Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Az Arany-ünnepély Nagy-Szalontán

Arany János születésének 200. évfordulóját ünnepli idén a magyarság. Kiemelt szerep jut a legnagyobb magyar epikus költő szülőhelyének, Nagyszalontának, ahol több tucatnyi rendezvénnyel emlékeznek a poétára. Ebbe az emlékezésbe kapcsolódunk be az alábbi rendhagyó másodközléssel. Az Arany János Emlékmúzeum 1899-es megnyitásáról a Vasárnapi Újság számolt be annak idején terjedelmes leírással. Azért adjuk most közre az akkori cikket, hogy emlékeztessünk, mekkora tisztelet övezte ezelőtt 118 esztendővel a szalontai költőt, „nagyfalusi” Arany Jánost.

Arany unnepely

Augusztus 27-ikén szép ünnepet tartottak Nagy-Szalontán, Arany János szülőhelyén. A híres hajdúváros nagy szülöttjének emlékezetére ereklye – gyűjteményt rendezett be, még pedig a város múltjával szoros kapcsolatban levő legrégibb épületében, a Csonka-toronyban. Ez a vármaradvány megújhodott és Arany ereklyéinek tárházává lett. Arany és Petőfi megénekelték e régi tornyot, mely az Alföld síkságán oly messzire ellátszik. A hajdúvárosban Arany neve és emléke az élő nemzedék előtt is nagyon ismeretes. A gyermekek szülőiktől hallottak a nagy-szalontai híres jegyzőről, ki aztán tovább ment a nagyvilágba. Ott él Nagy-Szalontán mint ref. lelkész és esperes, a költő veje is, Széli Kálmán, az élte tavaszán elhunyt Arany Juliska férje. Az ő közreműködésével külön egyesület is alakúit, hogy a költő szülőhelyén állandóan ébren tartsa az Arany Jánost megillető kegyeletet.

A költő fiának, Arany Lászlónak özvegye, Szalay Gizella úrnő, férje akaratához híven a hagyatékából 4000 forintot adott a nagy-szalontai Arany-emlékegyesületnek, hogy ez összeget a Csonka-torony megújítására fordítsa. Az Egyesület erre a torony megvásárlását és újjáalakítását szerencsésen végrehajtotta. Az építkezés befejezése után nyomban következett a múzeum berendezése, ünnepies fölavatása és a nyilvánosságnak való átadása.

Augusztus 27-ikén délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepély, a Csonka torony előtti piacztéren melyet Toldi-térnek neveztek el. A felavató ünnepre a közoktatási kormány is elküldte képviselőjét: dr. Beöthy Lászlót, Biharmegye főispánját. Az Akadémia Szász Károlyt küldte ki, a Kisfaludy Társaság részéről Gyulai Pál és Kozma Andor, a Petőfi Társaság képviseletében Rádl Ödön jelentek meg. Elküldték képviselőiket a vidéki irodalmi társaságok is: a nagyváradi Szigligeti Társaság, a debreczeni Csokonai-kör, az aradi Kölcsey Egyesület, a műemlékek országos bizottságát Gyalus László képviselte.

Megjelent több törvényhatóság képviselője is; Biharmegyét Szunyogh Péter alispán, Nagyváradot Rácz Mihály főjegyző, Debreczent Géresi Kálmán főigazgató, Hódmezővásárhelyt Szikszwi Dénes és Pokomándy Imre tanácsosok képviselték. Az agg Kiss Áron debreczeni református püspök levelet írt, hogy betegsége gátolja a megjelenésben.

Nagy-Váradról külön vonat vitte az ünneplőket.

A nagy- szalontai dalárda a Himnusz eléneklésével nyitotta meg az ünnepséget, ezután Széli Kálmán ref. esperes, az Arany-emlék Egyesület elnöke mondott megnyitó beszédet. Majd Lévay József szavalta el ünnepi költeményét, melynek utolsó versszakai így szólnak:

 

A Csonka-tornyot már hü kegyelet ójja,
Benne oltárt is a múzsáknak emelt;
Vércse, bagoly nem lesz örökös lakója.
Köve tovatekint, gyom nem veri fel,
Vihar elkerüli, idő megkíméli,
Zimankós múltjáért szebb napjait éli!

 

Öröktűzü csillag tündöklik felette,
Mely messze löveli augárözönét.
Pusztai vándor ha útját erre vette,
Lelkesedik, buzdul, ha ráveti szemét
A költőre, édes ámulatban,
Kinek hamva távol, de szelleme itt van.

Vagy nem, nem csupán itt, e szűk, néma lakban!
Nagyobb az a szellem, nem fér az el itt,
Fuvaljon mindenütt, köztünk száz alakban
Osztogassa bőven drága kincseit.
Lantja koszorúit bár mind idehozzák,
De lakása legyen egész Magyarország.

Utána Rádl Ödön, a Szigligeti Társaság elnöke, s a Petőfi-Társaság megbízottja mondott hosszabb beszédet, melyben Aranyról mint költőről és emberről szólt. Új adatot is mondott, melyet ő maga tapasztalt Flórenczben. A Santa Croce-templomban megtalálta az albumot, a melybe a Dante születésének 600 éves jubileumára hirdetett pályázatra beérkezett költeményeket foglalták. A költeményekre csak olasz, franczia, spanyol és latin vers pályázhatott. Valaki beküldte Arany Jánosnak Danteról szóló ismeretes versét; s ime a bírálóbizottság azt mondotta, hogy sajnálja, hogy e költeményt a pályázati föltételek értelmében nem jutalmazhatja, mert az a magyar nyelven írott vers fejezi ki leghívebben Dante poézisének jellemét.

Vasmarisa Vasarnapi Ujsag 1899

Majd Szósz Károly a következő beszéd kíséretében tette le az Akadémia koszorúját:

„A Magyar Tudományos Akadémiától megtisztelő megbízást nyertem, hogy az első tudományos egyesületünket ez ünnepen képviseljem és az ősidőkből fennmaradt és most Arany János emlékére átalakított toronynak küszöbére az elismerést és koszorút az Akadémia nevében letegyem. Az Akadémia hetvenéves életében annyi jeles tudós és kitűnő ember közt csak kevesen voltak, nagyobb részük már elhunyt, kik az Akadémia tiszteletét és koszorúját inkább megérdemelték volna, kinek neve soha, talán századokig méltóbb kegyelettel fog megőriztetni, mint Arany János.”

A következő szónok Gyulai Pál volt, ki a Kisfaludy Társaság nevében beszélt. (…) Az ünnepet a szalontai dalárda éneke fejezte be. Délben lakomára gyűltek az ünneplők. A lakoma alatt mondott beszédében Tisza Kálmán Aranyt, mint embert méltatta, ki a világirodalom csillaga. Ritkaság — így végezte beszédét — hogy nagy költő oly nagy ember is tudjon lenni, mint a minő egyszerűségében Arany volt, s kívánja, hogy mindig legyenek emberek, kik Aranyban nemcsak a költőt, de az embert is méltányolják. Széli Kálmán esperes “Wlassics minisztert és képviselőjét éltette, Szász Károly a nagy-szalontaiakra, Kozma Andor a hölgyekre, Vitkovszky Flóris plébános Tisza Kálmánra ürítette poharát. Ebéd alatt megérkezett Wlassics Gyula miniszter üdvözlő távirata is Széli espereshez, a rendezőség elnökéhez. A miniszter távirata igy szól:

 „Hazafias kegyelettel eltelve a nagy költő emléke iránt, lelkemben ünneplek az ünneplőkkel, a kik a küzdelmes, de dicsőséges múltra emlékeztető Csonka-tornyot a halhatatlan megéneklőről maradt ereklyék házává avatták, méltón és találóan ünnepelve ezzel Arany Jánost, kinek örök becsű énekeiben szép nyelvünk édes zengzete hangzik s nemzetünk szenvedésekkel teljes, de sikerben is gazdag múltja támadt fel. Így az ő költészete őrtoronyként áll a nemzeti érzés ápolására irányuló törekvéseinkben.”

A Csonka-torony-ban együvé helyezték mindazt, a mi «Toldi» költőjének életére vonatkozó nekünk megmaradt. A szalontai gimnáziumban őrzött emlékeket is átvitték. A torony bejárása mellett márványtáblán a fölirás, melyet Gyulai Pál szövegezett s mely így szól:

„Az úgynevezett Csonka-torony, melyet Arany János és Petőfi Sándor megénekeltek, Arany László, Nagyszalonta szülötte és orsz. képviselője tervezete szerint újíttatott meg. Ide helyeztettek őrzés végett Arany János emlékei, melyeket a kegyeletes fiú Nagyszalonta városának ajándékozott. 1899 augusztus 28.”

Csonkatorony Vasarnapi Ujsag 1899

Belül a földszinten ott áll a budapesti Arany-szobor Toldi alakjának a mintája; Stróbl szobrász ajándékozta az Arany-egyesületnek. Itt látható Arany szülőházának a képe és az iskola, a hol 13 évig tanított. Ezeket az épületeket 1847-iki nagy tűzvész elhamvasztotta s az öreg Rozvány György, Nagy-Szalonta történetírója emlékezetből festette meg. Ugyancsak ő festette meg Arany Jánost, amint a szabadságharczban, nemzetőr-őrmesternek öltözve, első szolgálatára indul. A torony első emeletén a költő háló- és dolgozószobájának bútorai vannak. Ott áll a díszes mahagóni íróasztal, a melyet a magyar hölgyek ajándékoztak a Toldi szerelme írójának, aki ezen az asztalon dolgozott 1867-től haláláig. Ott a nádszék is, a melyen ült s rajta a párna : Széli Piroska, a költő unokájának műve. Az íróasztalon áll a tintatartó, a melyet Báth Mór, Arany kiadója, a Toldi szerelme megjelenése után ajándékozott a költőnek.

Az ágy, a kerevet s a költőnek Izsó Miklós mintázta mellszobra egészítik még ki a szoba berendezését, míg a falakon Petőfi, Tompa, Kemény Zsigmond, Katona József, Szász Károly és mások saját kezű aláírással ellátott arczképei függnek. Egy megfakult kis kép is van a fotográfiák között; a tragikus végű Teleki László gróf arczképe, a mely mindig ott állt a költő íróasztalán.

A második emeleten láthatjuk a költő eredeti kézirásait: a „Toldi szerelmét”, a „Szentivánéji álmot” és „Murány ostromát”. A falon függ nemesi levele; megtaláljuk a belügyminiszteri fogalmazóvá történt kinevezéséről szóló okiratot, a melyet Szemere Bertalan miniszter irt alá; s megtaláljuk a budapesti egyetem tiszteletbeli doktorságáról szóló oklevelét. Megilletődéssel olvashatjuk itt a részvétiratokat, melyek halála alkalmából érkeztek özvegyéhez. Köztük van a király részvéttávirata. Itt láthatjuk a költő koszorúit is. Egy ezüst koszorút a magyar gazdaasszonyok, egy másikat a budapesti egyetemi ifjak adtak. A harmadik ezüst koszorút Szalonta város a költő szobrára küldötte. A temetésre küldött koszorúk szalagjai elborítják a második emeleti toronyszoba falait. A szalagok közt függ Arany arczképe, a melyet Barabás Miklós festett. Ez a kép előbb Nagy-Szalonta tanácstermében függött.

A költő könyvtára egyszerű diófa-szekrényben 1750 kötet könyv, többnyire az Akadémia kiadásai. Itt van a kis könyv is, a melyben fölirta, hogy mennyit költött utoljára a Margit-szigeten. A borítékjára ráírta Goethe ismert epigrammjának fordítását: 

 

„Pénz, időt, hogy vertem el:
Arra e kis könyv felel!”

Abból az időből is van ott egy érdekes irás, mikor a Koszorú szerkesztője volt. Ez a következő:

Nyugta. Ötven, azaz 50 forintról, melyet Arany János úrtól a Koszorúba írandó novelláért tiszteletdíjul fölvettem. Jókai Mór.”

A sok papiros közt megőriztek egy passzust is, a melyet 1846-ban állított ki tégy tehénről és kis ökör fiáról» Nemes Kenéz István szalontai becsületes lakosnak: Arany, jegyző.

A harmadik emeleten a hajdu-muzeumnak hagyott helyet a múzeum-egyesület.

 

Van-e jel síri fádon
Mutatni, hol pihensz ?

Íme mily gondolatokat és érzéseket ébreszt bennünk a megifjúlt Csonka-torony s bizonyára hasonlókat fog ébreszteni a következő nemzedékekben is. Épen azért fogadja még egyszer Nagy-Szalonta városa és emlékbizottsága a Kisfaludy Társaság szíves üdvözletét és hálás köszönetét.

1899. szeptember 3.

Vasárnapi Újság