Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A nő-apostol és a piros tojás eredete

Bár a vatikáni egyház papjai évszázadok óta már-már beteges fóbiával terelik el a figyelmet a bibliai Mária Magdolnáról, nem árt tudni, főleg így húsvét közeledtével, hogy a piros tojás hagyománya a keresztény világban Mária Magdolna egyik tanúságtételéből ered. A bizánci egyházban mai napig megemlékeznek erről, a római egyház azonban mélyen hallgat erről, inkább hagyják, hogy a mai ember hiedelemvilágában a piros tojás jelképének ismerete a modernkori reklámok, a „nyuszitojta-csokitojás” szintjére süllyedjen. De nem árt tudni, hogy a húsvéti piros tojás s az ebből kialakult tojásfestési szokások a titokzatos bibliai asszonynak, Mária Magdolnának köszönhetőek.

 

A piros tojás csodája

A hagyomány szerint Mária Magdolna nem sokkal Krisztus mennybe menetele után útnak indult, hogy hirdesse Krisztus igazságát. Miután bejárta egész Itáliát, újév alkalmából Rómában, Tiberius császár (14-37) színe elé járult. Akkoriban az volt a szokás, hogy mindenkinek ajándékot kellett vinnie a császárnak. Mária Magdolna igen szegény volt, és így csak néhány főtt tojást vitt magával. A császárral történt találkozásakor elmesélte, hogy a zsidó főpapok felbujtására Júdeában a galileai Jézust, ártatlanul ítélték el, és ezt Pontius Pilátus, a Tiberius által kinevezett procurátor hagyta jóvá, majd tanúságot tett Krisztus feltámadásáról. A császár erre gúnyosan megjegyezte, nagyobb esély van rá, hogy a kezében lévő tojás pirosra váljon, mintsem hogy egy ember feltámadjon a sírból. Mária Magdolna szavait igazolandó, a tojás azon nyomban pirosra változott. Mária ezek után megismételte az apostolok szavait, „Aki hisz Krisztusban, annak örök élete van, de nem veszendő ezüst vagy arany, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán. (vö: 1Ján 5:13 és 1Pét 1:18-19)

a no apostol 1

Mária Magdolnát a Názáreti Jézus egy megkülönböztetett tanítványaként említik mind a kanonikus Új Testamentumban, mind a különböző Apokrif Evangéliumokban. A római katolikus és az ortodox egyház, illetve az Anglikán Közösség szentnek tekinti, július 22-én tartják az ünnepét. A keresztény gnosztikus irányzatokban különleges jelentőséggel van felruházva. A neve – magdalai Mária – születésének a helyére utal: Magdala (ősi arám nyelven a Halfigyelő Tornyok Városa) a Tiberias-tó nyugati részén található. Alakja az elmúlt kétezer év alatt számos teológiai vitát váltott ki, a Vatikán évszázadokon keresztül próbálta kisebbíteni alakját, míg a bizánci egyházban különös tisztelet övezte a több írásos forrásban „tizenharmadik” tanítványként szereplő Mária Magdolnát. Egyes vallási közösségek mint Jézus kedvesét, vagy egyenesen feleségét tartják számon, míg a Szentszék csak 1969-ben törölte a „bűnbánó” jelzőt az Új Testamentum talán legtitokzatosabb női figurájának megnevezése elől. Az elmúlt években több filmrendező, író is érdekes témát látott a magdalai Mária személyében. Ki is volt valójában a Jézus mellett levő asszony, akinek a feltámadott Megváltó elsőként megjelenik? Hogyan alakult a nőapostol megítélése az évszázadok során? A teljesség igénye nélkül ezekből szemelvényeztünk alábbi összeállításunkban.

 

Mária Magdolna az Új Testamentumban

A Mária Magdolnáról fellelhető kanonikus testamentumok adatai szegényesek. Négy különböző eseménnyel kapcsolatban említik meg Lukács Evangéliumában, Mária Magdolna elszállásolta és anyagilag ellátta Jézust és a tanítványait a galileai prédikációk alkalmával.. Márk (15, 45–47), Máté (27, 55–56), és János (19, 25) Evangéliuma szerint is jelen volt Jézus keresztre feszítésénél. Más asszonyok társaságában első tanúja volt a feltámadásnak. Ezek után ő közölte a hírt Péterrel és a többi apostollal. Egy leírás szerint, amely csak János Evangéliumában található meg, tanúja volt a feltámadott Jézus egyik megjelenésének.(Jn. 20, 11–18). A nyugati keresztény (katolikus) tradíció kétségkívül, még ha nem is alapoz semmiféle írott bizonyítékokra, más, az Új Testamentumban megjelenő szereplőket Mária Magdolnával azonosít, így a házasságtörő asszonyt, akit Jézus ment meg a megkövezéstől egy történetben, melyet szintén csak János Evangéliuma említ (Jn 8, 3–11). Nincs azonban bizonyítva, hogy ő lenne ez az asszony, és ugyanez a helyzet a katolikus egyház sok más, teológiailag nem bizonyítható, elferdített kijelentésével, melyek Mária Magdolna ábrázolását önkényesen alacsonyították le. Ez az a beszéd, melynek köszönhetően a történelemben Mária Magdolna ezekhez a baljóslatú állításokhoz maradt hozzákötve, melyek hosszú évekig arra ítélték, hogy a „vétkező” legyen. Valláskutatóknak csak manapság sikerült bebizonyítani, hogy ennek nincs kézzelfogható alapja, és az elsőnek, a vétkezőnek, nincs miért azonosnak lennie a másik két Máriával. A III. és IV. század teológusai által terjesztett, de nem bebizonyított álláspont nagy népszerűségnek örvendett a XIX. században, sok tévhitet és egy bizonyosfajta megvetést okozott Mária Magdolna megítélésben, aki azonban bizonyítottan egyike volt Krisztus főapostolainak.

 

Ahol a Mária Magdolna-kultusz fennmaradt

Legalább két kopt nyelven írt, Nag Hammadi-nál talált gnosztikus szövegben, Tamás és Fülöp Evangéliumaiban, Mária Magdolnára úgy hivatkoznak, mint Jézus közeli követőjére, apostolára. Tamás Evangéliuma két említést is tesz Marihamról (21. és 114. logion), amelyek a tudósok szerint Mária Magdolnára vonatkoznak. A második említés egy olyan részlethez tartozik, mely nagyon sokféle értelmezést kapott már. A kopt szentírásokban szerepel ugyanis egy olyan részlet, amikor Simon Péter ezt mondta a tanítványoknak: „Bárcsak távozna Mária közülünk, mert az asszonyok nem méltóak az életre!”, s Jézus azt válaszolja: „Íme, én biztatni fogom őt, hogy férfiúvá teszem; hogy ő is élő szellemmé legyen, amely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfiúvá lesz, be fog menni a mennyek királyságába”. Ez a szöveg a kortárs gnózis megvilágításában nagyon kifejező, még akkor is, ha sokszor szó szerint értelmezték, s félremagyarázták.

a no apostol 2

Mária Magdolnát Fülöp Evangéliumában (32. log.) Jézus társának tekintik, azonban ez a részlet rengeteg vitát és nem egy esetben a Szentszék hivatalos tiltakozását váltotta ki.

Ugyancsak a meg nem válaszolt teológiai kérdések közzé tartozik, hogy létezett-e, s ha igen, hol van Mária Magdolna Evangéliuma? Így neveznek egy olyan II. századból származó Apokrif Testamentumot, melyből napjainkra csak pár kivonat maradt meg. Több bizánci kódexben találunk erről említést, azonban eddig bizonyítottan csak két görög részlet maradt fenn abból az írásból, amit Mária Magdolna Evangéliumaként emlegetnek a régészek, egyházkutatók: egy a III. századból, és egy másik, hosszabb részlet, egy kopt nyelvű szöveg az V. századból.

 

Mária Magdolna száműzetése a Szent Földről

Létezik egy olyan hagyomány, mely szerint Mária Magdolna (itt Betániai Máriával azonosítva) és testvérei, Lázár és Maximilián a hetvenkét tanítvány közül száműzetésbe vonultak a szentföldi meghurcoltatások elől. Végül egy Saintes-Maries-de-la-Mer nevű helyen értek partot, Arles környékén. Később Mária Magdolna Marseille-be utazott, ahonnan elindította Provence evangelizálását, ami után visszavonult egy barlangba Saint Baume-ban, Marseille környékén, ahol harmincévi önsanyargatásra ítélte magát. E történet szerint, mikor halálának órája elérkezett, az angyalok Aix-en-Provence-ba vitték, Szent Maximilián oratóriumába, ahol megkapta a szent kenetet. Teste egy Maximilián által építtetett Vila Lata-i kolostorba volt eltemetve, amelyet azóta Szent Maximilián néven ismerünk.

Az első helyiség Franciaországban, melyről tudvalevő, hogy ott Mária Magdolnát imádták, a burgundiai Vézelay városa volt, itt 1020-tól már rendszeresen zarándoklatokat tartanak Magdolna tiszteletére. Egy 1050. április 27-ei, IX. Leó pápa által kiadott bulla hivatalosan is Mária Magdolna védelme alá helyezte a Vézelay-i benedek rendi apátságot. 1600-ban az állítólagos maradványok egy VIII. Clement pápa által megrendelt síremlékbe lettek áthelyezve, de a fejet külön betették egy ereklyetartóba. A maradványokat a francia forradalom idején megbecstelenítették. 1814-ben restaurálták a templomot, és visszatérhetett a szent fej, melyet mai napig is ezen a helyen imádnak.

 

Teóriák Mária Magdolnáról, mint Jézus feleségéről

A gnosztikus és ezoterikus tradíciók arról szólnak, hogy Mária Magdolna a názáreti Jézus felesége volt, ráadásul a keresztény tradíció örököse. Utólag ezt a hozzáállást számos regényíró használta fel, mint például Peter Berling (A Grál fiai) és Dan Brown (A Da Vinci-kód). Több gnosztikus szöveg, mint például Fülöp Evangéliuma, azt mutatja, hogy Jézus kapcsolata Mária Magdolnával közelebbi volt, mint a többi tanítvánnyal, beleértve az apostolokat. Konkrétan Fülöp Evangéliuma Mária Magdolnáról úgy beszél, mint Jézus „társáról”. Ugyanez történik a Pistis Sophiában, amelyben a beszélgetések és kérdések, melyeket Mária Magdolna tesz fel a Mesternek, arról tanúskodnak, hogy az Apostolok közül ő volt a legközelebb álló és a legjobban hozzáértő abban a bölcsességben, amelyet átadtak nekik, és személyes szinten is jó egyetértés volt köztük. A kanonikus evangéliumokban Mária Magdolna az az asszony, Jézus édesanyján kívül, aki a legtöbbször jelenik meg, és úgy van bemutatva, mint Jézus közeli követője. Jelenléte olyan fontos jelenetekben, mint Jézus halála és feltámadása azt sugallhatja, hogy házastársi szálak fűzték a Megváltóhoz. Egy másik érvelés, amit előhoznak a Jézus és Mária Magdolna közötti házasság eszméjének védői az, hogy a Jézus korabeli Palesztinában ritka jelenség volt, hogy egy Jézus korában lévő zsidó férfi nőtlen maradjon, főleg akkor, amikor a tanításoknak szenteli magát mint rabbi, mivel ez ellentétbe kerülne az isteni, mózesi törvénnyel.

 

A bűnbánó Magdaléna

Miközben a keleti kereszténység Mária Magdolnát tiszteli, egyenlőnek tekintve őt az apostolokkal, nyugaton elterjedt, hogy mielőtt Jézust megismerte volna, örömlány volt. Azonban több neves egyházkutató szerint semmi sem enged arra következtetni az evangéliumi részletekben, hogy Mária Magdolna prostituált lett volna. A katolikus hagyományban az évszázadok során Mária Magdolna az evangéliumokban megjelenő tagadhatatlan fontossága ellenére másodrendű szereplővé vált. Végül 1969-ben a Szentszék visszavonta a „bűnbánó” megnevezést, melyet hagyományosan Mária Magdolnának adtak. Szintén ezután elmaradt Mária Magdolna imádatának miséjében a Lukács evangéliumából (Luk. 7, 36–50.) való felolvasás gyakorlata, ami a bűnös asszonyra vonatkozik. Ettől kezdve a katolikus egyház elhagyta Mária Magdolna bűnbánó prostituáltként való megítélését.

 

A nő-apostolnak köszönhető a piros tojás szimbolikája

Manapság egyre több vallási közösséget és egyházkutatót foglalkoztat a titokzatos bibliai asszony, Mária Magdolna személye. Hogy milyen eredményeket hozhatnak ezek a kutatások, egyelőre nem tudni. Mindenestre Mária Magdolna fontosságának és evangéliumi jelentőségének legnagyobb bizonyítéka az, hogy a vatikáni egyház minden igyekezete ellenére, kétezer év alatt sem sikerült kiiktatni az üdvtörténetből. Így a húsvéti ünnepekre készülve pedig minden Jézust szerető, tisztelő, a Feltámadás misztériumában hívő kereszténynek illik végre tudni, hogy a húsvét talán legismertebb jelképét a piros tojást, nem a hipermarketek reklámnyuszijainak, hanem Mária Magdolnának, a Jézus feltámadása mellett tanúságtételt tett apostolok apostolának köszönhetjük.

Összeállította: Szőke Mária