Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Adventi vásár a drezdai Striezelmarkton

Drezda belvárosában rendezik a város legnevezetesebb karácsonyi vásárát, ahol az időszakhoz illően hangulatosan feldíszített bódékban várják a vásárlókat. Tetszetős kézműves árukat kínálnak, miközben az érdeklődők ízlelőbimbóit a helyi specialitások illata izgatja. A helyi fúvós zenekarok és kórusok adventi dalokkal szórakoztatják a bámészkodókat, akik szemét a ragyogóan csillogó karácsonyfa és a közelében magasodó, mesealakokkal díszített piramis vonzza. Hatalmas tömeg, fény és ragyogás jellemzi Drezda 582. karácsonyi vásárát, amelyet egy csoportos kirándulás résztvevőjeként volt alkalmam végigjárni.

adventi (tartalek)

Kosztümös felvonulás

Miközben kiránduló buszunk Drezda felé közeledik, helyes kis idegenvezetőnktől, Krisztinától megtudjuk, hogy a várost, gyönyörű barokk épületeinek köszönhetően Elba Firenzéjének is nevezik. Ám az összes német város közül, talán Drezda lakói élték át a legszörnyűbb megpróbáltatást a második világháború végén. 1945. február 13-a éjszakáján az amerikai és a Brit Királyi Légierő több ezer tonna bombát dobott le a városra, melynek következtében valóságos tűzvihar alakult ki, mely miatt a város helyén csak romok maradtak. Drezda újjáépítése nem sokkal a bombázás után indult meg, s ma már újra régi fényében várja látogatóit.

A gyerekek kedvenc tartózkodási helye

A gyerekek kedvenc tartózkodási helye

A hallottak után, kissé komor hangulatban kászálódunk le a buszról, s elbúsulva nézegetjük a Theaterplatz sötét tónusú épületeit, amelyek ezt a borzasztó éjszakát idézik fel bennünk. Ám valahol a közelben fúvósok zendítenek rá, s néhány percen belül zajos felvonulás vidám, kosztümös alakjai sétálnak el mellettünk papírzászlókat és apró édességeket osztogatva a járókelőknek. Napóleon katonái, elegáns elöljárók, abroncsos ruhákban öltözött dámák, középkori pékek, csinos menettáncosok sétálnak el előttünk, majd gyönyörű lovak által húzott szekér tűnik fel, amelyre a legnevezetesebb helyi specialitás, egy hatalmas, gazdagon beporcukrozott drezdai Christstollen van elhelyezve. Az előttünk elhaladó Krisztuskalács a kocsi oldalára erősített írás szerint több mint három és fél méteres és 2872 kiló a súlya. Egy járókelőtől megtudjuk, hogy miután végigjárta a belváros utcáit, ő is a karácsonyi vásárra érkezik, ahol felszeletelik és szétosztják a hatalmas kalácsot a járókelők között.

Csipkéből készült díszek

Csipkéből készült díszek

 

A szászok Krisztuskalácsa

A Christstollen az egyik legkedveltebb német karácsonyi péksütemény, melynek külleme a bepólyált Kisjézusra emlékeztet. Mivel kandírozott citrusféléket, mazsolát és marcipánt is tartalmaz, leginkább a magyar gyümölcskenyérhez hasonlítható. A legelső, róla szóló említés 1329-ből származik, abból a korból, amikor a stollen még csak egy kelt tésztából készült szegényes étel volt az adventi böjt idejére. A középkorban böjt idején nem engedélyezték a vaj vagy a tej fogyasztását, ezért a stollen tésztáját is csak vízből, zabból és repceolajból készítették. 1491-ben VIII. Ince pápa feloldotta a tilalmat azzal a feltétellel, hogy akik ezáltal vétkeznek, azoknak a bűnbocsánatért fizetniük kell. A hagyomány szerint, egy itteni péktől származott az ötlet, hogy az adventi böjtben fogyasztott kalácsot különböző ínyencségekkel gazdagítsák. Így született meg a böjti kalácsból az ünnepi gyümölcskenyér. A szász pékek 1560 óta a szent ünnep alkalmából, minden évben megajándékozták tartományurukat két darab hatalmas karácsonyi stollennel, amelyek akkorák voltak, hogy nyolc pékmester és nyolc inas tudta csak a kastélyba cipelni azokat.

adventi 3

Striezelmarkti sokadalom

A drezdai vásár Németország legrégebbi karácsonyi vására, maga a karácsonyi vásározás szokása is tulajdonképpen innen ered. Nevét a kalácsszerű süteményről (striezel) kapta, amit a németek főleg karácsonykor készítenek. Legelőször itt sütötték meg az 1500-as évek közepén, de a tradicionális drezdai pékségek máig őrzik legendáját és különleges receptjét. A Striezelmarkti vásárt 1434-ben rendeztek meg legelőször. Kezdetben főleg húst árultak itt, aztán megjelentek a hagyományos német kalácsok és édességek.

adventi 4

Hatalmas tömeg fogad a régi piactér területén, ahol nemcsak stollent vagy striezelt érdemes keresni, hanem a tájegységre jellemző kézműves tárgyakat is. Szájjal fújt csillogó üvegáruk, kézzel készült gyertyák, népművészeti tárgyak, egyedi kerámiák és ezerféle más tetszetős portéka kelleti magát a standokon. Nagyon kelendők az aszalt szilvaszemekből összeállított kéményseprő szilvaemberkék is, amelyek újévkor szerencsét hoznak. Négy euroért kínálják darabját. Itt magasodik a világ legnagyobb fából készült lépcsőzetes piramisa is, amelynek tetején propeller forog. 14,61 méteres magasságával és 42 mesefigurájával a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. A piramis mellett óriáskerék forog, s emeli a magasba a ráülőket, akik a sokadalom fölé emelkedve, serényen fotóznak minden irányba. Ám azok is készíthetnek légi felvételeket, akik nem mernek az óriáskerékre ülni. Nekik csak néhány lépcsőt kell megmászniuk, s máris azon az emelvényen vannak, amit kifejezetten erre a célra állítottak a vásár területére. Egy  közeli színpadon óvódások énekelnek, s kicsit elidőzve előttük rájövök, hogy ez valamiféle adományozással egybekötött program lehet, mert mindenki, aki felajánl néhány eurót, cserébe kap néhány szeletke Christstollent.

Ebben a színes kavalkádban én is megéhezem, s csak megyek az orrom után valami meleg harapnivalót keresni. A sültkolbászárusok közt nézelődve észreveszek egy helyet, ahol ízletesnek tűnő, sült gombával körített krumplilepényt kínálnak. Veszek is egy adagot, s amint hozzálátok, máris érzem, amint átjár az ízletes étel melege. Úgy tűnik, ez a Kartoffelpuffer  mindennel fogyasztható, mert van, aki sült kolbásszal eszi, egy másik asztalnál viszont cukrot hintenek rá… Később aztán újra belevetem magam a bódék közötti labirintusba, s valósággal szédülök, mire kikászálódok a hullámzó tömegből. Kirándulóbuszunk felé igyekezve, örülök, hogy ezután Drezdáról már nem csak Kurt Vonnegut híressé vált könyve fog eszembe jutni…

Schönberg Éva