Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A Szent László tér átalakítása

A román impérium már eléggé stabil volt a városban, amikor az új gazdák elhatározták, hogy elköltöztetik a város szimbólumát a főtérről, az alapító szent király szobrát. Persze a cél szentesítette az eszközt, gondolhatnánk, de ismervén hozzáállásukat (ami azóta sem változott) a hely szelleméhez, hagyományaihoz, modernizálás címén „adták el” a tervezetet.

Ami azt illeti, a már végső arcát elnyerő térnek, a gyönyörű épületek keretezte „piazzának” nem ártott az úgynevezett modern arculat kialakítása, mert a gyönyörű épületek keretezte tér akkori állapota nemhogy nem illett a képbe, de egyenesen elcsúfította azt. A Kispiac bódéival, improvizált standjaival, poros forgatagával megérett a költöztetésre. Azonban a város magyar többségű lakossága nem szívesen fogadta a változást, hisz közismerten idegenkedett mindentől, ami új, modern, egyszóval eltér a megszokottól. A legjobban a szobor eltüntetése fájt az embereknek, és bár burkoltan, de úton-útfélen hangot adtak nemtetszésüknek. Az akkor még relatíve szabad sajtóban (bár már működött a cenzúra) is megjelent egy elég hosszú írás a szobor megszületéséről, harminc évvel azelőtti átadásáról, mintegy nekrológként. Idézzük fel ennek az írásnak utolsó pár sorát…

a Szent Laszlo ter

A nagyvárad Szent László tér a századfordulón, még a lovagkirály szobrával

„És most költözik Szent László. A piaci zsivajból – amit szintén elnémítottak – a székesegyház méla fái alá, ahol mélységes csönd és nyugalom dicséri Istent.

A szent király helyét király foglalja el. A vallásterjesztő, szentté avatott apostol helyére hódító király szökken lovával büszkén és diadalmasan. László pedig mint népe, szerényen visszahúzódik a feledés köde mögé. Ott talán nem zavarja az új élők tülekedő lármája és talán nem érzi annyira a befelé folyó könnyek égető fájdalmát sem. Múlik az idő és vele együtt múlnak a tiszteletet érdemlő tradíciók is. Máskor egy szobor évszázadokon át hirdette alakja örökéletét, ma addig sem él egy bronzóriás, mint a szegény kifáradt kisember. Kik ’93-ban születtek, ma 30 éves fővel fürgén szaladgálnak a piszkos élet-utakon és Szent László ércszobrát 30 év multával ravatalra helyezték. Furcsa az élet…”

Aztán a tér boltosainak, kávésainak és egyéb kereskedőinek sem igazán tetszett a költöztetés, hisz ők ebből a piacból, e piac vásárlóiból, árusaiból éltek, a szó szoros értelmében. Féltették amúgy is gyenge egzisztenciájukat, a tér kiürülése miatt. Ekkor ismét a sajtó volt az, amely a kisemberek képviseletében megszólalt. Interjút kértek Kőszeghy József városi mérnöktől, aki részletesen beszámolt a feltett kérdésekre. Mindenekelőtt biztosította az elköltöztetendő árusokat, akik szintén jövőbeni helyzetük miatt aggódtak, „hogy az átköltözéssel, csak jobb körülmények közt folytathatják munkájukat”, ugyanis a város, a Nagyvásártér egyik sarkában, körszerű vásárcsarnokot szándékozik kialakítani számukra. Ami a téren maradó üzletek további működését illeti, példának hozta fel Kolozsvár újjáalakított főterét, ahol azelőtt szintén piac volt és a kiköltöztetés után előkelő boltok sokasága áll a közönség szolgálatára, fellendítvén a kereskedők forgalmát és a közönség egyre nagyobb luxusigényét kiszolgálandó.

Ezután a mérnök beszámolt a tervek nagyszerűségéről, elmondván, hogy a tervek már készen vannak, a tanács pedig jóváhagyta azt. Elmondása szerint a király lovas szobra egy erre a célra kialakított magaslaton fog állni, háta mögött magas fák, két oldalán alacsony díszcserjék lesznek és az egész alacsony vaskerítéssel lesz körbevéve. Ugyanígy vaskerítés veszi majd körbe a kialakítandó, parkosított részeket, amiket egyszínű virágok díszítenek majd. A költségek elég nagyok lesznek, legtöbbe a vaskerítések kerülnek majd, hiszen nagy mennyiségről van szó. Hát igen! A tanács és maga a belügyminisztérium is jóváhagyta a terveket. Indulhatott volna a munka, ha… Ha a Legfelsőbb Technikai Tanács, jó balkáni szokás szerint, nem szól bele a dolgokba és nem saját terveket akar jóváhagyatni, hogy „méltó keretet biztosítsanak a leendő királyszobornak”. Ezért megbízták a Sorbonne egyetem építészeti karán aranydiplomával végzett bukaresti Truiliu Marcu műépítészt a tervek elkészítésével.

Az építész igazán kitűnő, nagyszabású tervekkel érkezett, amit május 4-én a tanácsnak be is mutatott. A mérnöki hivatal a terveket elfogadta, azonnal lemásoltatta, és hamarosan hozzáláttak a kivitelezéshez. A korabeli lapokból kiderül, hogy az első terv kivitelezése mennyibe került volna, de az új terv árát hozzávetőlegesen sem tudhatjuk meg. Nos ilyen körülmények között nyerte el mostani formáját, arculatát központi terünk, ami úgy néz ki, most, a XXI. század elején újra átalakul majd.

Farkas László
Nagyvárad