismerését azért is tartja fontosnak, mert saját bevallása szerint nem tud ragaszkodni az általa meghatározott papírformákhoz, az alkotásban elsősorban az adott nap, az adott város energiájából és az emberekkel való találkozásaiból táplálkozik.

A tavalyihoz hasonlóan az idei évadra vállalt kötelezettségek is zsúfolásig megtöltik napjait, hiszen 2016/2017-ben nyolc bemutatóban vesz részt: A rút kiskacsa koreografálásával kezdődik számára az évad Nagyváradon a Lilliput Társulattal, majd Szegedre utazik, ahol a Bánk bánban, majd Pécsett a Kőműves Kelemenben koreografál, aztán ismét Nagyváradon, az Ütközések és a Barbárok című darabokban dolgozik a Nagyvárad Táncegyüttes táncosaival. Januártól Budapesten, a Duna Táncműhelyben és a Thália Színházban alkot.

az emberi minosegeket keresem 4

Legnagyobb sajnálatára egyre kevesebbet lép színpadra táncművészként, az utóbbi időben főleg koreografál és rendez. „Nézőként és alkotóként is úgy vélem, hogy jó és kevésbé jó előadás létezik. A jó színház megérint, feltölt vagy elszomorít, de bármilyen hatással legyen is rád, mindaz, ami a színpadon történik, mutat, tanít, illetve ad valami újat, rámutat az ismeretlenre. Minden egyes darabban a mondanivaló érdekel, az, hogy megérinti-e a mai társadalmat. A halál gondolata is nagyon foglalkoztat, ez a fajta érdeklődés minden előadásomban ott van. Az emberi minőségeket keresem minden színházi munkámban, az ember akarata és jelleme kell, megfogalmazódjon számomra a színpadon. Ezen belül a kortárs táncszínház és a fizikai színházi munkák foglalkoztatnak mostanában a leginkább.”

A következő öt évben Marosvásárhelyen élő és táncoló párjával szeretne családot alapítani, és „egy kicsit leállni, kevesebbet akarni és kevesebbet vállalni.”. A munkával kapcsolatban bizakodó hangjába egy kis komorság vegyül: „Ne fásuljak bele. Ezt kívánom magamnak. Az ember elfárad, belefárad mindabba, amit csinál, különösen, ha sok mindent csinál egyszerre, és sajnos gyakran nem tud megújulni. Ilyenkor fel kell töltődni, ki kell menni a természetbe.”. Szabadidejét szívesen tölti a természetben, szeret filmeket nézni, és bár ideje nem nagyon van rá, szeret(ne) időnként csak úgy ülni egy helyben, és nem gondolni semmire.

Arra a kérdésre, hogy el tudná-e képzelni az életét színház (tánc, koreografálás és rendezés) nélkül, pillanatnyi gondolkodás után, határozottan válaszol: „Nem. Nincs B verzió. Semmi más nem foglalkoztat, ezzel kelek, ezzel fekszem.”

Szamos Mariann