Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Az autóba a féket is tegyük be”

Nagy port kavart a lapunkban megjelent, Ilie Bolojannal, Nagyvárad polgármesterével készített exkluzív interjú. Érintettként megszólalt azóta a megyeszékhely volt alpolgármestere, Biró Rozália, a Rhédey-képolna felújításának helyzetét tisztázandó publikált a Reggeli Újságban S. Németh Katalin, és közvetett érintettként Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is kifejtette véleményét, és az RMDSZ politikáját is górcső alá vette. SZABÓ ÖDÖNT, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökét is megkérdeztük.

az autoba

– Hogyan értékeli Ilie Bolojan polgármester nyilatkozatát?

– Tulajdonképp hálás vagyok önöknek. Hisz egyértelművé vált, hogy amit mondunk, igaz. Ma a városvezetőség sorra magyarellenes dolgokat tesz. Most látszik igazán, hogy egy autóba nemcsak gáz kell, hanem fék is. Ez az autó rossz irányba megy magyar–román viszonylatban, és nincs, aki fékezzen.

– A polgármester azt mondta, ő nem magyarellenes…

– Mit mondjon? Minden magyarellenes sovén úgy kezdi: nekem vannak magyar barátaim, vagy nekem nincs bajom a magyarokkal, de…, vagy csak a vezetők rosszak, a kisemberrel nincs baj.

Akkor meg kellett volna kérdezni, hogy miért vitette el az Eminescu-iskolából a magyar I.–VIII. osztályos gyerekeket ortodox iskolába. Mit mondana, ha az ő lányányak osztályát a Gojduból megkérdezése nélkül, sőt akarata ellenére a Lorántffyba vagy a Szent Lászlóba vinnénk át?

– Nyilván felháborodna.

– Akkor velünk miért csinálja, mert szeret? Mert tisztel? Mert figyel ránk? Mert a mi polgármesterünk is akar lenni? Nem, egyik sem. Sajnos nincs fék a városvezetésben, bekötötte a szemét a beképzeltség zsebkendőjével, és a bólogatójánosok biztatására teljes erővel a gázpedálra lépett.

– Miből gondolja ezt?

– Nézze, aki úgy gondolja, hogy le kell bontani fél Váradot, hogy a város történelmébe vonuljon, arról a legfinomabb megfogalmazás is az, hogy nem lát tisztán. Aki Mihai Viteazul szobrát az egyik legrégebbi temetőnk helyére, az Olaszi parkba akarja tenni, minimum tapintatlan. Ha Birtinbe, ahonnan ő való, a temetőbe, ősei sírjára mi Szent István szobrot tennénk, akkor hogy érezné magát?

– Önnek jó volt a viszonya vele, mi történt?

– Mostanában is előfordult, hogy beszélgettünk, de olyan lett pár kérdésben, mintha becsípődött volna nála egy-két ideg. Teljesen merev. Bent aludt a várban – ezt most képletesen mondtam.

– Ezzel mire utal?

– Hallottam régebb egy történetet, az arról szólt, hogy egy királyfi elmegy kiszabadítani a gyönyörű királykisasszonyt a sárkány karmaiból. Elérkezik a várhoz, ott segít egy öreganyókának átkelni a pallón, aki cserébe ad neki egy tanácsot. Azt mondja, ha legyőzi a sárkányt, ne aludjon a kastélyban. A királyfi elérkezik a kastélyhoz, bekopog, elkiáltja magát: Gyere ki te Sárkány! Kijön a sárkány. Nehezen legyőzi. Fáradtan bemegy keresni a királykisasszonyt. Meglátja bent a sok finom ételt, italt, szolgákat, a szép királyleányt és úgy dönt – az öreg anyó tanácsa ellenére –, hogy biza lefekszik aludni egy kicsit. Egyszer csak arra ébred, hogy valaki kopog a várkapun és kiáltja: Gyere ki te sárkány!

–Tehát képletes szólva a vár alatt a hatalmat értette, ami ennyit ront az emberen?

– Persze. Miért, nem így gondolja? A kísértés mindig nagy. Elhinni, hogy vezetőként ugyanolyan őszinték veled az emberek, mintha nem lenne tisztséged, óriási tévedés, főleg a románoknál. Ott a hatalmat még jobban tisztelik, talán nem is a tisztelik a jó kifejezés, hanem inkább a félik a hatalmat a jó szó erre.

– A polgármester interjújában mi zavarta a leginkább?

– Hát, amikor azt mondta, hogy a magyar nevek kiejthetetlenek, leírhatatlanok, lediktálhatatlanok, és ezért értsük meg, jogos a románok kérése, hogy magyar személyiségekről elnevezett utcanevet megváltoztassanak. Hát ez felháborító. Váradon mindenki tökéletesen leírja diktálásra Shakespeare vagy Voltaire nevét? Nem, de valahogy azokat mégse akarták lecserélni.

– Azt mondta, e mögött nincs politika…

– Nem-e? Akkor miért firkantották rá kézzel a kérvényre – meg lehet nézni, ott van az interneten a fotó –, hogy majd a választás után tárgyalják. Nyilván, mert előtte megígérte és azt mondta, majd ha a magyarokat kitúrjuk a városházáról, akkor megcsináljuk, csak tessék ránk szavazni. Igazi Vadim Tudor-os attitűd.

Nézze, sok minden zavar és ezeket szóvá is teszem. Amíg ott voltunk, például a közösségi rendőrség autóin a feliratok kétnyelvűek voltak, most az újabbakra már csak románul írtak. A Bunyitay ligetbe, mint Funar idején Kolozsvárra, piros-sárga-kék játszótéri játékokat vittek. Várom már, mikor festik le a kukákat is. Az ipari park szakiskolájába egy magyar osztályt sem indítanak. Európa napján nulla, a gyereknapon egy magyar program volt, az is kora délelőtt. Mi ez, ha nem magyarellenesség?

– A polgármester elismerte az előző kormányzásban az RMDSZ munkáját?

– Miért, tehetett mást? A kórházakat Cseke Attila és Ritli László miniszterek javítatták fel. Az állatkertet, Körös-partot, Kisköröst, Adonát Borbély László miniszter oldotta meg. A regionális programokat a Szatmár, Szilágy, Máramaros megyei RMDSZ-esek szavazataival szereztük meg. A határ menti pályázatok elbírálásánál én voltam ott. Ezek tények. Ma is azokból a projektekből él ő is, amit még akkor csináltunk. Ha nem másért, ezért nem érdemeljük meg ezt a jelenlegi bánásmódot. A mostani mandátuma alatt összesen nem fog annyi forrást hozni a városba, mint mi annak idején egy év alatt.

– Tervei most is vannak…

– A bontás az terv? A régi terveket íratja át. A baj az, hogy a rosszat nehéz már visszacsinálni. Olvastam, hogy a bizalom csigaházban jön, de lóhalálában megy el. Ilyen Ferdinánd meg Mihály vajda féle lovakon megy el a bizalom. Ferdinánd-lovasszobor a főtérre, a Körösvidéki Múzeum a várba, ez megint csak mind ellenünk szól.

Amikor a várfelújítás terve elkészült, akkor oda egy városi múzeumot képzeltünk el mi. Nyilván ott a városalapító Szent László király, Zsigmond király, a Vitéz János és Janus Pannonius féle humanista időszak, az erdélyi fejedelmek, valamint a későbbi városfejlesztők, Rimler, Rimanóczy mind helyet kaptak volna. Ha a Körösvidéki Múzeum négy (történelem, néprajz, művészet, természettudomány) osztálya kerül a várba, ezeknek az előbb felsoroltaknak nem fog jutni összesen egy félteremnyi hely. Ott lesznek azonban a dák leletek, meg a román népviseletek, aminek a várhoz aztán végképp semmi közük nincs.

– Így már világos, de ön szerint valóban ez van mögötte?

– Nézze, az eredmény ez lenne. De ha már beszélünk szobrokról, akkor most írták alá a vár következő felújítási szakaszának a szerződését. Ott miért nem terveztették újra, mint a főteret a Ferdinánd-szobor miatt, miért nem állítatták vissza a Kolozsvári fivérek-féle Szent László-lovasszobrot?

– Tőkés László, nem ált önök mellé ebben a vitában.

– Miért is tette volna, ő csak beszél a Bibliából, de nem hisz abba, ami  benne van. Azt vallja, az ellenségem ellensége a barátom. Bolojan megtámadta az RMDSZ? Nem baj, hogy nincs igaza, de ő a fenti elv alapján a barátja, gondolja Tőkés. Amúgy a szélsőségek összeérnek. Egyik román szélsőség, a másik magyar, és mind ellenünk, akkor azt jelenti, jó helyen vagyunk itt mi a középen.

– Miért mondja, hogy Tőkés László nem hisz a Bibliában?

– Ebbe nem kívánok mélyen belemenni, csak ha muszáj, de egy dolgot megemlítek: az 1 Timóteus 3. rész 2. versében a következő van írva: „szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egyfeleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos”. Kérdem, ön ilyenek ismerte Tőkés Lászlót püspöksége idején vagy akár most?

– Nem az én tisztem megítélni.

– Rendben, de látja ez a nagy baj, mindenki elbújik. Tőkés úr összekeveri a dolgokat, a szószéken politizál, és a politikában prédikál. Levelet küld mindenkinek, folyton megszól, leszól mindenkit.

Nem beszélgetni akar, nem tárgyalni. Levelet ír. Egy tavaly megjelent könyvben láttam, egyik szobából a másikba is levelet írt a családnak. Nem beszélgetett, írt, és így várt választ is. No, látja, szerintem ez nem normális. Így nincs dialógus, párbeszédek nélkül nem oldódik meg igazából semmi.

– De lehet, hogy mégis neki kell kampányolnia jövőre az EP-választásokon?

– Egyszer már megtettem, meg is bántam. Ahogy az RMDSZ listáján bejutott, egyből ellenünk fordult. Új pártot alapított és tovább osztotta a magyarságot. Ez nem volt erkölcsös, tisztességes dolog. Amint az sem, hogy pár napja egyazon sajtótájékoztatón mindennek lehord minket, majd bejelenti, lenne RMDSZ-listán EP-képviselő. Ehhez is kell pofa, ahogy mifelénk mondják.

– Lehetetlennek tartja?

– Nézze, már a Fidesz is leváltotta az alelnöki tisztségből. Amúgy az RMDSZ-kongresszuson erről egy viccet mondtam el. Egy fiatal lány elmegy a jósnőhöz és megkérdezi: Két férfi is tetszik nekem, ki lesz közülük a szerencsés? A jósnő belenéz a kártyába, és mondja: Pista fogja feleségül venni, de Jóska lesz a szerencsés… Erre én azt mondtam, pár éve mi vettük őt el, na, most ezen alkalommal legyünk mi a szerencsések, vegye el más.

– Miért ilyen kategorikus?

– Egyszerű, mert már többször hazudtak nekünk és az embereknek is. Legutóbb pár hónapja, decemberben mondták, hogy 6:3-mal ott lesznek a parlamentben. Tudták, hogy nem igaz, Toró T. Tibor el is szólta magát. Egy helyen sem közelítették legalább meg az első helyet, de ennek ellenére mennek tovább pléhpofával, mintha nem történt volna semmi, és szidnak, mocskolnak.

– Ön szerint a kritikának nincs helye?

– Ó dehogynem! Sőt, kritika nélkül nem lehet tanulni, fejlődni. Azonban ez nem az, mert a kritikában azt is elmondják, leírják, ami jó volt. Itt van például a legutóbbi nyílt levele, önök is közölték. Elmondja először, hogy nem csináltunk semmit, aztán meg leteremt minket, hogy rátelepedtünk a színházra, a néptánccsoportra, a Szacsvayra, az Adyra, a holnaposok emlékére, emléktáblákra, díjakra, Rimanóczyékra, civileket pénzelünk stb. Látja az ellentmondást? Tehát vagy nem csináltunk semmit, vagy valóban létrehoztuk az önálló magyar színházat, megalakítottuk a Partium egyedüli profi néptánccsoportját, létrehoztuk az önálló Szacsvay-iskolát, megtartattuk a helyén az Adyt, szoborcsoportot állítattunk Dutka, Emőd, Juhász, Ady holnapos társaságának, Rimanóczyéknak emléktáblát állítottunk és egy sor jeles személyiségről díjat alapítottunk, és valóban nagyon sok civil szervezetnek sikerül támogatásokat szerezni. Tudja, Tőkés belehalna, ha egyszer meg kéne dicsérjen minket.

– Megdicsérte önöket egyszer, ha jól emlékszem a Loránttfy-sportpálya kapcsán.

– Igen, amikor vesztettünk. Később csak úgy tudtuk visszaszerezni a sportpályát, hogy megegyeztünk, ha elmegy a városból, akkor tesszük napirendre. Csűry püspök úr, akkor még csak helyettes volt, ő jött el a városi tanácsülésre és egyhangú szavazattal visszaszereztük a pályát. Amikor hazajött, dicséret helyett letolás volt. Még most is az az RMDSZ által elkészített és kilobbizott tanácsi határozat a jogalap a lorántffysok számára az iskola sportpályájának a használatára.

– Hogyan tovább?

– Bizakodón, nekünk tudni kell, hogy építkezni kell tovább. Minden erővel a jó szándékú embereket össze kell hozni, és egyetlen egy rendszer sem tart örökké. Úgy kell dolgozni és harcolni, hogy legközelebb az autóba a féket is tegyük be, mert látjuk, milyen nehéz fék nélkül megállítani a rossz irányba haladó autót.

Fried Noémi Lujza