Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„A színház ott van, ahol én vagyok”

Molnár Júlia nagyváradi színésznő önálló Karády-estjének szerdai bemutatója tökéletesen példázta az első – és sokak által azóta is – egyetlen igazi magyar sztárnak tartott Karády Katalin szállóigévé vált mondatát, mely szerint: „A színház ott van, ahol én vagyok”. Molnár Júlia jubileumi produkciója, mellyel első színpadra lépésének harmincadik évfordulóját ünnepelte, ugyan nem a váradi Szigligeti Színházban került bemutatásra, melynek tagja, mégis akkora közönséget vonzott, amelynek bármely nagyszínházi produkció örülhetne. Az előadóest szerdai premierjét eredetileg egy szűkkörű sajtóbemutatónak tervezték, amely a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében kapott volna helyet, a fokozott érdeklődés miatt azonban a szervezők kénytelenek voltak a tanintézet dísztermét megnyitni a közönség előtt, de még az sem bizonyult elegendőnek az érdeklődők befogadására. A nézőtéren és a karzaton mintegy kétszázötven személy foglalt helyet, a későn érkezők pedig állva hallgatták a közel másfél órás előadást.

A szinhaz (3)

Molnár Júlia és Bogdán Bódis Ádám

Mint az előadás rendezője, Meleg Vilmos lapunknak elmondta, Molnár Júlia színművésznő már régóta szeretett volna egy önálló Karády-estet, amihez Nemlaha Györgyöt kérte fel szövegírónak, aki eleget is tett a felkérésnek és több dalt is ajánlott a félórásra tervezett produkcióhoz. Amikor kiderült, hogy a színművésznő társulatán belül nem tudja nagyobb szereppel megünnepelni harmincéves jubileumát az idei színházi idényben, akkor úgy döntöttek, hogy átalakítják a műsort, s egy hosszabb, egy óra húsz perces produkcióvá kerekítik a Karády-estet, melyhez Bogdán Bódis Ádám fiatal zongoraművész közreműködését is elnyerték. „Az így kikerekedett előadás, úgy érzem, nemcsak Karádyt, hanem azokat az értékeket is feleleveníti, amelyeket sztárként és később is közvetített” – hangsúlyozta a rendező.

Az előadás önéletrajzi visszaemlékezésre és korabeli újságcikkekre alapozva felölelte Karády teljes élettörténetének legjelentősebb momentumait. „Szerettünk volna teljes képet adni Karádyról, aki a második világháború alatt egy rendszer sztárja volt, de ugyanaz a rendszer börtönbe is zárta, amiért zsidó és baloldali barátait bújtatta. Később pedig, amikor a kommunista rendszer is félretette, teljesen lemondott a színészi pályáról, elhagyta Magyarországot, és nem igazán vállalt több közszereplést” – tette hozzá a rendező.

A Karády-est bemutatójának dátuma, február 19-e többszörös jelentéssel bírt Karády Katalin életét tekintve. 1951-ben ezen a napon lépte át az osztrák–magyar határt, 1990-ben pedig ezen a napon ravatalozták fel, s 1944-ben ugyancsak 19-én, bár áprilisban, letartóztatta a Gestapo. Mint Molnár Júlia művésznő hangsúlyozta, előadásában nem akart egy újabb Karády-imitációvá válni. Őt nem az imázs, hanem Karády, „a titok” érdekelte, amely rejtelem korának legnagyobb magyar sztárjává tette, s amely segített elviselni későbbi megaláztatásait. A jubileumi estet végül kirobbanó elismerés és tapsvihar övezte. Az előadást legközelebb március 7-én mutatják be a biharpüspöki kultúrházban.

Szombati-Gille Tamás