Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Az alkotás csodája

Molnár Zsolt nagyváradi költő a vers műfaját „leleménnyel műveli” – mondta róla Szilágyi Aladár publicista, hozzátéve, hogy „kétségkívül költészet” az, amit a számítógépből az asztalra letesz.

A Szigligeti Stúdió termében pénteken tartott könyvbemutatón ismerkedhettek meg az érdeklődők a most megjelent kötetével, amely az utóbbi öt év termését tartalmazza. A Kódolt remény címet viselő, közel száz versből álló kis kötetről a kiadók, Szilágyi Aladár, a Holnap Kulturális Egyesület és Szűcs László, a Várad folyóirat szerkesztője beszélgettek a szerző jelenlétében. Mindketten figyelemmel kísérték a szerző munkásságát, fejlődését, és nagy örömükre szolgált, hogy egy nagyobb közönség előtt mutathatták be nem csupán a verseket, hanem magát a költőt is.

Szilágyi Aladár, Molnár Zsolt és Szűcs László Kép: Fried Noémi

Szilágyi Aladár, Molnár Zsolt és Szűcs László
Kép: Fried Noémi

Az öt ciklusba foglalt költemények (I. Elszámolás, II. Zuhanásom delét nézem, III. Anya hóembere, IV. Rövidre fogva, V. Hajnalvérrel) az emberi létezés kérdéseit járják körül mélységes filozófiával, kellő humorral és könnyítő (ön)iróniával, melyekben a tehetség rendkívüli pontosságban, a szavak metsző, tiszta kifejezéseiben köti meg az olvasó figyelmét. Szilágyi Aladár kiemelte a költő egyéni hangját, amelyet „a formai gazdagság, a nyelvi lelemények, a szóalkotás – a szómágia” tesz tökéletessé, különösen új szóképek életre hívása és a gyakran alkalmazott ellentétpárok használata által.

A születése óta mozgássérült Molnár Zsolt 2004-ben kezdett el verseket írni magántanárnője, Szabó Anna biztatására. A 2014-ben elhunyt Kinde Annamária által szervezett irodalmi kör lelkes látogatója volt, amelyen a költőnő vezetésével összeült írók az Ady Sajtókollégium Kanonok-sori épületében olvasták fel egymásnak verseiket (amíg a katolikus egyház megengedte nekik, illetve a költőnő haláláig). Az évek alatt kikívánkozó, néha csak két-három szóból vagy egyetlen szakaszból álló költemények több kötetben láttak napvilágot: Verseim (2005), Kapaszkodom (2009) és De te itt maradsz (2011). 2013-ban Várad-különdíjban, Reggeli Újság és Erdélyi Riport-díjban részesült. Eleinte a tanárnője jegyezte le a szavait, de 2011 óta maga is számítógépen dolgozik, az orra segítségével.

Minden egyes leírt szó, amit az olvasónak továbbad, célba talál – legyen a cél az olvasó szíve, az elméje, vagy mindkettő. Az ember általában úgy olvas irodalmat, hogy ismeri a szerző életrajzának fontosabb adatait, vagy legalábbis hallott már a nevét, de előfordul, hogy egyáltalán nem tudja, kiről van szó. Mindezek az információk hozzátehetnek, de nem vesznek el a versek értékéből, mert a költemények önmagukban állnak az egyes ember és a személyes tapasztalatai előtt – a szerzőtől függetlenül. Az alkotás csodálatossága önmagában övezi fénnyel az azt megalkotó koponyáját, és mi, olvasók, mindenekelőtt a költeményt méltatjuk. Molnár Zsolt esetében ez különösen igaz, hiszen az olvasót a versei nem tudják nem megragadni, akár előző ismeretek hiányában olvassák azokat, akár a szerző küzdelmekkel és győzelmekkel teli életének tudatában.

Szamos Mariann