Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A szobortemetőről

Levél anyósomhoz (179.)

Nem, Mamókám, én arról nem hallottam, amiről Kegyed olyan nagy buzgalommal írt nekem. Igaz lenne, hogy új néven és más rendeltetéssel újra megnyitják az Olaszi temetőt? Bár itt minden elképzelhető. Még az is, hogy a jövőben nem a megboldogult földi halandókat, hanem a megunt, rusnya, levitézlett meg idejétmúlt köztéri szobrokat fogják oda eltemetni, mert bevallott, vagy eltitkolt indokkal a város főbb tereiről el akarják azokat távolítani.

Nézze, Mamókám, én ezzel egyet is értenék, mert ez Nagyváradot európai hírűvé emelné, olyan várossá, ahol a múlt nagynak hitt alakjainak egykor csodált szobrai, emlékművei szépen felsorakoznának, bizonyítva a város vezetőinek változó ízlését és politikai sokszínűségét. Persze, egy ilyen szobortemetőnek csak akkor volna értelme, ha minden szobor vagy emlékmű talapzatán ott állna egy díszes felirat, hogy ki mikor és hol állítatta fel. Meg az is, hogy ki mikor temette ide. Szép újratemetési, vagy újra avatási(?) szöveget mondhatna a regnáló polgármester, Shakespeare-től parafrazálna: „Temetni jöttem Cézárt, nem dicsőíteni”. Persze, Cézár neve helyett mindig a temetendő szobor neve állna. Igaz, nem lesz könnyű a hivatalnak mindent adatolni. Képzelje, én már arra sem emlékszem, hogy a Schlauch kert bejáratánál, a mostani Petőfi szobor helyén álló háromméteres német birodalmi sast, karmaiban a horogkereszttel, melyik polgármester állítatta fel a negyvenes években. De még az sem jut eszembe, hogy Alexandru Moghioroş belügyminiszternek a hajdani szeku és a Barátok temploma előtti szobrát ki követte el és ki rakatta oda. De ezt talán még ki lehet nyomozni. Meg azt is, hogy egykor, a most felépült ortodox katedrális helyén magasló és a szocializmus végleges győzelmét hirdető bronz műalkotást kinek a városvezetése idején tették közszemlére? És ki bontatta le azt, mert a végleges győzelem csak időlegesnek bizonyult.

Én megértem a mai városvezetést, hiszen valakik felvilágosíthatták őket, hogy Mihály vajdának a Szent László téri szobra egy esztétikai szörnyszülött, amit alighanem az általa kivégzett bojárok leszármazottai készíttettek; bosszúból. Csakhogy ezt mégsem lehet kikürtölni a jó népnek. Ezért előbb átnevezték a „Csend parkját”. Azt sem mondhatják meg a világnak, hogy a parkot később majd Szobortemetőnek fogják hívni. Hát nem igaz, Mamókám?

Alburnus