Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A Plitvicei tavak meseszép vidéke

Horvátország egyik védett szegletében, közel a bosznia-hercegovinai határhoz van egy tündérkert, amely erdős hegyek ölelésében, egy meseszép völgyben rejtőzködik.

a plitvicei 1

Buja vadontól körülvéve, 16 festői tó hívogatja látogatóit. A vidék domborzatának köszönhetően a tavak különböző szinteken helyezkednek el. A legfelsőbb szinten fekvő tó 600 méteres magasságból zúdul alá, s a medréből kilépő víz számtalan zuhatagon át érkezik az alsóbb szinteken lévőkhöz. A völgykatlant már 1949-ben nemzeti parkká nyilvánították, 1979 óta pedig a Világörökség része.

a plitvicei 2

A Fekete Királynő birodalma

Egy borús szeptemberi hajnalon, egyik legkedvesebb barátnőmmel buszra ülünk, hogy egy helyi utazási iroda szervezésében végigjárjuk a leírásokból már oly régóta ismert Plitvicei tavak vidékét. Tíz óra utazás után Karlovac (Károlyváros) környékére érünk. A városka házain még mindig látszanak a több mint húsz évvel ezelőtti délszláv háború golyó ütötte nyomai. Idegenvezetőnk elmondja, hogy a környéken zajló összecsapások első áldozata egy plitvicei parkőr, bizonyos Josip Jovic volt. Az 1991–1995 közötti háború idején a területet a krajinai szerbek uralták, ebben az időben a park zárva volt. A hoteleket, kompokat és a fából készült hidak egy részét megrongálták, fákat vágtak ki, békés helyieket zaklattak. Ám a Fekete Királynő nem nézte tétlenül birodalma pusztulását! Egy helyi legenda szerint, valamikor réges-régen, kimerült pásztorok érkeztek nyájaikkal a vidékre, de sehol sem találtak ivóvizet. A jövevények kétségbeesetten imádkozni kezdtek, mindaddig, amíg a közeli hegység tündérpalotájának úrnője, a Fekete Királynő meg nem hallotta őket. Kérésüknek eleget téve, hatalmas vihart gerjesztett. Napokig esett az eső, megárasztva a folyókat. Miután minden elcsendesedett, a hálás pásztorok örök hűséget fogadtak a királynőnek. Nem sokkal ezután újabb vihar kerekedett, akkora, hogy a tavakból kiáramló víz fákat és sziklákat sodort el. A pásztorok újra a királynő közbenjárását kérték. S ő újra eljött, és kijelentette alattvalóinak, ha kellően vigyáznak a tündérszép helyre, baj esetén mindig megjelenik, hogy megsegítse őket. Így történik ez azóta is… Egyébként 1996-ban, amikor a horvát kormány újra megnyitotta a nemzeti parkot, 300 négyzetkilométeresre növelte meg annak területét.

a plitvicei 3

Türkiztől a smaragdzöldig

Belépőjegyeink megvétele után elindulunk a szemerkélő esőtől nedves ösvényen s alig lépünk párat, máris elénk tárul a 78 méter magasságból alázúduló Nagy Vízesés panorámája. Buja növényzetű, öreg erdőben sétálgatunk, kristálytiszta tavak mellett, melyeknek víz színe a türkiztől a smaragdzöldig terjed. Fából készült stégeken és hidakon lépegetünk nagy óvatosan, mert minden csúszós. Az ösvény bal oldalán emelkedő párás domboldalon tündéri mini ciklámenek pompáznak, jobb oldalunkon, a tó vízében ezernyi halacska kíséri utunkat eleséget kunyerálva. Néhány turistatársam be is dob nekik pár falat kenyeret, amire rögtön rá is vetik magukat. Elgondolkodom, ugyan miféle eleséget találhatnak itt, hiszen annyira tiszta és áttetsző a víz. Ezen a szakaszon semmiféle vízinövényt nem látok, csak tóba zuhant fatörzseket, amelyek ki se látszanak a rájuk rakódott mész alól. Ezek a mészlerakódások elsősorban a tavak közti átfolyásoknál alakultak ki, gátakat hozva létre, amelyek az elmúlt négyezer év alatt magasra nőttek, megnehezítve a rajtuk keresztül alázúduló víz útját. Mivel a gátak folyamatosan, évi egy-három centit nőnek, a víznek mindig új utat kell keresnie, új vízeséseket hozva létre, mialatt a régiek egy része eltűnik. A belépőjegyek hátoldalán különféle ábrák mutatják, hogy a park területén nem szabad növényeket szedni, állatokat etetni, sátorozni, tüzet gyújtani, hangoskodni, letérni a kijelölt ösvényekről. Eszünkbe se jutna tüzet gyújtani vagy sátorozni, ám nagyon élvezzük a halak és a szelíd vadkacsák etetését. Egy-egy sikerültebb fotó kedvéért néhányan még a csúszós sziklatömbök megmászásától sem riadnak vissza. S abban reménykedünk, hogy a Fekete Királynő szemet huny azon természetimádó hölgyek dicstelen tette fölött is, akik le-lecibálnak egy-egy virágot, amit majd később, miután elfonnyadt, diszkréten eldobnak…

a plitvicei 4

Tündérkert

Hosszú pallókon sétálunk, amelyek burjánok között csillogó tavak fölött ívelnek át. A vízinövények levelein őrködő békák egymás után ugrálnak a vízbe. Egy rigó cikázik át a fátyolos fényben az erdő titokzatos mélye felé. Annyira meseszerű minden, hogy karcsú tündérek és jóságos manócskák megjelenésére várok. Természetes, hogy a vad szépségű tájhoz számos legenda és rémtörténet kapcsolódik. A tavak legnagyobbika a hajózható Kozjak, vagyis a Kecskék tava. Úgy tartják, hogy egy helyi kecskepásztor a tó közepén lévő szigeten tartotta állatait, hogy megvédje őket a farkasoktól. Azonban egy téli napon, amikor harminc kecske próbált átkelni a tó vékony jegén, az beszakadt alattuk s  mind odavesztek.

a plitvicei 5

Lépcsős vízesései miatt, talán a Galovac-tó a legszebb. Névadója egy Galov nevű hős, aki a törökök elől, a tavon át próbált menekülni, ám üldözői utolérték és lelőtték. Egyébként a legtöbb legenda és rémtörténet olyan emberekről szól, akik a tóban vesztek. Itt sétálgatva, ez teljesen hihető, hiszen elég egy óvatlan lépés és az ember máris a tóba pottyan! Hiába idézem őket, a tündérek nem mutatkoznak, pedig van még néhány nap addig, amíg hullani kezdenek a levelek, és csupaszodni kezd az erdő. Mert ahogy azt minden gyerek tudja, olyankor a tündérek búvóhelyeikre húzódnak a tél hidege elől, hogy mohaágyon szunyókáljanak, vagy mesét suttogjanak egymásnak. S tavasszal, amikor pattogni kezd a Plitvicei tavak jege, újra előbújnak rejtekükből, hogy ibolyák és hóvirágok között táncoljanak…

Schönberg Éva