Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Adventi vásárok forgatagában

Az év legszebb és egyben legköltségesebb időszakát éljük, azokat a heteket, amikor ünnepi fénybe burkolóznak a városok, forralt bor illata lengi be az utcákat, és emberek tömegei nézegetik a csillogó vitrinek kínálatát. Egy borongós decemberi hajnalon felültem az egyik helyi utazási iroda autóbuszára, hogy ellátogassak néhány nyugatabbra fekvő város adventi forgatagába, miközben abban reménykedem, hogy a hisztériába hajló ünnepi készülődés közepette a legtöbbünk megtalálja a reményteljes várakozás adventi üzenetét.

Győr

Győr

 

Győr

Kora délelőtt érkezünk Győrbe, alig lézeng valaki az utcán ezen a borongós decemberi délelőttön. A Széchenyi téren felállított deszkabódék árusai is fázósan dideregnek vásárlókra várva. A legtöbben a karácsonyi díszeket kínáló árus bódéja előtt nézelődnek. A teret szegélyező barokk épületek álmosan merednek a pompásan feldíszített, magas karácsonyfára és a közelében veszteglő rénszarvasszánra. Évszázadokon keresztül itt, ezen a téren zajlott a város nyilvános élete. Miközben a felszínen vásárlók alkudoztak a kofák portékáira, néhány méterrel lejjebb rabok sínylődtek a földalatti börtönben. Pellengér is állt a közelben, s a kivégzőhely is itt volt. Boszorkányokat égettek, s 1715-ben itt végezték ki a lőcsei fehér asszonyt, akiről Jókai Mór írta híres regényét. Ezek a múlt komor emlékei, ma viszont békésen sétálgatnak itt a bámészkodók. Fényképeznek, nézelődnek, apróságokat vásárolnak, jómagam egy rég óhajtott útikönyvre bukkanok, ám az igazi vásári forgatag késő délután kezdődik. Nincs időnk további nézelődésre, mert vár ránk a következő állomás.

Adventi 7

Sopron

Mivel a város központi részén nem találunk megfelelő parkolóhelyet, buszunk egy helyi megállóban áll meg pár percre. Csak annyi időnk van, hogy gyors tempóban lekászálódjunk, nehogy egy szemfüles rendőr figyelmét magunkra vonjuk… Igazi adventi hangulat fogad minket, fenyőillat, étel- és italfinomságok, kézműves termékek várják a főtérre látogatókat. Itt találjuk a város jelképeként ismert Tűztornyot, melynek lábánál található a Hűségkapu, amely az 1921-es népszavazásnak állít emléket, amikor a városlakók eldöntötték, hogy nem Ausztriához, hanem Magyarországhoz szeretnének tartozni. Ezért is nevezik Sopront a hűség városának. Rövid városnéző séta után visszatérünk a színes vásári forgatagba. Kezd már sötétedni, s az ünnepi fények egyre több embert vonzanak a szabadba. Egyre többen fényképezkednek az üveggömbökkel feldíszített karácsonyfánál s a mellette lévő jászolnál. A Tűztorony közelében felállított színpadon zenészek hangolnak, miközben a közeli asztalkáknál sült virslit csemegézők nézik őket. Ám egyre többek figyelmét vonja el az ünnepi fényjátékba burkolózó Tűztorony, amely percenként váltogatja színeit. Sokáig elnézegetnénk még a változatos színjátékot, ám buszunk begördül a megállóba. Mindannyian fáradtak vagyunk, de muszáj épp ugyanolyan fürgén felugrálni helyeinkre, mint amikor leszálltunk! Félóra múlva már a város Lővérek negyedében vagyunk, hogy elfoglaljuk szállásainkat.

Mariazell

Mariazell

Ünnepi pompában a kirakatok

Ünnepi pompában a kirakatok

 

Mariazell

Szombat reggel, gyönyörű napsütésben kanyargunk a Mariazell felé vezető úton. Az osztrák városka nevét hallva mindenkinek a híres zarándokhely és csodálatos bazilikája jut eszébe. A legenda szerint 1157. december 21-én egy Magnus nevű bencés szerzetes indult útnak, hogy megtérítse a környék lakóit, ám egyszer csak egy hatalmas szikla zárta el az útját. A szerzetes egy Mária-szobrot vitt magával, s az akadály láttán segítségért imádkozott a szoborhoz, mire a szikla kettéhasadt. Látva a csodát, Magnus egy cellát épített a sziklába, amelyben elhelyezte a szobrot. A csodaszobor híre eljutott messzire, s egyre többen jöttek a helyre. Lassan mi is elérjük a városkát, ám a mi utunkat egy zord külsejű rendőr állja el. Hiába minden rábeszélés, nem enged be a városka központjába, arra hivatkozva, hogy nagy a vásári tömeg. Kénytelenek vagyunk egy lejtős részen megállni, ahonnan gurulós bőröndjeinkkel végigdübörgünk a vásári forgatagon, s leizzadva lerogyunk a Magnus Klause hotel halljába. Később aztán mindannyian elvegyülünk a hullámzó tömegben. Itt egészen más a hangulat, mint az előző városokban. A fényárban úszó utcácskákon a puncs, a szegfűszeg illata, a felhangzó karácsonyi dalok élménye elfeledteti az emberekkel a hétköznapi gondokat. A magaslaton épült bazilika s a lejtős utcák barokk épületei alatt kis faházakban árulják portékáikat a kézművesek. Kedvére válogathat az ember a csodaszép, ám drága árúk és finomságok között. A helyi mézeskalács és gyógylikőrök mellett különféle kegy- és dísztárgyak, szőrmeáruk, üvegdíszek és ruházati cikkek kaphatók. A legtöbb nézelődő egy csésze forralt bort szorongat a kezében, amelyet közel hat euróért vesztegetnek az árusok. A csészét vissza lehet ugyan váltani, ám a legtöbbünk megtartja emlékbe. Az egyik épület erkélyén néhány hangszeres fiatal jelenik meg, akik németnyelvű karácsonyi dalokat adnak elő. Betérünk a bazilikába, ahol a nap minden órájában nagy a tömeg. Nehezen járó idősebbeket, vidám fiatalokat látunk, ám sehol egy hangos szó, illetlen megnyilvánulás, pedig a legtöbb járókelőt áthatja a fűszeres forralt bor melege. Az esti díszkivilágításban még meseszerűbb az egész városka, gyönyörűen rendbetett épületei azt a benyomást keltik, mintha mézeskalács házikók között sétálgatnánk. A hideg ellenére csak késő este térünk szálláshelyeinkre.

Melk

Melk

Mézeskalácsos

Mézeskalácsos

 

Melk

Utolsó állomásunk a Duna partjának egyik magaslatán fekvő melki apátság, amelyet több mint 900 évvel ezelőtt alapítottak, és azon kevés apátságok közé tartozik, ahol az alapítás óta megszakítás nélkül gyakorolják tevékenységüket a bencés szerzetesek. 1980 óta, amikor napvilágot látott Umberto Eco A rózsa neve című regénye a látogatók száma megsokszorozódott. Turisták ezrei keresik fel az ódon falakat, hogy láthassák Melki Adsó utolsó éveinek helyszínét. A város főterén felállított bódék körül már zajlik az élet. A legnagyobb érdeklődés itt is a forralt borokat és teakülönlegességeket árusító helyek, és a meleg harapnivalót kínáló bódék körül van. Én is elcsábulok egy mutatós süteményes standnál, s másfél euróért veszek magamnak egy vastag glazúrral bevont puncsos szeletet, amelyet forró teával öblítek le. Ezután már a séta is jobban esik, végigjárom a környező kisutcákat és gyönyörködöm a házak elé kihelyezett, színes üveggömbökkel díszített fenyőfák látványában. S miközben a hangszóróból itt is német karácsonyi dalok szólnak, azon töprengek, tájainkon vajon hány napig maradnának meg eredeti pompájukban ezek a gondosan feldíszített fenyőfák?

Schönberg Éva