Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A szomszéd tehene is

Egy Tőkés Lászlónak tulajdonított gondolat futótűzként kezdett terjedni tegnap az interneten, mit szerkesztőségünknek is elküldtek olvasóink. Noha az előző Királyhágó-melléki református püspök, harmadik mandátumát töltő európai parlamenti képviselő nyilatkozatainak nagy részével – pártállástól függetlenül – egyetérthet a magyar közösség, az alábbi fejtegetéssel van valami gubanc. Az jut eszembe róla, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is…

Így szól ugyanis az állítólagos Tőkés-szövegrészlet, amit boldog-boldogtalan terjeszteni kezdett tegnap: „Ha partneri viszonyban élnénk a románokkal, elvárhatnánk azt is, hogy ha a magyar nyelvet csak ott lehet hivatalosan használni, ahol 20 százalék felett van az arányunk, akkor a román nyelv használatának lehetősége se legyen automatikus az olyan erdélyi településeken, ahol a románság aránya nem haladja meg a lakosság egyötödét.”

Első olvasatra stimmelhet, szimpatikus lehet a felvetés, amely közel állhat nemzeti érzelemtől átfűtött lelkületünkhöz, azonban ha jobban belegondolunk, két nagyon nagy probléma van vele.

Elsősorban az, hogy mintha megnevezett szerző (aki a magyarországi Fidesz listáján jutott be az EP-be képviselni az erdélyi magyarokat) elfelejtette volna, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román, aminek használata nem korlátozható még akkor sem, ha adott településeken, főleg a Székelyföldön, a Szilágyságban vagy a Partium tömbmagyar vidékein – furcsán hangozhat – túlnyomó többségben kisebbségiek élnek, tehát még megvan a magyar többség. Meglehet, hogy helyben a románság képezi a kisebbséget, de a joggyakorlat szerint ez nem keverhető össze nemzeti vagy őshonos kisebbséggel, hiszen az Alkotmány szerint a „román nemzetállamon” belül nem lehet kisebbségben a románság. Érdekes ez a paradoxon helyzet, de sajnos ez a realitás. És ezen az eddigi vérszegény alkotmánymódosító kísérletek vagy a mélymagyar melldöngetés sem változtat(ott).

Másodsorban az a baj ezzel az idézettel, hogy a szerző úgy szeretne érvényt szerezni a magyarok kisebbségi jogának, hogy egy másik helyi kisebbséget korlátozna nyelvhasználatában. Ismerve a jelenlegi romániai viszonyokat, ez nem a járható út.

Nem tudni pontosan, hogy ezt valóban Tőkés László mondta-e. Ha nem, akkor valakik, akik ezt terjeszteni kezdték, akarva-akaratlan keresztbe tettek neki. Ha igen, akkor valóban súlyos az eset.

Helyes viszont a feltételes mód, ami az idézetben szerepel: „ha partneri viszonyban élnénk…” Tökéletesen egyetértek ezzel. Ha nem látnánk bele a politikai folyamatokba, szó nélkül hagynám. De az, hogy még ma sem élhetünk partneri viszonyban a románsággal (de még egyes nemzettársainkkal sem, mert a megosztás akkora méreteket öltött), éppen a romániai politika és a politikum hibája. Annak a politikai elitnek a bűne, amelyik 26 esztendeje jóformán csak a saját céljaira használja a magyarság ügyét, továbbá az autonómiát, amelyet immár sikerült hihetetlen, pontosabban hiteltelen szintre degradálni. Aztán a romániai magyar politikum valahol valamely tárgyalóasztal mellett vagy kiárusítja a magyar ügyet, vagy nem is kerül olyan helyzetbe, hogy érdemben tudjon tenni érte.

Borsi Balázs