Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Amíg a klikknek jól megy

Az elmúlt huszonöt esztendőben a szürke kis Érmelléken sok dolog mozdult el pozitív irányba, hála annak a néhány kitartó községi gazdának, akik nemcsak a maguk hasznát lesték a polgármesteri szék magaslatából, hanem erejükhöz, tehetségükhöz, eszközeikhez mérten úgy intézték a településeik dolgait, hogy regnálásuknak nyoma maradjon. Esetükben a választópolgár még azt is elnézte nekik, ha maguknak is csurrantottak-cseppentettek a jóból, mert olyan infrastruktúrát hagytak-hagynak maguk után, amilyenről a falvak még álmodni se mertek volna ezelőtt két évtizeddel.

Már csak munkahelyek kellenének, és mindjárt élhetőbbé válna a vidék – mondogatják a még itt rekedt fiatalok, akik díjazzák ugyan az aszfaltos utat, a vezetékes vizet és minden egyebet, ami a jó infrastruktúrát jelenti, de kenyérre valóban továbbra is szűkölködik mindenki.

Hogyne szűkölködne, amikor némelyik településen még a munkahelyteremtő cégek létjogosultságának is ára van. És nem is kevés. Vagy euróban mérik, vagy egyéb feltételekben.

A minap az egyik ilyen település polgára azon háborgott, hogy az amúgy is kislétszámmal üzemelő felsőrészkészítő cipőgyár csak úgy bővíthette volna a vállalkozását, ha a polgármester által előzőleg kijelölt területet vásárolja meg, vagy veszi bérbe. Az ominózus terület persze rokoni tulajdon volt. Mivel az unszolt parcella előnytelennek bizonyult a bővítéshez, a vállalkozó „bebőröndölt”, és elvitte magával még azt a kevés munkahelyet is, ami addig a lelket tartotta a helybéliekben. Bár nem jött be az üzlet, a polgármesteri klikk és a kiterjedt rokonság mit sem érzett az egészből. Annál inkább a nép.

De beszélnek errefelé konkurenciát kizáró hatalmas kenőpénzekről és egyéb juttatásokról is, amelyek nemcsak pletykaalapon terjednek. Az ilyen ügyködések szereplői annyira nem adnak már a látszatra, hogy nem is ódzkodnak a nyilvánosságtól.

Mondhatnák úgy is, a gátlástalanságnak semmi sem szabhat határt egy olyan országban, ahol a korrupciót nemzeti foglalkozás gyanánt űzik. Ilyenkor tevődik fel a már tudatosan elbagatellizált kérdés: kinek a lelkén fog száradni az a sokszázezer magyar, akik az ilyenek miatt hagyják el Erdélyt, a Partiumot – ezen belül az Érmelléket –, ha ez a mentalitás vert nálunk is gyökeret? Hisz a közelmúltban is a fülem hallatára mondta az egyik közintézmény vezetője a beosztottjáról, aki a kivándorlás lehetőségét latolgatta az esetben, ha a helybéli kisisten rokonainak javára lökdösik ide-oda az ominózus intézményen belül: senki nem küldi el, de tehet belátása szerint.

Vagyis amíg a klikknek jól megy, a párt is mindent túlél. És az a lényeg.

Sütő Éva