Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Akiket felnevelt az iskola

Szombat délelőtt kis-, nagy- és véndiákok, nyugdíjas és aktív pedagógusok, illetve éppen nyugdíjba készülők töltötték meg a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum folyosóit és bejáratának előterét. Bár a campust 2009-ben avatták fel, maga a tanintézet már hatvan esztendős. Az új iskolakomplexum felépülését megelőzendő, a helyi középiskolai oktatásnak a Stubenberg-kastély adott helyet, 1954-től kezdődően.

Gavrucza Tibor ismerteti a Petőfi-szobor történetét

Gavrucza Tibor ismerteti a Petőfi-szobor történetét

A 2009-ben felavatott, hatalmas területen fekvő tanintézettel kapcsolatban a helyi önkormányzatnak még ma is vannak bővítési tervei, bár jelenlegi formájában is a vidék legszebb, legmodernebb iskolája.

„Itt, az Érmellék szívében a mai napon egy egész közösség élete változik meg, hiszen emberemlékezet óta nem volt iskolaavató ünnepség. Ünnep az új iskolai év első becsengetése az új iskolában! Ünnep, mint minden olyan alkalom, amely tisztelgés a pedagógusok előtt. Ugyanakkor a pedagógusok tisztelgése is mindazok előtt, akik itt, a mi életterünkben, a nekünk otthont adó földön a kultúra, az oktatás továbbörökítésén fáradoznak.

Petőfi Sándor – akit az itt töltött napok egyikén talán még az öreg Stubenberg kastély is látott – büszke lenne arra, hogy az ő nevét viseli az új iskola (…)” – állt ezelőtt öt esztendővel Pető Csilla Bihar megyei képviselő avatóbeszédében.

Azóta az új falak közül is több száz diák lépett ki a nagybetűs életbe, és volt, aki tanárként tért vissza ugyanoda.

 

Vad Márta és Kozma Sándor koszorúz

Vad Márta és Kozma Sándor koszorúz

A névadó szobrának kálváriája

A délelőtti órákban a líceum folyosóin hatvan év történetének mozzanatai voltak kiállítva: dokumentumok, kiadványok, fotográfiák és végzős diákok tablói mutatták be a több évtizedes középiskolai oktatás történetét. Kuriózumként az egyik sarokban kiállításra kerültek a régi pionírnyakkendők, kitűzők, jelvények is, azaz a ’89-es fordulat előtti időszak relikviái.

A főbejárat mellett, jobb oldalt Petőfi Sándor szobra áll, mely szobor történetéről Gavrucza Tibor nyugalmazott református lelkipásztor, egykoron a megyei tanács kulturális bizottságának tagja beszélt. Elmondta, hogy a büsztnek ez már a harmadik helye, hisz 1998-ban az első felavatását követően mintegy három esztendeig a helyi RMDSZ-székház (a mai múzeum épülete) erkélyéről „nézte” a várost, mivel közterületre csak hosszas bürokratikus engedélyeztetéssel lehetett volna kihelyezni. A szobor egyébként 1998-ban egy hármas évforduló kapcsán öntetett – Kiss Sándor, az akkori Bihar megyei tanács elnökének költségein –, amikor az 1848–49-es forradalomnak a 150., a költő születésének a 175., valamint székelyhídi tartózkodásának a 155. évfordulója volt. A szobrot a margittai születésű, de Kolozsváron élő Burka István készítette. Az egykori pártszékház erkélyéről a Stubenberg kastély-iskola kertjébe került, ahol 2001. március 15-én második alkalommal is felavatták.

Innen került végleges helyére, azaz a mai campus elé.

A középiskolai oktatás hatvan éves fennállásának tiszteletére most itt helyezett el koszorút az iskola vezetősége nevében Vad Márta igazgató és Kozma Sándor aligazgató, Bíró Rozália Bihar megyei szenátor, Béres Csaba polgármester, valamint két tanuló a diáktanács nevében.

 

A kastély-iskola és romantikus angolparkja

A kastély-iskola és romantikus angolparkja

Akiket felnevelt az iskola

A déli órákban a városi múzeum halljában folytatódott tovább a jubileumi ünnepség, ahol Fekete Katalin, a rendezvény műsorvezetője elsőként Béres Csaba polgármesternek adta át a szót, aki köszöntötte az egybegyűlteket, majd szólt a kastélyban eltöltött diákéveiről is.

Műsorszámok váltakozásával véndiákok, pedagógusok, valamint egy frissen érettségizett fiatal, Major Zsuzsa is megosztotta gondolatait a régi, illetve az új „alma mater” falain belül eltöltött évekről. Cservid Levente egykori diák, volt aligazgató és tanár visszaemlékezéseiből kiderült, hogy első osztályos kora óta, leszámítva a tanári képző négy esztendejét, a régi és az új iskola falai között töltötte életének nagy részét, katedrán innen és katedrán túl. A legszebb iskolai évek emlékei azonban a kastély-iskolához fűzik, bár az oktatási körülmények nem vehették fel a versenyt a mostanival. De a kastélyhoz tartozó angolpark romantikájából minden végzős diák elhozott valami maradandót, valami életre szólót.

Major Zsuzsa friss végzős a mögötte maradt tizenkét esztendőről nosztalgiázott. Arról a korszakról, amikor még alig ért le a lába az iskolai székről, de az évek úgy repültek, hogy szinte seperc alatt felcsendült a Gaudeamus igitur… Mint mondta, a sikerek, a kudarcok párhuzamos megélése közepette „nevelt fel az iskola”.

A múzeumi ünnepségen jelen volt Szabó Ödön Bihar megyei képviselő is, aki szintén megosztotta gondolatait az egybegyűltekkel, hangsúlyozva a közösségek összetartó erejét.

Petőfi megzenésített verseit követően, a Béres Csilla vezette kisdiákokból álló néptánccsoport adta elő produkcióját, majd a Tini Dance Center örvendeztette meg profi és látványos műsorával a közönséget, mely csapatot köztudottan Oláh (Erdei) Katalin tanítónő emelt nemzetközileg is elismert színvonalra. De voltak még hangszeres produkciók, irodalmi összeállítások, és egyéb műsorszámok is, mind-mind a líceum tehetséges tanulóinak előadásában.

 

Ünnepség a múzeum termében

Ünnepség a múzeum termében

Tillárom, tillárom… – kisdiákok néptánca

Tillárom, tillárom… – kisdiákok néptánca

„Itt az ideje, hogy visszanézzünk…”

A jubileum tiszteletére került kiadásra az Emlékkönyv 2014 című kötet is, amely a helyi középiskola hatvan éves történetét foglalja magába, és amelyben Vad Márta igazgatónő ekképpen ír: „Itt az ideje, hogy visszanézzünk, mit hagytunk magunk után, mi, pedagógusok és diákok 60 év alatt, illetve az előző ünnep óta (az ötven éves jubileumra utal – szerk. megj.), az elmúlt tíz évben. Hányatott tíz év volt: a kastély és az új iskola, régi és új, megtartás és változtatás. (…) Nézzünk vissza, és örvendezzünk! Legyünk büszkék az eredményeinkre, mert csak így, tíz év távlatából kezd felderengeni és összeállni a kép, mit is tettünk le az asztalra, mi volt sikeres, vagy kevésbé az! Legyünk büszkék azokra a diákokra, akiket neveltünk! Melegséggel tölt el az érzés, ha arra gondolok, hány kollégám van, aki az itteni iskola padjait koptatta, itt járt líceumba. Ezek az igazi eredmények, amelyek magukért beszélnek” – foglalja össze az előszóban a tanintézet vezetője.

Kiállított pionír-relikviák az új iskola előcsarnokában

Kiállított pionír-relikviák az új iskola előcsarnokában

A délutáni órákra tervbe vették a kastélylátogatást is. A véndiákok ugyanis „haza” vágytak. Haza, a régi iskolába. Utóbbi ma is gyermekeket nevel, ugyanis a dévai Szent Ferenc Alapítvány által felújított egykori grófi fészek több tíz elhagyott kiskorúnak ad otthont.

Este bankettel zárult az egész napos jubileumi ünnepség, ahová minden öreg-fiatal tanár-diák hivatalos volt.

Sütő Éva