Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A Szacsvay Akadémia újabb évada

2016-ban is folytatódik az öt évvel ezelőtt indított Szacsvay Akadémia történelmi előadássorozata, melyre az új évadban havonta egyszer, pénteki napokon kerül majd sor, ahogy azt Szabó Ödön parlamenti képviselő, az akadémia házigazdája közölte a január 22-én megtartott idei első alkalom megnyitóján.

Dr. Veszprémy László Nagyváradon a Szacsvay Akadémián

Dr. Veszprémy László Nagyváradon a Szacsvay Akadémián

Az elmúlt öt év során az előadások látogatói a magyar történelemről, a Kárpát-medence, Erdély történetéről, a magyar történelem jeles személyiségeiről, Magyarország külpolitikájáról szerezhettek hasznos információkat, melyeket elismert magyarországi történészek tolmácsolásában hallhattak. Az újabb évad első féléve januártól júniusig, a második pedig szeptembertől decemberig tart, és a magyar történelem nagy csatáit eleveníti fel.

A sorozat első előadását dr. Veszprémy László hadtörténész, a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója tartotta meg A honfoglaló magyarok kalandozó hadjáratai címmel, képet alkotva a közönség számára a kalandozások területén végzett kutatások jelenlegi állásáról, a történetírásban betöltött szerepének korszakfüggő változásáról, az ismeretekről, amelyek rendelkezésünkre állnak a korszakkal kapcsolatosan, valamint a magyarok bizánci, szászországi és észak-itáliai „kalandozásairól”, az ismert nagy csatákról, amelyeknek köszönhetően rossz színben tüntek fel őseink a nyugati népek előtt. Európa krónikásai pusztán rablókként tekintettek rájuk, egyrészt mert a hunokkal azonosították őket, másrészt a korszak amúgy is terhes rablóhadjáratai miatt, amelyeket a magyarokkal egyidőben vikingek és arabok is indítottak a kontinensen. A hol győzelemmel, hol vereséggel végződő jól ismert csaták (Lech-mező, a pozsonyi csata), és a régészek által fellelt ereklyék (Lehel kürtje, az azonosított rombusz alakú nyílhegyek) elszórt, de annál jelentősebb elemeit jelölik a bizonyos esetekben azonosítottan európai hatalmi személyiségek kérésére segítségül érkező magyar fegyverek nehezen rekonstruálható csatamezőinek.

Az egybehangzóan elítélő hangvételű krónikák sorában mégis találni a magyar lovas harcosokra utaló pozitív megjelölést, ahogy azt éppen egy Sankt Gallen-i (Svájc) krónikás, az ottani kolostor ellen elkövetett rablás és gyilkolás ellenére írta róluk: „Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna.” Határozottan kedvező megállapítás.

Szamos Mariann