Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Április 2. – Az autizmus világnapja

Az orvostudomány egy idegfejlődési rendellenességet nevez autizmusnak: a fontosabb tünetek a csekélyebb társas kapcsolatok, a kommunikációs képességek fejletlensége, valamint a megszokottól eltérő viselkedési és érdeklődési mintázatok. Kialakulásának okaira nincs elfogadott magyarázat, ám a genetikai tényezők szerepe lényegesnek tűnik.

aprilis 1

Ez a fejlődési zavar sok formában jelenhet meg. Spektruma a mély fogyatékosságtól az ép intellektusú ember enyhe szociális készségzavaráig terjed. Az autizmus görög eredetű szó, jelentése: önmagára irányultság. A gyermekpszichiátriában a szociális, a kommunikációs és a képzeleti működés, valamint a rugalmas gondolkodás zavarának összefoglaló neve. Az autista emberek agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint az ép többségé. Ez az eltérő működés megnehezíti a társas érintkezést, a másik ember gesztusainak, szándékainak értelmezését, a közösség írott és íratlan szabályainak megértését.

Az autizmus (más néven klasszikus autizmus) általában 3 éves kor előtt jelentkezik tünetekkel. Elnevezésének alapja a görög autosz („önmaga”) szó, először Eugen Bleuer svájci pszichiáter alkalmazta 1911-ben azzal összefüggésben, hogy az autista általában saját belső világába húzódik vissza – a jelenséget a skizofrénia esetében figyelte meg. A betegség döntően genetikusan meghatározott fejlődési zavar, amelyre jellemző a családi halmozódás. Feltételeznek környezeti tényezőket is a háttérben, melyek a genetikai tényezőkkel kölcsönhatásban játszhatnak szerepet a kialakulásban.

Az érintettség mértéke és a fejlődés rendkívül változatos képet mutat, nehéz megjósolni, mit lehet elérni a fejlesztéssel. A diagnosztizáltak száma az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett világszerte, aminek maghatározó része, hogy egyre többet tudunk az autizmusról, és egyre finomabb tüneteket veszünk észre. A diagnózis megfelelő eszközök és kellő szaktudás birtokában nagy biztonsággal megállapítható. Mivel a spektrum színes, a legkülönbözőbb mértékben érintett emberek tartoznak ide. E fejlődési zavar gyengébb, átlagos vagy kiemelkedő értelmi képességek mellett is előfordulhat. Jellemző, hogy az autizmus fiúknál sokkal gyakoribb, de nem biztos, hogy aki enyhébb mértékben érintett, annak jobbak a kilátásai, és például kevesebb kamaszkori bántalmazást kell elszenvednie.

aprilis (TARTALEK)

A szülők többsége már a diagnosztikus határnak tartott tizennyolc hónapos kor előtt észleli a gyerek eltérő fejlődését: másként figyel, másként játszik, vagy nem figyel fel a nevére, ami igen gyakori tünet. Később kezd beszélni, vagy nem lehet bevonni játékba. Ezeket az észrevételeket a gyermekorvosnak komolyan kell vennie és gyermekpszichiáterhez, gyógypedagógushoz kell irányítania. Sokszor azonban 2–3 év eltelhet az aggodalomtól a biztos diagnózisig, emiatt késik a segítségnyújtás. Pedig a minél korábban megkezdett fejlesztés meghatározó a kimenetel szempontjából, nagyobb valószínűséggel alakítható ki a hiányzó képességeket kompenzáló viselkedések, illetve kerülhetők el a következményes viselkedési zavarok. Korai életkorban a viselkedés, a kapcsolatteremtés, a játék szokatlanságai hívják fel a figyelmet arra, hogy gyerek fejlődése eltér a szokványostól.

Amilyen színes és változatos az autizmus spektruma, olyan színes a kimenetele. Van, aki egész életén át szoros gondoskodást igényel, és van, aki önálló életre képes, esetenként kis támogatással. Sok múlik azon, hogy a család milyen mértékben tud aktív támogató lenni, mert a szülő következetes neveléssel akkor tud segíteni gyermekének, ha egy kicsit belelát az autizmussal járó nehézségekbe, és maga is megtanulja kezelni a viselkedésproblémákat.

 

A betegség jellemző tünetei:

  • Társas kapcsolatokban: elkülönülés a társaktól, vagy szokatlan közeledés, nehezen érti meg mások szándékait, kerüli a szemkontaktust.
  • Kommunikációban: a beszédfejlődés zavara, gyenge beszédhasználat és kommunikáció, a nyelv szó szerinti értelmezése, szokatlan hanghordozás, visszhangként utánzott beszéd.
  • Gondolkodásban, tanulásban: a mindennapi életben ragaszkodás az állandósághoz, a rutinhoz
  • Mozgás: repkedő kézmozgás, lábujjhegyen járás, a szokatlan, ismétlődő mozgások és tevékenységek kötik le a figyelmét.
  • Érzékelés-észlelés területén: lehet csökkent fájdalomérzés vagy éppen túlzott érzékenység az érintésre, illatokra, ízekre, hangokra.
  • Viselkedésben: indulatkitörések.

Győri György