Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A válaszadás jogán – Marossy Anna nyilvánosan kérjen bocsánatot

A Reggeli Újságban 2013. július 26-án közölt Új tervek, új kérdőjelekcímű, Szőke Mária által jegyzett cikkel kapcsolatban kérjük az érintettség kapcsán és a válaszadás jogán az alábbi szöveg teljes közlését.

A cikk írója a Marossy Anna úrhölgy által a Körösvidéki Múzeumra (KVM) – mint egykori munkahelyére – és jelenlegi munkatársaira tett rágalmazó és légből kapott állításait nem ellenőrizte le, és csak arra hagyatkozott, hogy azokat a sajtó útján terjessze. Csupán arra alapozva egy cikket, minden bizonyíték nélkül, amit Marossy úrhölgy „gondol”, vagyis hogy „a projekt körül több furcsaság, gyanús dolog található”, rendkívül alacsony szintre helyezte mindazok szavahihetőségét, akik hasonló szóbeszédeket terjesztenek. A cikkben egyébként a Pece Patak természetvédelmi területen élő két benszülött faj, a Racoviţa kele (Scardinius racovitzai) és a hévízi tornyoscsiga (Melanopsis parreyssii) fogságban történő fajmentő és szaporító – múzeum által irányított — projektről esik szó, amely közösen a gödöllői Szent István Egyetemmel és a Galaci Akváriummal, a The Mohamed bin Zayed Species Conservation Fund (MBZSCF) által 13 000 dollár támogatásban részesült.

Marossy Anna

Jeget találtunk a télen a termálvizű Pece patakon. Marossy Anna a helyszínen magyarázta el az ökológiai katasztrófa veszélyét

Marossy úrhölgy, aki botanikus, megalapozatlanul állítja, hogy „mint az évek során legtöbbször, most az arab alapítvány megkeresésekor sem hívtak össze valódi szakértőkből álló bizottságot”, és „hagynak jóvá döntéseket, akiknek nincs megfelelő tudásuk és képzettségük felmérni a valós helyzetet”. Ha fentnevezett legalább csekélyke érdeklődést is mutatott volna, utánanézhetett volna először is azoknak a tényeknek, amelyekre itt hivatkozni akar, és akkor azt is megtudhatta volna, hogy kik is azok a szakértő ichtiológusok és malakológusok (vagyis a halak és csigák szakértői), akik részt vesznek ebben a projektben (amely nem növény-, hanem állatfajokra vonatkozik).

Mohamed bin Zayed herceg alapítványának megkeresését Dr. Müller Tamás, a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának ichtiológus szakértője az alapítvánnyal kapcsolatos korábbi pozitív tapasztalatai alapján javasolta. Egyébként az Alapítvány nemzetközi menedzsmentje a pénzbeli támogatást olyan nemzetközi hírnévnek örvendő tudományos szakértők, mint dr. Gordon McGregor Reid, a North of England Zoological Society főigazgatója és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szakértő ichtiológusa, Dr. Doru Bănăduc ökológus, valamint dr. Ioan Sîrbu, a szebeni Lucian Blaga Egyetem malakológusa szakvéleményei nyomán ítélte oda.

Szintén ugyanott az úrhölgy azt állítja, hogy a két emlegetett faj mesterséges szaporítását a múzeum munkatársai már megpróbálták, de „olyan amatőr módon rendezték be a tartályokat”, hogy a kísérlet „kudarcba fulladt”. A valóság azonban az, hogy Marossy úrhölgy soha nem látta a „tartályokat”, vagyis a megfelelő világítással, szűrő- és melegítő berendezéssel felszerelt, több évtizedes tapasztalattal rendelkező német cég által gyártott akváriumokat. Tulajdonképpen az adott példányok időleges akváriumi tartását az indokolta, hogy vészhelyzet alakult ki a termálvízi főforrás téli időszakban történt leállása miatt, majd a helyzet részleges javulása nyomán a meleg időszakban azokat ismét szabadon lehetett engedni a természetes élőhelyükre. Egyébként a tó helyzetének részleges javulására vonatkozó Marossy úrhölgy féle spekuláció, vagyis hogy „ez ugyanis természetes úton lehetetlen”, és hogy a „hozzá nem értő illetékesek hideg vízzel töltötték fel” egyszerűen nevetséges és nem igényel kommentárt.

De sokkal súlyosabb az a Marossy úrhölgy által hangoztatott rágalom, amikor úgy véli, „hogy valami suskus, gazdasági manőver bujkálhat az egész rezervátummentés mögött, másként nem kerülnék meg pont azokat a szaktekintélyeket, akik tanácsa, tudása és tapasztalata nélkülözhetetlen volna ahhoz, hogy a mentési akció az legyen, aminek eladják.” Az utóbbi szövegrészben szintén önmagára gondol, holott botanikusként nem képzelheti magát hozzáértőbb ichtiológusnak vagy malakológusnak, mint a fentebb emlegetett szakreferensek, vagy mint a projektben résztvevő intézmények szakértői. Egyébként a 13 000 dolláros támogatás nem olyan jelentős összeg és a pénz nagy részét különféle anyagok vásárlására fogják fordítani (hormonok, vegyi elemzésekre és vízkezelésre használt vegyszerek), ami a könyvviteli és banki kivonatokból kimutatható. A KVM kiadásaira visszatartott összeg mindössze 1000 dollár, a többi a két partnerintézmény költségvetésébe kerül, és amelyből nem fedezik külön a szakértők fizetését, a projekt és általában a MBZSCF ugyanis nem engedélyez fizetéseket.

Mindezek kapcsán és a fenti érvek alapján, felkérjük Marossy Anna úrhölgyet, hogy a fent emlegetett rágalmazó kijelentéseket vonja vissza és nyilvánosan kérjen bocsánatot a Körösvidéki Múzeumtól.

A Körösvidéki Múzeum vezetősége, 

a Természetrajzi Osztály munkaközössége

 

Szerk. megj. Mi sem és olvasóink többsége sem ichtiológus vagy malakológus, azt azonban laikusként is tudjuk, hogy ha az illetékes hatóságok és intézmények az évtizedek alatt kifogástalanul vagy legalább is nagyobb hatékonysággal végezték volna a munkájukat, a püspökfürdői Pece-forrás nem került volna veszélybe. Mert az, hogy a tél elején gyakorlatilag kiszáradt, a télen pedig befagyott a termáltó vize (!), arra enged következtetni, hogy nagy a baj. Marossy Anna pedig régóta kongatja a vészharangot. Az ő figyelmeztetései nélkül a prefektúra sem kezdett volna vizsgálódni, és nem kapták volna el azokat, akik lopták a tavat tápláló termálvízér vizét. És a szakértők is nemcsak egymás ellen, hanem a természet védelméért is kifejthetnének nagyobb erőfeszítést.