Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Akkor hagyom abba, amikor akarom!”

Id. Mihók Tamás nagyváradi pszichoterapeutával beszélgettünk a szenvedélybetegségekről. Jómaga mérnökként dolgozott, de elvégezte a pszichológiát a Nagyváradi Egyetemen, és immár tíz éve foglalkozik szenvedélybetegekkel, elsősorban drog- és alkoholfüggőkkel, illetve ebből is írja az idén a doktori disszertációját. Jelenleg a nagyváradi A bizalom (Încrederea) Alapítványnál foglalkozik hétköznap a szenvedélybetegekkel egyénileg és csoportterápiában is. Megosztotta velünk ezzel kapcsolatos tapasztalatait, jó tanácsait.

Id. Mihók Tamás pszichoterapeuta

Id. Mihók Tamás pszichoterapeuta

– Milyen szenvedélybetegségekről tudunk?

– A kémiai szerek által kiváltott függőség esetében a konkrét cél a kémiai anyag megszerzése, elfogyasztása. Ilyenek a drogok (heroinizmus, kokainizmus, amfetaminizmus), az alkoholfüggőség, a dohányzás (nikotinfüggőség) és a gyógyszerfüggőség. De ezek mellett vannak az impulzuskontroll és az érzelemszabályozás zavarai, mint például a kóros játékszenvedély. Ez a kontroll nélküli szerencsejáték – mely endorfin és adrenalin termelődésével jár – hatalmában tartja áldozatát, és akár teljes vagyonvesztést idézhet elő. Vagy például a kényszervásárlás, amikor a feszültség levezetésének és az örömszerzésnek egyetlen módja a vásárlás. A munkamánia, amikor valaki csak a munkában érzi fontosnak magát, ezzel pótolva a magánéleti, kapcsolati, intimitási hiányait. A munkamániás nem azért dolgozik, hogy éljen, hanem azért él, hogy dolgozzon. De ismert a számítógép- és internetfüggőség, mely egyfajta menekülés a valós élettől, személyes kapcsolatoktól, felelősségtől egy olyan virtuális világba, ahol az álmok valóra válhatnak, ahol bármi megtörténhet, bárkivé válhatunk, bármit megtehetünk csekély befektetés mellett. Mindezek mellett még ismert a társ- és kapcsolati függőség (kodependencia). Kodependens az a személy, aki saját igényeinek háttérbe szorítása árán vállal felelősséget általában egy aktív szenvedélybetegért. Jellemzői a szorongás, depresszió, önértékelési zavar, tagadás, érzései elfojtása, kényszeres viselkedés, és persze még sorolhatnánk, mint például a szexfüggőséget, az evési zavarokat, mint a bulímia vagy az anorexia stb. Most főként az alkoholizmusról fogok beszélni, mivel ezt tanulmányozom, tíz éve drog- és alkoholfüggő betegekkel foglalkozom, de lényeges tudni, hogy e függőség kezelése illik bármely szenvedélybetegségre.

A váradi alapítványnál ingyenes a terápiás foglalkozás

A váradi alapítványnál ingyenes a terápiás foglalkozás

Mi válthatja ki a függőséget, és kiket érint?

– Többnyire az válthat ki függőséget, hogy menekülünk a valóságból, és keressük a „rózsaszín felhőket”. Az egyedüllétet, elszegényedést, konfliktushelyzeteket nem tudjuk kezelni. Ez is vezethet alkoholizmushoz. Az alkoholt használjuk örömünkben, bánatunkban, immár kultúrtradícióvá vált. De a családi minta – alkoholista szülők, rokonok, akár barátok – is kiválthatja. Az „egy pohár” pedig sosem lesz egy pohár, nincs megállás. A függő olyan non-stop állapotban van, hogy nem is működik másképp, csak, ha iszik. Visszaút nincs. Az alkoholista akkor is alkoholista marad, ha absztinenssé válik, mert ezt nem lehet gyógyítani, csak sikeresen kezelni.

Az alkoholizmus pedig betegség, bár nem ragályos. De nem szégyen betegnek lenni, az a szégyen, ha nem kezelik. Viszont nálunk a kulturális tradíciók mellőzik a prevenciót. Mert az a legény a gáton, aki sokat iszik. Sajnos oda jutottunk, hogy statisztikailag Románia Európa-szinten 3. helyen van a férfiaknál az alkoholizmus terén. Egyébként a szenvedélybetegség nem korhoz, nemhez, foglalkozáshoz kötött. Bárkivel megtörténhet. Tudok olyan szenvedélybetegekről, akik orvosok, operaénekesek, közszereplők, akik segítségért fordultak. Olyanokról is, akik meggyógyultak, és olyanokról is, akik bármit megtettek gyógyulásuk érdekében – elvonókúrán, terápián vettek részt, munkahelyet váltottak, más városba költöztek –, mégis visszaestek.

akkor 3

– Mikor beszélhetünk függőségről?

– Akkor, amikor az érintett már nem tud egy pohárnál megállni, nem tud elmenni egy játékterem előtt úgy, hogy ne menjen be, drogfüggővé vagy láncdohányossá vált. A kulcsmondat, amiről kiderülhet, hogy függő (és ez bármilyen szenvedélyre rávetíthető), amikor valakinek többszörösen felhívják a figyelmét, hogy gond van, illetve körülötte minden problémát rá lehet vezetni az ő függőségére, és ő erre azt válaszolja, hogy „Akkor hagyom abba, amikor akarom!” Tehát ott már gond van, mert dacol.

Az első nagy dilemma, hogy nem tud már élni nélküle, úgy érzi, hogy „meghalok, ha nem iszom, ha nem játszom, ha nem cigizek”, de tisztában van vele, ha megteszi, akkor viszont elpusztul. És ekkor – tapasztalatból mondom – jönnek a hozzátartozók, mindenki mindent meg akar tenni a függő betegért, de ő maga nem tesz semmit. Tehát a függő személynek – hogy ahhoz az elhatározáshoz jusson, hogy abba akarja hagyni – elsősorban önmaga előtt kell bevallania, hogy beteg, aztán nyíltan mások előtt, hogy nála gond az alkohol-, a drog-, a nikotinfüggőség stb. – bár ezt szégyen számára bevallani –, és az utolsó lépés a gyógyuláshoz, hogy segítséget kérjen, és azt fogadja is el, mert egyedül sikerülhet, de nem önmagában! Ez nagyon fontos dolog, mert ebben a képletben sok minden benne van. Ám nem az akarat a legfontosabb, hanem a motiváció. Minden a fejben dől el. Tehát, ha ez, a már kitaszított ember meg lett bélyegezve, akkor ő lassan-lassan már csak a „hasonszőrűek” közt tud meglenni. A kapcsolatai annyira leszűkülnek, hogy csak olyan társaságban érzi jól magát, ahol őt nem szólják meg azért, mert iszik, cigizik, szerencsejátékozik stb. Ez persze anyagi kárral és barátok, családtagok elvesztésével járhat. Itt van az a pont, hogy mikor és hogy képes valaki azt a lépést megtenni, hogy eldöntse magában, hogy szüksége van segítségre.

akkor 4

– Mi motiválja a szenvedélybeteget, hogy segítségért forduljon?

– A segítségkérés sajnos általában igen későn következik be. Amikor az érintett már túl van egy váláson, több munkahelyet elveszített, esetleg törvény elleni kihágásai voltak (jogosítvány elvesztése a leggyakoribb), betegség is fennállhat stb. Amikor rádöbben arra, hogy egyedül maradt, csak a kocsmacimborái vannak, akkor esetleg rászánja magát a segítségkérésre. Soha nem késő. Azt mindenképpen tisztázni kell, senki nem juthat el absztinenciára a feleségéért vagy a gyerekéért, hanem kizárólag saját magáért kell, hogy megtegye ezt a lépést. Csak így tudja fenntartani ezt az absztinenciát. Ez kemény dió. A tanulmányomat erre építem. Tehát első lépésként a szenvedélybetegnek be kell vallania önmaga, második lépésként mások előtt, hogy beteg, majd ezt követi a segítségkérés. A segítséget kérőnek el kell jutnia egy olyan szintig, hogy mérlegelni tudja, ha felhagy a szenvedélyével, akkor mi az, amit nyer és mi az, amit veszít. Első lépésként ne tartson otthon drogot, piát, cigit, mert amíg eljutna addig, hogy ezeket beszerezze, jobban átgondolhatja tettének következményeit, és még időben visszaléphet. És mindenképpen kérje szakemberek segítségét.

– Hol és miként kezelhető a függőség?

– Romániában Szeben megyében Kiscsűrön (Şura Mică) van egy terápiás központ, a Casa Olarului, illetve Maros megyében Magyarózdon van a Bonus Pastor terápiás otthon. Előbbiben románul, utóbbiban magyarul foglalkoznak a szenvedélybetegekkel. Ez egy több hónapos folyamat, ahol több lépésben gyógyulnak a páciensek. Itt vannak pszichodinamikus terápiák, ahol a betegség hátterében meghúzódó pszichés problémák feltárása és feloldása a cél. Ez jelenti a múlt sérelmeinek feldolgozását is, de nem csak. Legalább annyira jelenti a hit megtalálását, az egészséges élet értelmében való hitet, egyáltalán a szermentes élet értelmében való hitet. Vannak viselkedésterápiák, melyek során a szer használatához kellemetlen ingert társítanak. A kognitív terápiák alkalmazása az önkontroll-tréning, visszaesés-megelőzés tréning. A biológiai terápiákon orvosi ellenőrzés mellett antagonista szereket alkalmaznak. A szociokulturális terápiákon önsegítő csoportok működnek (pl.: Anonim Alkoholisták). Ennek lényege, hogy feltárják egymás előtt nyíltan a problémáikat, vagy a már gyógyultak erőt adjanak példamutatásukkal sorstársaiknak. Itt egymást segítik. Nem felejtik el, honnan jöttek, kik voltak, honnan indultak, és így otthon is tudnak majd másokon segíteni. A neheze akkor következik, amikor a gyógyulás útjára lép valaki. Ilyenkor azt kell megértenie, hogy nem az a lényeg, hogy pl. nem szabad innia, drogoznia, cigiznie stb., hanem azt, hogy nincs rá szüksége. És bármilyen hihetetlen, van, akinek szüksége van a visszaesésre, hogy tanuljon belőle.

Mennyibe kerül egy ilyen terápia?

– Azt hozzátenném, hogy „szerencsés”, aki ilyen beteg, mert ingyenes a gyógyszere. Nem kell italra, drogra, cigarettára, szerencsejátékra költenie. Azonban egy komoly, több hónapos terápia havonta átlagosan 1600–2400 lejbe kerülhet.

Tekintettel arra, hogy az életünkben megjelenő szenvedélybetegségek akaraterővel ritkán küzdhetők le, javasolt a fenti tünetek megjelenése esetén szakemberhez fordulni. Nagyváradon alapítványoknál foglalkoznak hasonló szenvedélybetegekkel. A mi alapítványunknál csak drogfüggőkkel és alkoholistákkal foglalkozunk hétköznap 18–20 óra között. Székhelyünk a Szacsvay Imre (Cuza Vodă) utca 22. szám alatt található. A csoportos és egyéni terápiák ingyenesek, és személyesen vagy a 0359/304-094-es számon vagyunk elérhetők.

 Sükösd T. Krisztina