Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A válaszadás jogán

A sajtóban megjelent cikkekre a következőket válaszolom: mindenkit megillet – engem is – a méltányos és törvényes eljárás az emberi jogok kártája alapján, s ezen jogok a Román Köztársaság Alaptörvényében szintén biztosítva vannak minden román állampolgár számára. Ezt még az egyháznak is tiszteletben kell tartania.
Előrebocsátom, hogy minden híresztelés és nyilatkozat ellenére a mai napig nem született meg az a munkatörvénykönyvben előírt irat (decizie de desfacerea unilaterale a contractului de muncă disciplinare), amely jogalalpot képez bárminemű végrehajtási folyamatnak, úgymint a parókia ügyvitelének átadása, illetve a lelkészlakásnak az elhagyása. Téves továbbá az a megjelent információ, miszerint ezután fordulok világi bírósághoz, ez a folyamat már pár hónapja megkezdődött, de a fent is jelzett, tőlem független hiányosságok miatt a megoldás késik. Erről tudomása van mind az egyházközség elöljáróinak, mind az esperesi hivatalnak, amennyiben ezekről személyesen iktatott iratban tettem értesítést. Ámbár törvény garantálja, hogy az állam nem avatkozik be az egyház autonómiájába, feltételként viszont megszabja, hogy a saját statútumát be kell tartania. Ez a panaszom lényege, hogy esetemben a fegyelmi eljárások mellőzik a statútum előírásait.
Kronológiai sorrendben röviden, a teljesség hiánya mellett ismertetem az események lefolyását:
1) Tavaly, 2013 áprilisában szabálytalan határozat alapján eltiltottak a lelkészi szolgálat gyakorlásától, beszolgáló lelkészt neveztek ki. Az állami fizetést (kongrua) megvonták, belőle szabálytalanul az egyházközség tartozását levonták (lásd a munkatörvénykönyv rendelkezéseit).
2) Ideiglenes felfüggesztésemre csak ugyanaz év augusztusától kerülhetett volna sor, amikor is az egyházi fegyelmi szabályzat értelmében az egyházmegye elnöksége mint vádhatóság ilyen határozatot hoz, erről irat születik, ezt velem közlik mint adalék a munkaszerződésemhez.
3) A fegyelmi eljárás során az egyházmegyei fegyelmi bizottság és annak elnöke, Szatmári–Gergely Elemér figyelmen kívül hagyta, hogy nem értesített szabályosan, aminek következtében megfosztott a vádirat megismerésétől, a védelem megszervezésétől, tanúim felsorakoztatásától és szakértők bevonásától.
4) Élve fellebbezési jogommal, a fenti hiányosságokra hivatkozva az egyházkerületi fegyelmi bizottság elé vittem az ügyet, ahol a következő szabálytalanságokkal szembesültem, amiket ott és azonnal szóvá tettem és írásban is iktattam, illetve a zsinati illetékes hatóságokhoz fordultam jogsegély céljából. Annak ellenére, hogy még halasztást sem kaptam, egy három éve szabálytalanul működő és létező egyházkerületi fegyelmi bizottság (elnöke Kerekes József, esperese Mikló Ferenc) mint fellebbviteli szerv jogerőre emelte az alapfokon hozott határozatot. Ezen testület szabályellenessége abban áll, hogy nem rendelkezik a fegyelmi szabályzatban előirt jogásszal. Ugyanazon a napon, amikor az ügyemet tárgyalta, hogy statutáris legyen, pont azt az Orbán Mihályt hívta be póttagnak, akivel perben állok, így személye az ügyben jogi összeférhetetlenség, mely tényt senki nem tudta vagy nem akarta megállapítani.
5) A fentieket mellőzve a lejárató hadjáratban és a családom zaklatásába bekapcsolódott és részt vesz, sőt „zászlóvivő” szerepet vállal a pályi községi RMDSZ által támogatott polgármester, aki virágvasárnapon traktoron ül, mert számára nehéz kikeresni a református énekeskönyvünk római számmal megjelölt zsoltárait. Ő ezen akcióját már jó pár éve elkezdte, elfeledve, mennyi támogatást és segítséget kapott tőlem, amikor bajban volt a családja. Most apjával együtt „védik” az újlaki privatizáció gyümölcseit, amely családjaikat gazdagítja, úgymint a Frigman tanya, takarmánykonyha, pálinkafőző, tsz-raktár, szelektor, ki tudja, hány ház és hány hektár föld. Felteszem a kérdést, hol van a bölényfarm, a megígért munkahelyek sokasága és a községtől kétes körülmények között eladott 130 ha föld? Polgármesteri tevékenysége sok olyan dolgot takar, amelyben „barátai” még védik, sok mindent kimagyaráznak, köztük azt a politikai fiaskóját, amellyel az egyházunk egyetemét kétes hírbe hozta a zsidó hitközséggel szemben, nem is beszélve a nemzeti román állam érdekeivel szemben, amennyiben közpénzből finanszírozta a Horthy-szobor felállítását, leleplezését és ünnepségét, amit szónoklatával hitelesített. Jobb helyeken ilyenkor felszólítás nélkül távoznak az elöljárók… Ott, ahol a demokráciák működnek.
Továbbá megnyerte magának Sedevi Imre presbitert és a presbitérium nagy részét, illetve olyan, magukat egyháztagnak beállított személyeket, akik a múltban sem egyházfenntartó járulékot nem fizettek és templomba sem jártak. Ugyanezen csoport etikátlanul konfirmandusok csoportját használta fel önnön érdekük érvényesítésére.
A lejárató akciók vállalkozói elöljárója a „zászlóvivő” mellett Sedevi Imre, aki egyben vállalkozó is, és akinek már rég el kellett volna számolnia a gyülekezetben végzett munkákért kapott hatalmas összegekkel (közel 100 ezer euró), ezt még a mai napig nem tette meg. Türelmesen várom.
Huszonöt éves lelkipásztori szolgálatom alatt parókiát építettünk, azt többször modernizáltuk, hat szobája padlózott, padlócsempézett, két fürdőszobája, vendégszobái nem azt az állapotot tükrözik, mint mikor a gyülekezetbe érkeztem. Gyülekezetünk templomát kétszer újítottuk fel, másodszorra teljes külső-belső felújítás mellett minden egyes elemét, az utolsó padlószegig, a torony csillagát kivéve, kicseréltük. Kétszer javítottuk meg gyülekezetünk templomi orgonáját, mind a kétszer teljes egészében, emellett népfőiskolát hoztunk létre és működtettünk 17 éven keresztül, varrodát hoztunk létre munkahelyeket teremtve a falubelieknek, és teljes egészében felújítottam a falu kultúrházát, amely egy külön történetet ér meg. Ezek csak az anyagi javak, a szellemi javakat és a feleségem húszéves önkéntes munkáját, amivel gyarapította a gyermekek lelki és hitbéli növekedését, már nem is számoljuk.
6) Végezetül kijelentem, hogy esküt tett lelkészként minden további nélkül alárendelem magamat az egyházam szabályzata szerint tisztességes, méltányos és törvényes eljárása során hozott határozatnak, de minden úton és módon tiltakozom és élek a törvény adta jogaimmal, hogy megvédjem érdekeimet és méltóságomat. Ennek értelmében az ellenem folytatott lejáratást és annak büntető mértékét szabálytalannak és méltánytalannak ítélem. Mikor szűnik meg a „kettős mérce”? Az erőseket védem, a gyengéket támadom. Mintha a mi mesterünk másképpen fogalmazna az Evangéliumi magatartás követelményeiben.
2014 virágvasárnapján, tisztelettel
Orbán Zoltán
hegyközújlaki református lelkész

Egy hete hegyközpályiak egy csoportja tiltakozást szervezett a református parókia előtt a lelkész távozását követelve

Egy hete hegyközpályiak egy csoportja tiltakozást szervezett a református parókia előtt a lelkész távozását követelve