Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A neheze még hátravan

A magyarországi választások másnapján a Fidesznek drukkoló barátaim sugárzó arccal szegezték nekem a kérdést, hogy mit szólók hozzá én, az örök szkeptikus, hogy mégiscsak meglett az általuk várt kétharmados többsége Orbán Viktornak. Várjuk meg a hivatalos végeredményt, ami majd a hónap végén lesz meg – mondtam elsõre, majd utaltam rá, hogy most valamivel kevesebben vettek részt a választáson, mint négy évvel ezelõtt, a Fidesz-KDNP-re pedig jó félmillióval kevesebben szavaztak, mint 2010-ben. Ez intõ jele lehet annak, hogy még most is, negyedszázaddal a kommunista rendszer bukása és a szovjet csapatok kivonulása után erõs a kádári szocializmus iránti nosztalgia Magyarországon. A szocialisták és csatlósaik még mindig besöpörték minden negyedik szavazó voksát, ráadásul a fõváros fele a lábuknál hever.
A posztkommunista, kádárista világkép egyik lényeges eleme az internacionalizmus, a nagyhatalmaknak való megfelelési kényszer („merjünk kicsik lenni”) és ezzel párhuzamosan a nemzeti szempontok, a nemzeti identitás elhanyagolása; egy februári felmérés kimutatta, hogy a Magyar Szocialista Párt és a holdudvara az, amely még ma is fenn tudja és fenn akarja tartani ezt a szemléletmódot. Kihasználva a „gulyáskommunizmus” máig ható örökségét: a Kádár-rendszerben valóban voltak a diktatúrát enyhítõ, elviselhetõvé tévõ elemek, volt látszatszabadság, látszatjólét, látszatpiac. A balliberálisok tudják, hogy a szocialista láger más polgáraival szemben a magyar emberek – különösen az idõsebb generációk – nosztalgiát éreznek a nyugati hitelekbõl fenntartott kádárizmus látszatvilága iránt. „A szocialisták a kádárizmus e kártékony örökségének átemelésével 25 éven át ellehetetlenítették, hogy a demokrácia magva és veleje, a népszuverenitás letéteményese, a civil társadalom és vele az állampolgári öntudat létrejöjjön Magyarországon” – fogalmaz Fricz Tamás politológus, kiemelve: a baloldalon megmaradt az a politikaielit-magatartás is, amely lenézi és semmibe veszi a civil kezdeményezéseket, az állampolgári kontrollt. Majd így folytatja: „A szocialisták világos döntést hoztak a rendszerváltás hajnalán: azzal, hogy a kádárizmus és a kádári mentalitás fennmaradását segítették elõ az elmúlt 25-27 évben, saját hatalmi, gazdasági és egzisztenciális érdekeiket a demokrácia érdekei elé helyezték. Az elmúlt huszonöt évben a szocialisták – karöltve a balliberálisokkal – a demokráciát nem mûködtették, hanem felhasználták, sõt feláldozták saját pénzügyi és hatalmi érdekeik oltárán. Így és ennek okán maradt és erõsödött meg egy olyan korrupciós hálózat, amely átjárta az egész társadalmat, a politika, a gazdaság, a média és sajtó, a kultúra és az önkormányzatok világát.”
Ehhez képest elképesztõ arcátlansággal jelentette ki az MSZP elnöke vasárnap az urnák zárása után, hogy Magyarországon nincs se demokrácia, se jogállam, se szabad sajtó. A magyar választók nagy többsége a jobboldalra szavazott, miközben a baloldal prominensei és a neoliberálisok éveken át szabadon áskálódtak kül- és belföldön az ország és a nemzet ellen. Mesterházy Attila szerint Magyarországon még sincs szabadság. Miközben épp az MSZP volt az – a már idézett politológus szerint –, amelyik „az elmúlt huszonöt évben átmentett a demokrácia keretei közé egy olyan posztkommunista rendszert, amely a kádárizmusra épült, amely gátolta a szabadságvágy kibontakozását, a felelõs állampolgári-honpolgári magatartás elterjedését.”
A magyar választók vasárnap e posztkommunista rendszer végleges lebontására, a magyar demokrácia megerõsítésére és stabilizálására, egy szabad, nemzeti öntudattal rendelkezõ, független, rendigényû ország építésére és irányítására adtak felhatalmazást a jobboldalnak. Gigászi feladat ez a várható vörös ellenszélben.
Dénes László