Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A táltoskirály és a tojtoj-véce

Hetek, hónapok óta találgatásoknak, vitáknak, s nem utolsósorban elég nagy elkeseredésnek ad okot az, hogy városalapító Szent László királyunk kultusza manapság már szemmel láthatóan inkább alkalmi politikai ürügy, mintsem nemes és szent ügy lenne váradi magyar egyházaink és a politikai pártok repertoárján. Mióta kiderült, hogy a felújításra kerülő Szent László – vagy ahogy ma már nevezik, Unirii téren – több új szobor is helyet kap, azonban a városalapító táltoskirály szobra furcsa mód nem, azóta sok váradi magyar lokálpatrióta érzi sértve magát. Ez igenis érthető, hiszen a tervbe vett új főtéren helyet kap egy ortodox és egy görög katolikus püspököt ábrázoló szobor is, azonban Szent László szobra valamiért nem. Az igazság kedvéért azonban le kell, szögeznem, nem csupán azok a románok a hibásak, akik ilyen-olyan nemzetiségi frusztráció miatt mindent megtesznek, hogy Várad magyar múltja háttérbe szoruljon, hanem azok a magyar egyházi és érdekképviseleti vezetők is, akik valójában nem sokat, vagy éppen semmit nem tettek a valós múltmentés érdekében

Nehéz ugyanis elhinni, hogy amennyiben a nagyváradi római katolikus püspökség az ortodoxokkal és a görög katolikusokkal együtt lép fel szoborügyben, akkor az Ilie Bolojan kormányozta városvezetés megengedhette volna magának azt, hogy egyedül a katolikusok Szent Lászlóját visszautasítsa! Nem engedhette volna meg, ezt mindenki tudja. Azonban a katolikus lobbi elmaradt, úgy tűnik, a váradi püspökségnek nem fontos, hogy a városalapító hivatalosan is egyfajta rehabilitációban részesüljön, sőt, lehet a váradi katolikus püspöknek derogál az, hogy bizánci vagy görög katolikus „kollégáihoz” hasonlóan lobbizzon, menjen és kérjen, és igenis papi mivoltában alázkodjon meg ennek érdekében? Márpedig a Bibliában is benne van, hogy kopogtatni kell ahhoz, hogy megnyittassanak az ajtók. Az RMDSZ vérszegény kis próbálkozásai a Szent László szobor ügyben pedig inkább siralmasak voltak mintsem bátrak vagy bölcsek, bizonyítva azt, hogy „érdekképviseletünknél” Szent László kultusza nagyjából kimerül ott, hogy RMDSZ pártpropagandát csempésszenek az oltárok mellé, ha szavazatokat kell vadászni. Hogy mennyire ürügy és nem ügy valójában a városalapító táltoskirály tisztelete egyes egyházi és politikai berkekben, az sajnos egyre inkább kilátszik, mint a szólásbeli lóláb.

Az esethez kapcsolódva: kedd reggel például egy otromba mód tiszteletlen és az egész város magyarságát sértő dolog történt, a felújításra veselkedő építkezési munkások ki tudja milyen ötlettől hajtva egy mozgó vécét támasztottak neki a Szent László templom falának. És senki, egy politikus, pap sem szólt, hogy azért ezt mégsem kellene, mégsem lehetne ily módon meggyalázni egy templomot. Mint megtudtuk, a templom plébánosa aznap éppen vendégeket fogadott, így nem volt ideje olyan „semmiséggel” törődnie, hogy a temploma fala mellett éppen egy mozgó kakáldát létesítettek. Oda, arra a helyre, ahol 1964-ben váradiak sora térdepelt a milicistákkal körbevéve, és imádkozott azért, hogy a kommunista ateista hatalom ne rombolja le a szent király templomát. Szerencsére az otromba vécés merénylet elhárult, a mozgó budit tegnap reggelre a sajtó nyomására elvitték onnan. Persze a probléma marad az ügy és az ürügy közti különbségről… Meg az, hogy az innen-onnan idecsöppent, idecsöppentett papok és politikusok valójában nem is érzik magukénak sem a várost, sem a táltoskirály lelkiségét, mert ha annak éreznék, nemcsak ürügy lenne ez rentábilis politikai kavarásokban, hanem szent cél és ügy váradiságunk megtartásához. Hiszen ne feledjük, ha anno László király nem áll itt meg várost alapítani, most ugyan hol állítanának szobrot bármilyen személyiségnek?

Szőke Mária

Furcsa elképzeléseik lehetnek a vallások tiszteletéről azoknak, akik a hétfőn elkezdett Szent László (ma Unirii) téri munkálatok során a mozgó illemhelynek nem találtak jobb helyet, mint a Szent László templom falát, ugyanis a tojtoj-wécét tiszteletlenül és kegyeletsértően oda helyezték ki. A képet felháborodott olvasóink küldték be a szerkesztőségbe, az ő lokálpatriotizmusukat úgy látszik, zavarta ez az illetlen módon felállított illemhely, de sajnos úgy tűnik, se a városi elöljárók, se a templom plébániájának papjai nem kifogásolták a furcsa helyzetet. (sz.m.)

Furcsa elképzeléseik lehetnek a vallások tiszteletéről azoknak, akik a hétfőn elkezdett Szent László (ma Unirii) téri munkálatok során a mozgó illemhelynek nem találtak jobb helyet, mint a Szent László templom falát, ugyanis a tojtoj-wécét tiszteletlenül és kegyeletsértően oda helyezték ki. A képet felháborodott olvasóink küldték be a szerkesztőségbe, az ő lokálpatriotizmusukat úgy látszik, zavarta ez az illetlen módon felállított illemhely, de sajnos úgy tűnik, se a városi elöljárók, se a templom plébániájának papjai nem kifogásolták a furcsa helyzetet. (sz.m.)