Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A nyitottság a nemzetek közötti kapcsolatok építője

Magyar és román fiatalok beszélgettek kötetlenül és tabuk nélkül a két nemzet közötti viszonyról a hétvégén Félixfürdőn. A bukaresti kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által támogatott „Együtt mondjunk nemet a rasszizmusra!” című projekt keretében szó esett a „Da, poftiţi – Igen, tessék” című program (fél)sikeréről is és olyan aktuális témáról, mint a régióátszervezés.

Előadóként jelen volt Claudia Timofte, a prefektúra kancelláriafőnöke, Szabó Ödön parlamenti képviselő, valamint Cristian Nistor, a Nagyváradi Egyetem közigazgatás szakos hallgatója. A beszélgetést Fehér Tamás Lénárd projektmenedzser, a Nagyváradi Magyar Ifjúsági Szervezet (NAMISZ) elnöke irányította.

a nyitottsag 1

Claudia Timofte, Szabó Ödön és Fehér Tamás

Claudia Timofte elmondta, örömére szolgál, hogy egy ilyen fontos projektben részt vehet. Őszintén és közvetlenül beszélt arról, hogy a családjában is van magyar ajkú, akit – noha voltak kezdeti nehézségek – befogadott a rokonság és jó kapcsolat alakult ki közöttük. Megosztotta a jelenlévőkkel az egyik kellemes élményét, mely Luxembourgban érte. A várttól eltérően nem érezte magát idegennek, mert nem éreztették ezt vele. Sokféle nemzetiségű volt a környezetében, a helybeliek nyitottak voltak, a kancelláriafőnök hozzá is tette, ezt a nyitottságot kell megtanulnunk mindnyájunknak. Ezért a célért sokat tehetnek a parlamenti képviselők, és nem csak, egy jobb kapcsolatért mindenkinek dolgoznia kell, össze kell fognia.

Szabó Ödön ezúttal sem rejtette véka alá a gondolatait. Elmondta, a másik nemzettel szembeni negatív viszonyulást a családi, rokoni háttér is kelti némely esetben. És ez alól egyik sem kivétel. „Nem vagyunk bevándorlók – szögezte le. A magyar kisebbség egy fontos közösség” – jelentette ki. Kifejezte, mennyire nem kedveli, ha azt kérdezik tőle, jobban szereti-e az országot, mint saját nemzetét, vagy fordítva, jobban szereti-e a saját nemzetét, mint az országot, ahol él. Erre válaszképpen egy példát hozott fel a politikus: „Mi lenne, ha a feleség megkérdezné a férjétől, jobban szereti-e őt, mint az anyját?” Kétfajta szeretetről van szó ezen esetekben, azaz külön kell választani őket. Egy történetet is megosztott a részvevőkkel. Egy családban az anya magyar volt, az apa pedig román. Előbbi magyarul, utóbbi románul beszélt a gyermekkel. „Mind a ketten elismerték a másik kultúráját, nemzetének értékét” – vonta le a következtetést. Hozzátette, a többség nem így gondolkodik. A sajtóban megjelent és megjelenő román- vagy magyarellenes cikkek alapján is negatív véleményt formálnak, formálhatnak az emberek, főleg azokon a településeken, ahol nincs olyan nemzetiségű, amelyről az írás szól. Így az olvasottak alapján alakul ki a hozzáállásuk nem tapasztalat útján. Ahol román és magyar is él, ott a véleményformáló cikknek már korántsem olyan nagy az ereje.

A régióátszervezésről nagyjából ugyanazon a véleményen volt az említett két előadó: számos kérdést vet fel – többek között adózás, ügyintézés szempontjából –, ezért jól át kell gondolni, jól el kell magyarázni mindenkinek, és még mielőtt döntésre kerülne a sor, tanulni kell azoknak az országoknak a hibájából, ahol hagyott némi kívánnivalót maga után a régióátszervezés.

A „Da, poftiţi – Igen, tessék” című program arról szól, hogy Magyarországon, Hajdú-Bihar megyében a románokat románul, Bihar megyében a magyarokat magyarul szolgálják ki. Szabó Ödön rámutatott, Hajdú-Biharban bevált az ötlet, mely idegenforgalmi szempontból is kedvező, Bihar megyében nem működött a program. „Mert gazdagok vagyunk” – mondta ironikusan a politikus. Hozzátette, amióta Csuzi István a Helyi Közszállítási Vállalat vezetője, azóta két nyelven is kiírják, hol van a kijárat, például a villamoson. És nem azért mert a magyar ajkú nem tudja, hogy a ieşire az mit jelent, hanem azért mert így otthon érezheti magát.

a nyitottsag 2

Cristian Nistor (középen)

Cristian Nistor a román-magyar viszonyról, valamint a nyelvek fontosságáról beszélt. Kifejtette, ha valaki több nyelvet tud, több kultúrát ismer, az nem veszteség, sőt, több lesz általa. És ez éppúgy vonatkozik egy magyarra, mint egy románra. Ő szeretne megtanulni magyarul, mert vannak magyar barátai, és szeretné érteni, mit beszélnek. A csoportban voltak olyanok is, akik nem beszéltek túl jól románul, ők is úgy vélték, érték, ha valaki több nyelvet is tud. Olykor a bátortalanság az, ami miatt nem beszélünk a másik nemzetiségűvel, mert félünk, hogy nem tudjuk megfelelően kifejezni magunkat és kinevetnek. A kapcsolatok többnyire ezért nem jönnek létre. Tehát nyitottság kell és bátorság, hogy megtegyük az első lépéseket afelé, hogy megszólítsuk a másikat, beszéljünk a másik kultúrával rendelkezővel. Nem utolsó sorban a kölcsönös tisztelet az, ami a viszonyok ápolásához és nem a szétrombolásához vezet.

Ladányi Norbert