Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Adj innom!”

Az érmihályfalvi református templomban a január végi-február eleji egyetemes imahét, a huszonöt évvel ezelőtt elkezdődött egyházi és lelki megújulásra való visszatekintés jegyében zajlott.

„Adj innom!” – János evangéliuma szerint Jézus és a samáriai asszony találkozása arra a megtapasztalásra hív el bennünket, hogy milyen a más kútjából vizet inni, valamint a sajátunkból is adni tudni másoknak.

Mihályfalván is minden alkalommal a samáriai asszonnyal ültünk oda az élő vizet adó kúthoz – Jézushoz –, rádöbbenve arra, mi az, ami huszonöt évvel ezelőtt a temesvári reformátusok szikrája által adatott, mi az, ami megmaradt, és ami még mindig nincs, valamint arra is rámutatott az ige, hogy Jézus mit adhat még őseink kútjánál.

Molnár Kálmán szilágycsehi nyugalmazott esperes

Molnár Kálmán szilágycsehi nyugalmazott esperes

A népes gyülekezetben szívünk-lelkünk korsója megtelt örömmel, reménységgel, hallván az Aranykapu napközibe járó óvodások énekeit, aranymondásait, a Bernáth József iskolába járó kisdiákok színvonalas énekes-verses bizonyságtételét, a Zelk Zoltán általános iskola másik két épületében tanuló előkészítő osztályosok, valamint a presbitérium, az énekkarok, a nőszövetségi tagok szolgálatát.

Önvizsgálatra és a huszonöt évvel ezelőtt megfogalmazott nemzeti cél érdekében való újrakezdésre buzdítottak id. Szilágyi Ferenc presbiter előadásai. Azért imádkoztunk szívvel-lélekkel, hogy a kudarcok, a közöny, az önérdekek ne uralják el szívünket, élő vízzel töltsük meg újra korsóinkat, hogy elindulhassunk a közjó szolgálatára, áldozatkészen, hitelesen, kitartóan, hittel és reménységgel, mint akik tudják, mi és ki az igazság, mint akik vallják, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél, és az igazság előbb-utóbb mindenek felett győz.

Méltó befejezése volt az imahétnek az első februári vasárnap délelőtti istentisztelet, mely könyvbemutatóval zárult.

Az igehirdetés és a presbitérium szolgálata után Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor átadta a Sass Kálmán-díjat özv. P. Kovács Rozália példamutató és hitvalló egyháztagnak, aki egész életében hűséges maradt egykori lelkipásztora, Sass Kálmán, szellemi útravalójához, és aki gyülekezet egyik legaktívabb tagja is egyben.

A Szilágysági szabadító karácsony című kötetében, a szilágycsehi Molnár Kálmán nyugalmazott esperes a Tövisháton átélt emlékeit osztotta meg a gyülekezettel, az olvasókkal. Általa szinte mi is ott voltunk a menyői templomban, fülünkbe csengett Tőkés László prédikációja, imája anyaszentegyházunk lelki épüléséért és az erdélyi magyarság szabad és önrendelkező felemelkedéséért. Mi is újraéltük az 1989-es forradalom feledhetetlen pillanatait, a szabadságra találás boldogító érzését, a reménység szárnyalását, hogy ezután minden jóra fordul. Az emlékeket összegyűjtő könyv olyan hiteles forrás, melyből bárki, aki a huszonöt évvel ezelőtti történésekről tájékozódni akar, bátran meríthet és töltekezhet. A bemutatott könyv segítheti a mai nemzedéket abban, hogy hittel, kitartással, illetve a meghamisíthatatlan értékek jegyében jelölje ki szülőföldjén útját, és méltóképpen folytassa a huszonöt éve elkezdett nemes harcot a magyarság megmaradásáért.

Temesvár, Tövishát és Érmellék hősei nemcsak azok, akik meghaltak a forradalomban vagy a kommunista diktatúrában, hanem azok is, akik életüket és szolgálatukat adták áldozatként a református anyaszentegyházunk lelki újjáépítéséért, szabadságáért, magyar lelki életünk megerősítéséért és továbbadásáért. Nélkülük ma nem lenne olyan gyümölcsöző egyházi életünk, mint amilyen a jelenben. Helytállásukért csak tisztelet és megbecsülés jár.

Kecskés Zsófia, presbiter