Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A tenkei Czárán Gyula Barlangkutató Klub

A szó szoros és átvitt értelmében is „földalatti” létről beszélhetünk. Amikor 1996-ben elindítottam a Czárán Gyula Alapítvány bejegyzését, Szuhai Sanyi barátom jelezte, már 1969 óta létezik egy tenkei (Bihar megye) egyesület, amely szintén Czárán nevét vette fel, de nincs és nem is lesz hivatalosan bejegyezve. Már akkor tisztáztuk, ez nem fog gondot okozni jövőbeni együttműködésünkben. Akkor még nem ismertem sem Csák Kálmán bácsi történetét, sem a Mátyási testvéreket, Lajost és Sándort. Aztán egyre többet tudtam meg róluk és tevékenységükről. 2011- ben eljuttatták hozzám Mátyási Lajos és Sándor összefoglaló visszaemlékezéseit a tenkei Czárán Gyula Barlangkutató Klubról. Ez az anyag és a tőlük kapott fényképek képezik a 45. évfordulóra készített beszámoló alapját: „Úgy, ahogy a fényképész megpróbálja lencsevégre kapni a ma már nem létező fenesi kisvonatot, úgy próbáljuk meg mi is felidézni bennünk és az olvasóban a régmúlt idők emlékeit. Reméljük, hogy az, amit a tenkei Czárán Gyula B.K. elért az elmúlt 45 évben, nem fog úgy a semmibe veszni, mint ennek a régi, kis gőzmozdonynak a füstje!” (Mátyási Lajos)

9_Kuglis_SzuhaiSanyi9.

A Kuglis-barlang Szuhai Sándor felvételén

Tenke, a Fekete-Körös völgyi község népessége 4000 fölötti, de településen ma már az ezret sem éri el a magyarok száma. Állandó gyógyfürdője és hideg gyógyvíz-forrása még ma is vonza a gyógyulni vágyókat kezelési- és ivókúrákra. Másik turistacsalogatója lehet Tenkének a állandó természettudományi kiállítása, amelyet 1956. május 15-én nyitottak meg. A tárlat Csák Kálmán (Tenke, 1926 február 23. –) molnárlegényből autodidakta módon lett fizetett muzeológus, szenvedélyes, kitartó és önfeláldozó kutató, gyűjtő munkájának eredményeit mutatja be: a barlangi hiéna és medve, mamut és sok más csont mellett földtant, őslénytant, állattant, növénytant, barlangkutatást és a Fekete-Körös élőhelyeit. Kitömött állatok földalatti járataikkal, számos madárfaj, halak diorámái gazdagítják az élményt. A rendszerváltás után elsorvadni látszó múzeumot Berke Sándor református lelkész javaslatára egyházi gondnokságba adta a tenkei Helyi Tanács. A teljes építészeti és természettudományos felújításnak köszönhetően a kiállítás egykori pompájában látogatható.

Csák Kálmán (Kálmán bácsi) vezetésével már az 1950-es évek elején egy szűk, baráti kör megkezdte a közeli karsztvidék, Havasdombró (Dumbrăviţa), Vaskoh (Vaşcău), Pádis, a Béli-hegyek (Codru Moma), de leginkább a Királyerdő (Pădurea Craiului) Vida-völgyének – eleinte bátortalan – kutatását. Ezen kezdeti időszak legnagyobb eredménye a Pénzverdés-barlang felfedezése (hossza 400 m, sz.k. 64 m) volt annak a 64 m hosszú ároknak a kiásása nyomán, amelyet a vidai összetett Tapolca-barlang felső részének üledékében vájtak. Csák Kálmán életének fontos fejezete a fiatalok bevonása a természetvédelembe. Megérezte, hogyan kell megszerettetni a fiatalokkal a természetet, a természetjárást. A hatvanas évek diákjai szinte elmaradhatatlanok voltak egy-egy hétvégi kirándulásáról, legyen az a környékbeli erdőkbe, vagy a hegyekbe egy-egy barlang feltárására.

Nem véletlen tehát, hogy egy középiskolásokból álló csoporttal elhatározták egy barlangkutató klub létrehozását. Csák Károly Tibor (†), Mátyási Sándor, ifj. Csák Kálmán, a Varga testvérek és Pesti Károly megalapították a Tenkei Barlangkutató Klubot, mely a tenkei múzeum égisze alatt Csák Kálmán irányításával működött és megismerkedik a Béli- és Királyerdő-hegység karsztjával.

1972 áttörés az amatőr barlangkutatás terén. Megszervezték az országos szintű amatőr barlangász mozgalmat, melynek következménye, hogy 1973-ban létrejött az első országos „SPEOSPORT” találkozó a Bucsecs-hegységi Pádinán.

„Ezen a találkozón a tenkei csapat már a Czárán Gyula Barlangkutató Klub néven mutatkozik be és válik ismertté országos szinten. Névhasználatukkal szerették volna kifejezni hálájukat és elismerésüket azon személy iránt, aki bihari hegyeink turizmusának atyja és aki az első nagyobb barlangkutatásokat is végezte itt. A klub a továbbiakban ezen név alatt fog tevékenykedni. Kivételt csak az 1989 előtti két év képezett, amikor a hatóságok határozott »felkérésére« kénytelenek voltak a névhasználatot szüneteltetni…”

A tenkei

A Kuglis-barlang. Szuhai Sándor zseniális fotója

Már ezen az első találkozón országos újdonsággal lepik meg az amatőr barlangász társadalmat. Bemutatják az első teodolittal készült barlangtérképet: egy Meopta típusú készülékkel mérték fel a Kuglis-barlangot 450 m hosszúságban.

A kezdeti szétszórt kutatásokat (Kuglis, Vize-völgyi 1 és 2, Bazsarózsa-zsomboly, Lankás völgyi-barlang) később rendszeres és célirányos munkák követték két fő területen. Az egyik a Királyerdő-hegységben helyezkedik el, a Vida-völgyének középső szakasza, a másik pedig a Béli-hegység középső és északi része, magába foglalva a Fenes-patak völgyét és a havasdombrói karsztfennsíkot.

A térképészeti anyagok teljes hiánya majdnem lehetetlenné tette a feltárt barlangok pontos helymeghatározását. Ezért az esetek többségében először el kellet készíteni a térség átfogó felszíni és földalatti térképészeti felvételeit, melyek a geológus testvérpár, Mátyási Lajos és Sándor révén meg is történtek. A főbb teodolit térképezések helyszínei: Balázs-völgye (1973., Királyerdő-hegység, Pădurea Craiului, Valea Blajului, 0,45 km földalatti és 0,8 km a felszínen), Bazsarózsa-völgye (1974., Béli-hegység, Valea Bujoru, 3,1 km hosszúságban), Vida-völgyi emeletes Tapolca-barlangrendszer (1975., – Topliţa –, 1,2 km felszínen, 0,4 km földalatti), Havasdombró-karsztfennsík (1976., Béli-hegyek), Vida-patak völgye a Lankás falui völgy (Lunca Sprie) duzzasztó gátjától egészen a Vize-völgyi és Giloasa-barlangokig (1976–1982, Királyerdő-hegység, 15 km, 4 szintes 1:5000 Vida karszttérkép, ez lehetővé tette 110 barlang pontos megjelölését, nagymértékben hozzájárulva a vidék feltárásához), Havasdombrói karsztfennsík (1988–1989, 2,1 km), Pádis, Varasó medence (1990., 2,8 km). Ezekre az új térképekre már fel lehetett vinni az általuk 1985-ig feltárt több mint 150 új barlangot is!

Ez elképesztő teljesítmény, ha figyelembe vesszük a csoport kis létszámát és azt, hogy sohasem a feltárt kilométerek mennyiségére törekedtek. Az eddig feltárt és feltérképezett barlangászati munkapontokat is véglegesítették, melyek közül a legjelentősebbek: Giloasa zsomboly-barlang (1980, hossz 880 m, szintkülönbség –41 m egy 39 méteres függőlegessel), Kád-völgyi barlang (1980, hossz. 245 m, sz. k. +18 m), Szifonos-barlang (1980, hossz. 180 m, sz. k. +12 m), Stanul Cerbului – labirintusos barlang (1982, 5 szín, hossz. 641 m, sz. k. +35 m), Vize-völgyi 1.-barlang (1984, 4 szín, hossz. 2034 m, sz. k. +40 m), Vize-völgyi 2.-barlang (1985, 4 szín, hossz. 1297 m, sz. k. +35 m), Coasta Pietrarului-aknabarlang (hossz. 164 m, sz. k. –42 m).

1985 után visszaesett a feltáró munka de részt vesznek egy közös egyezmény kivitelezésében, melynek célja a Pádis–Varasó–Boga karsztvidék átfogó kutatása. Ennek fő momentuma a V-5 zsomboly (2006, országos mélységrekord, hossz. 19250 m, sz. k. –653 m), de elkészült a Varasó–Boga összetett endo- és exokarszt térképe (1990, 5 szín, 1:5000). A szívükhöz legközelebb álló Vida-völgyében csak egy fontosabb barlangot tártak fel a Piciorul Bernii mellékpatakon (hossz. 700 m, sz. k. +20 m). Kiemelkedő térképészeti munkájukat számos díjjal értékelte a szakma is. A Mátyási testvérek geológusi képzettsége lehetővé tette, hogy a térképészet mellett intenzíven foglalkozzanak a karszt genesis tudományos megközelítésével is. Sokszor ez a feltáró munkát is hátráltatta, de tudományos alapokat szolgáltatott a munkálatoknak és öregbítette a csoport hírnevét azáltal, hogy úttörő jellegű, új kutatási módszereket is bevetettek.

„Barlangászati, térképészeti, geológia és tudományos tevékenységüket szervesen egészíti ki a vizuális művészetek közül a fényképészet. Ennek kiteljesedése a 70-es években következett be azáltal, hogy 1970 végén Szuhai Sándor is csatlakozott a klubhoz és művészi szintre emelte a fotózást, ami addig inkább dokumentarista jellegű volt. Az új, fáradhatatlan barát és kolléga, akinek életcélja lett a barlangi fotózás, számtalan fényképező túra alkalmával rengeteg, gyönyörű felvételben örökítette mag a csend birodalmának színeit és hangjait. A felvételekben megörökített tehetsége és kompoziciós érzéke meghozta számára egy egész sor bel- és külföldi kiállítás révén a szakma elismerését, ugyanakkor a csoport tekintélyét is tovább erősítette a barlangász klubok között.

A hozzám emlékül eljuttatott, rövid visszatekintésben nem hemzsegnek a nevek. Nemcsak azért, mert egy kis létszámú csapatról van szó, hanem azért is mert, az értékteremtésen volt a hangsúly. A barlangászat azonban csoportos tevékenység, csapatban lehet és kell végezni. Veszélyessége miatt is egy igazi „családra” van szükség, hogy a nehéz pillanatokban meg tudják magukat értetni és megbízzanak társaikban a végsőkig. Ez a családiasság ebben az esetben fokozottan jelentkezett, mert eleve kisszámú település közösségében tevékenykedtek. Akik lehetőségeikhez képest ott voltak és segítettek, tetszőleges sorrendben: id. Csák Kálmán, ifj. Csák Kálmán, Csák Csaba, Csák Károly Tibor (†) és Zsóka, Csák László, Mátyási Sándor, Mátyási Lajos, Csák Árpád és Ilona, Szuhai Sándor, Kovács Erzsébet (Böbe) és László, Orbán Károly, Oláh Sándor és Ildikó, Oláh Rózsa, Kiss Gyöngyi és László, Ştefan Gabriel, Hunyadi László, Dénes László, Varga József, Varga Miklós, Nagy Vilmos és Jutka, Petru Toderici, Benone Fiterău, Pesti Károly és még sokan mások…

„Szeretnénk elhinni e sorok végén, hogy az elkövetkező évek során, talán még sikerülni fog  hozzátenni valamit az eddig felsorolt eredményeinkhez és elmondani, hogy megérte mindaz, amit csináltunk…annyi, amennyit mi tudtunk…és talán nem volt mégis minden értelmetlen kínlódás…” (Mátyási Lajos és Sándor)

Egri Ferenc
Czárán Gyula Alapítvány – Bihari Turista Club