Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Az Ady-est margójára

Varga Vilmos önálló Ady-estjének foghíjas nézőtéri sorait látva, az ember óhatatlanul felteszi a kérdést: figyel-e még valaki a magyar szóra Váradon? Miféle kulturális reneszánszát éli a Pece-parti Párizs, hogy megengedhesse magának egy ilyen kaliberű művész mellőzését? Oktatják-e még az irodalmat az egyetemen, iskolákban, vagy csak mímelik, ahogy manapság az életet is? Nincsenek tanárok, akik nemcsak mutogatni, hanem éreztetni szeretnék Adyt a diákjaikkal? Nincsenek útkeresők, akiknek jól jönne egy jelzőfény?

az ady

Mert tévedés ne essék: ennek a deres hajú titánnak (akiről színészkollégái is azt tartották, hogy úgy szaval, mint egy félisten) az ajkáról most is adybbúl hangzik Ady, s egy gesztusa, egy felvont szemöldöke többet ér minden irodalmi elemzésnél. Adyt, az embert teremtette újra szerdán, ott, az apró pincehelyiségben, annak a bölcs harcosnak a mély megértésével, aki a maga életében már megvívta ugyanazokat a csatákat, mint egykor Érmindszent nagy szülötte. Ugyanazokkal a létkérdésekkel birkózott a zúgó élet partján, átélte a szerelem pusztító és teremtő gyötrelmeit és a vigyorgó Nagyúr mellett is művész és ember tudott maradni, s az egyetemes küzdelmek summáját most is a maga utánozhatatlan módján, kendőzetlenül és igazan tudta átadni annak, akit érdekelt. Akit nem, az sokról maradt le.

A Kiss Stúdió nézőterén pedig ismét bebizonyosodott, hogy néhány tenyér is felemelő tapsvihart kelthet, ha tapsuk értő mélységekből fakad, mint ahogyan Varga Vilmos is hatalmas máglyatüzeket tudott gyújtani a lelkekben, csupán néhány szóval…

Szombati-Gille Tamás