Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A sas földjén

Az albán zászló központi figurája egy fekete, kétfejű sas. A legenda szerint, egy pásztorfiú megmentett egy sasfiókát egy kígyó marásától. Attól kezdve, a madár mindig a pásztor nyomában járt, vezetve az ifjú útját. Évek múltán, a környék lakói látva a  pásztor bátor tetteit, királyukká választották őt, és elnevezték szkipetárnak, azaz a sas fiának, országukat pedig a sas földjének. Az utóbbi időben egyre többen kíváncsiak a sas titokzatos földjére, amely nemrég még Európa legelszigeteltebb országa volt. Mediterrán kavalkád, hatalmas építkezések, zsibongó élet jellemzi Albániát, amely néhány év múlva, bizonyára közkedvelt turista célpont lesz!

Butrint romjai

Butrint romjai

Albánia délnyugati szeglete

Korfu városából alig másfél óra alatt fut be a hajó az albán Saranda kikötőjébe. A város mai neve a bizánci görög Agii Szaranta, vagyis „negyven szent” alakra vezethető vissza, ugyanis i. sz. 320-ban  negyven római legionáriusnak azért kellett mártírhalált halniuk, mert nem voltak hajlandóak megtagadni keresztény hitüket. A település Albánia délnyugati részén, a Jón-tenger partján fekszik, és a 20. századig jelentéktelen halászfalu volt. Mára azonban dinamikusan növekvő üdülővárossá fejlődött, amelyet rendszeres komp- és hajójárat köt össze Korfuval. Utunk során hatalmas építkezéseket látunk és a tengerparti sétányon olyan nyüzsgést, mint bármely más, felkapott mediterrán üdülőben. A város közelében található az ország egyik kulturális világörökségi helyszíne, Butrint az ókori romváros, amely turisták tömegeit vonzza. Vergilius elbeszélése szerint, a település alapítója Priamosz király fia, Helenosz volt, aki Trója eleste után nyugatra menekült. Egy másik történet szerint, a Korfun tartózkodó Aeneas, Trójából való megmeneküléséért hálából egy bikát akart feláldozni az isteneknek. A megsebesített bika azonban átúszott a tengeren, és a túlsó parton holtan rogyott össze. Aeneas ezt isteni jelnek vélte, és ott, ahol a bika összeroskadt, megalapította Butrint városát.

. Látkép a butrinti toronyból

. Látkép a butrinti toronyból

 

Illatozó babérligetek, hangoskodó kabócák

Megilletődve sétálgatunk Butrint kétezer éves romjai között. A forró déli nap könyörtelenül perzseli a tájat, miközben Aszklépiosz, a gyógyítás istenének szentélyéhez érünk, ahol egykoron az aszklépidák gyógyítottak. Gyógymódjuk abból állt, hogy a beteg, gyakran kígyók társaságában, egy barlangban aludt. Másnap reggel a papok megfejtették az álmát, és ennek megfelelően, gyógykészítményekkel és tanácsokkal látták el őt. Kr. e. 31-ben Augustus császár, veteránjai számára kolóniát alapított a városban, amely római fürdőkkel, fórummal és közkúttal bővült. A 16 hektárnyi város nagy részét földrengés is pusztította, ám a későbbiekben püspöki székhely lett. Ekkor épült a hatalmas keresztelőkápolna és a bazilika is. A Római Birodalom összeomlását követően szláv és bolgár törzsek kerítették hatalmukba, majd a 9. században a Bizánci Birodalom része lett. Ali Tepeleni pasa 1799-es hódításával, hosszú időre az Oszmán Birodalomhoz csatolta. Az első régészeti feltárást 1928-ban olasz archeológusok kezdték meg a terepen, Luigi Ugolini vezetésével. Butrint épületei az elmúlt kétezer év történetének valamennyi korszakát megidézik. A görög időkből maradt fenn a széles promenád, az Oroszlán-, a Szkaiai-kapu, és a színház. A római korról tanúskodik a mozaikpadlós fürdő és a testgyakorló hely. Az ókeresztény korban épült a bazilika és a keresztelőkápolna, de végigsétálhatunk egy helyi nemesember 5. századi házának romjai között is. A Velencei Köztársaság idejéből egy 18. századi őrtorony és a magaslat tetején lévő kastély maradt ránk. 1992-ben Butrintót felvették a UNESCO világörökségi listájára, 2000-ben pedig  megalakult a Butrinti Nemzeti Park. Jelenleg is folynak az ásatások, hiszen eddig csak a terület 40 % – át sikerült feltárni. S miközben a babérfák levelei különös zizegéssel ontják fűszeres illatukat, kabócák ezrei ciripelnek a több ezer éves romok fölött.

Lekures erődítménye

Lekures erődítménye

a sas 4

a sas 5 

Lekures vára és a trilece

Jókai Mór A janicsárok végnapjai című regényének egyik szereplője, Ali Tepeleni pasa, aki a maga idejében, a Balkán-félsziget délnyugati szegletének korlátlan hatalmú ura volt. A 18. századi hadúr, a Saranda fölötti dombon, Lekuresnél egy régi vár alapjaira egy erődöt emelt. A hely kiváló stratégiai helyszín volt, hiszen a dombtetőről ellenőrizni lehetett a sarandai kikötőt, Korfu szigetét, és a Butrint–Saranda közötti utat. A történészek feltételezése szerint, már I. Szulejmán is építtetett itt egy erődítést 1537-ben, amikor az oszmán sereg Korfu szigetét ostromolta. Maga az erőd négyzet alaprajzú, a kőből épült falak 7 méter magasak, szélességük eléri a 2 métert. A várat az utóbbi években átépítették, térkővel burkolt teraszokat alakítottak ki területén és a látogatók panorámateraszos étterem asztalai mellől csodálhatják a páratlan szépségű, vad tájat. Újra visszatérünk Sarandába, ahol egy tengerparti vendéglő teraszán kóstoljuk meg a helyi specialitást, a trilecét, avagy a háromtejes süteményt. Ez a karamellöntetes desszert eredetileg kecske-, birka- és tehéntejből készült. S mialatt kanalazgatom a hűs finomságot a látottakon jár az eszem. Hihetetlenül komfortos épületek magasodnak előttem, de nem feledhetem az utak mentén látott, gyilkos melegben lihegő kóbor kutyákat, a Miqesia park ácsorgó  koldusgyerekeit és azt a barna bőrű férfit sem, aki papucsával ütötte felesége fejét, mert  turistatársaimtól nem kunyerált össze elég pénzt. És az az albán sasfióka is keserű emléket hagyott bennem, aki látva idegenvezetőnk görög zászlócskáját, csúnya szavakkal illette őt. A tricele lassan elfogy, s tekintetem egy közeli butikárus vöröslő portékájára siklik, egy hatalmas törölközőre, melynek közepén a kétfejű sast látom, amely egyik fejével a múltba, másikkal pedig a jövőbe néz.

Schönberg Éva