Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A sírás és a nevetés mennyisége

Miért kellene Godot-ra várni? Egyáltalán, érdemes-e Godot-ra várni? Várakozni a hiábavalóság, a mulandóság, a reménytelenség, a beletörődés közepette… A nagyváradi Szigligeti Társulat múlt pénteken mutatta be új produkcióját a Szigligeti Színházban. A nagyszínpadot alakították át stúdióteremmé. Samuel Beckett híres abszurd drámáját, a Godot-ra várva című darabot (fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil) vitték színre Szabó K. István rendezésében. Egy biztos: a gyönyörűen megalkotott előadást, a szép színészi alakításokat érdemes megnézni akár többször is, újra és újra várni Godot-ra.

godot6

Szotyori József, Csíky Ibolya és Dobos Imre – Fotók: Petru Danci

 

Kietlen táj, minden szürke és egyhangú. Az árválkodó fa is kopár. Akár kereszt is lehetne, hiszen „mindenkinek megvan a maga kis keresztje”. A kék háttér, talán a kék mennybolt jelent valamicske harmóniát, reménnyel kecsegtető nyugalmat.

Két öreg, megfáradt csavargó – egy nő és egy férfi, Didi és Gogo – várakozik. (Az, hogy férfi-nő páros játssza e szerepeket, s nem két férfiról, két cimboráról van szó, új értelmet ad bizonyos párbeszédeknek és a történetnek.) A titokzatos Godot-ra kell várni. Aki majd segít. Akihez kérelemmel fordultak. Aki egyszer csak eljő. Talán. Bizonyára. A zenei aláfestésben is van valamiféle rejtélyes feszültség. És egy kis nosztalgia, múltba révedés, hiszen Didi és Gogo kéz a kézben leugorhatott volna az Eiffel-torony tetejéről, de már késő, már kacagni sincs merszük. Beszélgetnek a Megváltóról és a két latorról (az egyik tolvaj megmenekült a pokoltól), a kiszáradt szomorúfűzről, meg persze Godot eljöveteléről. És hogy várás közben mit csinálhatnának? Talán felköthetnék magukat a fára. Mégsem teszik ezt. Megvan rá az ok, vagy inkább a magyarázat.

godot 2

Fodor Réka és Szotyori József

Aztán megjelenik a színen két jövevény, két fura figura: Lucky és Pozzo. Megint csak a férfi-nő kapcsolat furcsaságain tűnődhetünk. Ki kinek van kiszolgáltatva? Luckyt, a megszégyenített nőt pórázon vezeti Pozzo. Lucky cipeli a cókmókot, megalázkodik, hallgat. Később kiderül, hogy gondolkodni is tud(ott). Pozzo elpanaszolja, hogy Lucky régebben kedves volt, táncolt, gyönyörű bölcsességeket lehetett tőle tanulni, például ezt: „A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is. Ne ócsároljuk hát korunkat, hiszen nem rosszabb a régebbi koroknál. Természetesen ne is dicsérjük. Ne beszéljünk egyáltalán róla.”

Didi „mindent feketén lát, kivéve az égboltot”. Lucky – Pozzo parancsára – furcsa táncot jár, és elkezd gondolkodni, amihez okvetlenül kell a kalapja. Elsüvöltött monológja ugyanolyan bizarr, mint az egész helyzet. Lucky és Pozzo végül továbbvándorolnak.

Az idő telik-múlik. Nem mindegy, hogyan.

Megjelenik egy gyermek. A kislány kezében zacskó, benne aranyhal (a hal fontos keresztény szimbólum). Üzenetet hoz. Godot-tól, aki ma ugyan nem érkezik meg, de holnap feltétlenül eljön.

godot 1

Dobos Imre és Csíky Ibolya

A második felvonás előtt nincs szünet, így a néző nem zökken ki a hangulatból. A fa kihajt. Didi nem tudja, hogy boldog-e vagy boldogtalan. Didi és Gogo egymáshoz való ragaszkodása és egymásrautaltságuk megrendítő. Szívszorító az a jelenet, amikor Gogo el akarja hagyni Didit, azután mégis visszatér, s az asszony kétségbeesetten fogadja vissza. Gogo nem emlékszik a tegnap történtekre, Luckyra és Pozzóra sem. Ez utóbbiak ismét előbukkannak, Pozzo megvakulva, Lucky némán. Most Pozzo kiszolgáltatott, tehetetlen. Keserűséggel magyarázza: „egy nap megszületünk, egy nap meghalunk, ugyanazon a napon, ugyanabban a percben.” Pozzo és Lucky folytatja a keserves zarándoklatot.

A háttér, az égbolt megváltozik. Kékből pirosas színűvé változik. Újból megjelenik a gyermek. Hírt hoz. Godot ma nem jöhet, de holnap igen. Esetleg. Tovább kell várni. Halvány reménységgel a reménytelenségben. Az elmúlásra, a megváltásra, a pirkadatra.

Tóth Hajnal

Szereplők: Csíky Ibolya – Didi; Dobos Imre – Gogo; Szotyori József – Pozzo; Fodor Réka – Lucky; Lászlóffy Emőke – Gyermek. Rendező: Szabó K. István. Zene: Ovidiu Iloc. Játéktér, jelmezek: Florina Bellinda Vasilatos.