Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A viharban nincsenek egyedül

Ünnepi istentisztelettel kezdődött meg tegnap a tanév Nagyszalontán. Erdély legnagyobb református temploma színültig megtelt a tanulókkal, hozzátartozóikkal és a pedagógusokkal. A szalontai színmagyar iskolát a helyi református egyházközség és az önkormányzat közösen hozta létre és működteti immár öt esztendeje, ezért az évnyitót hagyományosan a református istenházában tartják meg.

a viharban 1-es oldalra

Isten igéjét Mikló István Boldizsár, a másodlelkészi státusba nemrég a hajdúvárosba érkezett lelkipásztor (egyébként Mikló Ferenc szalontai parókus lelkész, a Bihari Református Egyházmegye leköszönt esperesének a fia) hirdette. A tiszteletes Máté evangéliumából elevenítette fel azt a történetet, amikor az a hajó, amelyen Jézus is utazik, viharba keveredik, és a többiek csak akkor jönnek rá, hogy Krisztusnak milyen ereje van, amikor ő lecsendesíti a vizet és a szelet. Mint az igehirdető számos példán át érzékeltette, mindannyiunk életében vannak viharok, de szükséges, hogy higgyünk, és ott legyen velünk az Úr, aki megsegít bennünket a szükségben. Amiképpen az alapigében szereplő hajón utazók is csak akkor értették, Jézusnak mekkora ereje van, amikor bajba kerültek, úgy a templomba, az iskolába is be lehet ülni anélkül, hogy tudnánk, mit jelent a keresztény szellemiségű iskola. Az igehirdető saját példájából emelte ki: amikor tanított, rövid időn belül látta, ki az a gyerek, aki „viharban él”, és ilyenkor nem számít a teljesítményalapú rendszer, mert annak, akinek szüksége van rá, segíteni kell. „A kegyelem iskolájában nem azért tesznek meg valamit, mert kell, hanem azért, mert lehet” – hangsúlyozta az igehirdető, aki arra biztatta a templomot megtöltő gyülekezetet, hogy legyen részese a „kegyelem iskolájának” építésében, hogy a keresztény szellemiségű magyar iskolában olyan diákok nevelkedjenek, akik nemcsak az eredmények, a jó jegyek, a kötelezően elvárt teljesítmény tekintetében jeleskednek, hanem egymást segítő, empatikus tagjai lesznek a társadalomnak. „A kegyelem iskolájában a diák hálával tanul, a pedagógus hálával oktat, mert tudja, a viharban áll mellette valaki, ott van Jézus, aki segít.” A kérdés már csak az, tette hozzá Mikló István Boldizsár, hogy „kivel állunk viharban?” Az idei tanévben lesznek viharok, nehézségek, kihívások, „de tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül” – hangsúlyozta a lelkész.

a viharban 2

Mikló Ferenc parókus lelkész köszöntötte a megjelenteket, közöttük a magyar iskola vezetőségi tagjait és a városvezetőség képviselőit, valamint a Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettest. Kéry Hajnal az anyanyelvű oktatási hálózat nyújtotta lehetőséget mint identitásmegőrző és közösségformáló erőt jellemezte, hangsúlyozta a magyar iskolák szükségességét és fontosságát.

a viharban 3

Mészár Julianna, az Arany János Elméleti Líceum igazgatója kiemelte: igyekszik a kegyelem iskoláját megteremteni. Mint a tanintézet vezetője elmondta, a szalontai magyar iskolában összesen 51 osztályban 1135 diák kezdte meg a tanévet, hat épületben (az elemisták a Nagyiskolában és az úgynevezett szódavízgyári épületben, az V.–VI. osztályosok a Kálvin utcai iskolában, a VII.–XII. osztályosok a nagypiac melletti főépületben, a szakközépiskolások és a szakosztályok pedig a Május 1. utcai ingatlanban). Minden tanterem foglalt, tudatta az igazgatónő, aki arra is felhívta kollégáinak a figyelmét, hogy „minden pedagógus egy példakép”, ezért ügyeljenek arra, hogy követendő példákként álljanak a tanuló ifjúság elé.

Török László polgármester közvetlen, barátságos, kimondottan a diákokhoz szóló rövid beszédet mondott. „Kedvenceim, ti, diákok” megszólítással fordult hozzájuk, kiemelve, azon tűnődött el, hogy az előtte felszólalók tulajdonképpen kinek is címezték mondandójukat: a diákoknak vagy szüleiknek? Elismerte, korábban sem a diák, sem a pedagógus nem örült felhőtlenül az iskolakezdésnek, ám mivel Nagyszalontán „felelősségteljes emberek vagyunk”, a helyzet változott, utalt ezzel arra, hogy a magyar diákok immár modern, minden elvárásnak megfelelő tanintézetben, saját anyanyelvi környezetben fejlődhetnek. A tanulókról képletesen azt mondta, ők jelentik a folyót és az iskola a meder, amely egyengeti útjukat, s bár itt-ott gátak, zsilipek nehezítik az utat, az áttörés energiát termel, és a szalontai ifjúságnak ez az energia ad erőt a felnőtté válásban.

Végezetül Lőrincz Ottó római katolikus kanonok-plébános köszöntötte az egybegyűlteket, és kívánt eredményes tanévet a hallgatóságnak, majd nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult a templomi ünnepség.

Amint korábban Mészár Julianna igazgatónő elmondta, ma már 8 órától 12 óráig iskolai programon kell részt venniük a diákoknak, elsősorban osztályfőnöki órákat, eligazításokat tartanak, és a tankönyveket is kiosztják.

Borsi Balázs