Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Adysnak lenni…

Tanévet nyitott a nagyhagyományú váradi Ady Endre Líceum is, s mivel a szeszélyes őszi eső mindenkire jól ráijesztett, jobbnak látták az iskolaudvari gyülekezőt a díszterembe átültetni, így a bizonyára mindenki által várt iskolakezdési üzenet és útravaló csak a most debütáló ötödikeseknek (2 osztály/53 diák) és kilencedikeseknek (4/124) szólhatott közvetlenül. A többi rutinos diák osztálytermeiben várta türelmesen a tanévnyitó lejártát, egyelőre azzal az örömmel, hogy holnapra még nem lesz házi feladat, csak órarend.

Adysnak lenni 2

Mindenek előtt Tóth Márta igazgatónő mondott köszöntőt, mely elsősorban a most kezdő ötödikesekre, és a részben már veteránoknak számító kilencedikesekre vonatkozott. Amint a diákok siratják a vakációt, úgy siratja az ősz esővel a nyarat, de azért mindenki kettős érzéssel várja az új tanévet, hiszen a kötelező tanulás mellett újra közösségi élmények özönében merülhetnek el. Az igazgatónő köszönetet mondott azoknak a szülőknek, akik az idén is az Adyt választották gyermekeik számára, egy olyan iskolát, ami köztudottan mindig fontos szerepet játszott Várad „váradiságában.” „Legyen ez a tanulás és az együtt munkálkodás éve” mondta, kérve ezzel nemcsak a diákok, de a tanárok és szülők együttműködését is, majd egyaránt gratulált Bogdán Károly leköszönő aligazgatónak, illetve a frissen kinevezett Ciubotariu Évának.

Bíró Rozália RMDSZ-es szenátor reményét fejezte ki, hogy az Alma Mater gondviselése, pedagógusainak odafigyelése, valamint a szülők szeretete sikerre viszi a most még „apró magokból” később minden bizonnyal megerősödő „fákat” remélve, hogy a szárnyukat próbálgató diákok a kirepüléssel lehetőleg nem fognak leverni mindent maguk körül.

Szabó Ödön RMDSZ-es képviselő tömören összefoglalt „példabeszéddel” élt, a vörös agyag meséjével, amiből minden értetlen kínzás, gyúrás, égetés ellenére is gyönyörű porcelánedény vált. Ezt követően római katolikus, illetve református részről következtek püspöki üdvözletek és példamutatások, előbbit Pék Sándor, utóbbit Vinczéné Pálfi Judit közvetítette.

Egy vitatható intermezzo keretében román nyelven tájékoztatta az értetlen arcú diákokat  a rendőrség képviselete arról, hogy a helyi hatóságok az iskolákkal együttműködésben mindenben a gyermekek mellett állnak. Majd szülőbizottsági köszöntő következett, bíztatva a diákokat, hogy ne csak tanulmányi, de lelki bizonyítványukkal is jól bánjanak, hiszen ezen múlik, miként alakítják majd felnőttként önmaguk környezetét is.

Végezetül a nagyobb diáktársak szóltak a kisebbekhez. Ez volt a legmeghatóbb momentum, hiszen itt hangzott el az iskolára vonatkozó lényeg: „Adysnak lenni nemcsak az iskola falai közötti létre vonatkozik, hanem egy egész életre szól!”

Tóth Gábor