Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„A szeretet nálam a világmindenség”

F. Bathó Ida színművésznő az Akiknek szívesen tapsolunk sorozat keretében szerdán este kollégái, barátai és csodálói előtt mesélt életéről, pályájáról és a művészetét vezérlő elvekről a váradi Lorántffy-központ múzeumtermében. Az est házigazdája ezúttal is Török Sándor, a szervező Szent László Egyesület kulturális programfelelőse volt.

a szeretet 1

A beszélgetés során a szépszámú közönségnek lehetősége nyílt magánemberként is megismerni a színpadról már jól ismert művésznőt, aki kendőzetlenül mesélt szüleiről, gyermekkoráról, pályakezdéséről, legemlékezetesebb alakításairól, a férjével való megismerkedéséről és elvesztéséről, a ráosztott koravén szerepekről és még sok minden másról.

F. Bathó Ida Homoródszentpálon született. Édesanyja csíki katolikus volt, őt mégis unitáriusnak keresztelték, a szertartást ugyanis sebtében kellett elvégezni, mivel hathetes korában szamárköhögést kapott és félő volt, hogy nem éli túl a pólyás kort. A versek – és különösképp a balladák – iránti szenvedélyes szeretete vezette a színészi pályára. 1960-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, ahonnan Sepsiszentgyörgyre helyezték. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Földes László színművésszel. 1962-ben került Nagyváradra, ahol az Egy szerelem három éjszakája című zenés darabban debütált. Egyik legemlékezetesebb alakítását az akkor még kevésbé ismert közíró, Göncz Árpád Modern Médeia című monodrámájának országos bemutatójában nyújtotta. A mű címe eredetileg Magyar Medeia volt, az akkori hatóságok azonban nem engedélyezték a magyar szót, ezért címet kellett változtatni.

a szeretet 3

Karrierjében érdekes nyomvonalat jelentett, hogy a „kislányszerepekből” szinte átmenet nélkül csöppent át az „öregasszonyszerepekbe”, s már harmincegynéhány évesen kollégái édesanyját játszatták el vele a színpadon. Bathó Ida, pályája során számos díjat elnyert, ezekről azonban rendkívül szerényen nyilatkozott. Mint mondta, számára a szakmai munkában az volt mérvadó elismerés, hogy a közönség mennyire értékelte alakításait. Török Sándor kérdésére hozzátette: „Azt hiszem, mindenkinél úgy van, hogy szereti, ha szeretik. A szeretet nálam a világmindenség. Ha tehetném, mindenhová nagybetűvel kiírnám, hogy ebből kéne táplálkozni. Úgy  gondolom, hogy ezt a közönség is megérezte”. Ezt bizonyította az is, hogy a pódiumbeszélgetés végén a közönség hosszas tapssal ünnepelte és virágözönnel jutalmazta a színművésznőt, aki egy prózai és egy lírai felolvasással is megörvendeztette csodálóit.

Sz. G. T.