Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A múlt nem azonos azzal, ami megmaradt belőle

Az Áldom a Teremtőt című, László Gyula (1910-1998) régész-történész életéről és munkásságáról készült film bemutatóját tartották meg Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében, amely a március 11-i, a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban történt első bemutatóját követően indult erdélyi körútjára, melynek Nagyvárad az utolsó állomása.

A Nagyváradon elhunyt kutatóról szóló, 2015-ben készült portréfilmet, amelyet a református egyházközség szervezésében, Veres Kovács Attila váradolaszi lelkipásztor bevezető szavai után tekinthetett meg a közönség, Jelenczky István budapesti képzőművész, filmrendező és fotográfus rendezte. A Magyar Örökség díjas alkotó évtizedek óta készít olyan filmeket, amelyek témáiban többek között a magyar történelem és kultúra maradandót alkotó személyiségeinek életét és tevékenységét dolgozza fel (Úton a halállal I-II, Portréfilm Polcz Alaineről, 1994-1996; Eszmélet után, I-IV. Elégia József Attiláról, 2001–2004; Holt próféta a hegyen. Válogatás Babits Mihály esztergomi előhegyen írt verseiből – Filmvers). Erdélyi körútjára elkísérte felesége és munkatársa, dr. Zseni Annamária és Heves László, a világításért felelős munkatárs.

László Gyula

László Gyula

Veres Kovács Attila rövid felvezetőjében a kép ünnepéről beszélt, amelyet Jelenczki munkái teremtettek meg líraiságukkal, dokumentumfilmjei költőiségével, melyek rögzítik az eseményeket, és általuk magát a személyt is, akihez kapcsolódnak. Felelevenítette ugyanakkor a történész halálának körülményeit is, akivel azon a végzetes napon, éppen a Lorántffy-központban vacsoráztak. László Gyula 1988 júniusában haza akart utazni Kőhalomra, és vállalkozásának nagyváradi állomásán, nyolcvannyolc évesen, a reggeli órákban, cipőfűzőjének megkötése közben érte utol a halál. Jelenczki, a kétszer ötvenkét perces film megtekintése után elárulta, hogy ő maga soha nem találkozott a honfoglaláskori régészet, a kettős honfoglalás (az 1960-as években) és „a temető, a halott falu” elméleteinek megteremtőjével, és tanítványai, az egymás közötti nézetkülönbségek miatt végül nem vállaltak szerepet a film megalkotásában. Ezért egy olyan portrét készített, amely „László Gyuláról szól László Gyulától”, felhasználva a történész saját kezűleg lejegyzett írásait, és Koltay Gábor 1995-ös Egy vagyok közülük című filmjét, valamint fiának, László Zoltánnak megosztott emlékeit.

Veres Kovács Attila és Jelenczki István

Veres Kovács Attila és Jelenczki István

A képkockák által László Gyula újra „ellátogatott” Nagyváradra, és bámulatos tehetségével és szerénységével idézte újra a nézők emlékezetébe, hogy „a múlt nem azonos azzal, ami megmaradt belőle, mert emberek állnak a tárgyak mögött. Engem a régészetben mindig az emberélet érdekelt.” Képzőművészként hitvallását így fogalmazta meg: „az emberséget lehet tanulni, a szegény ember szemében megcsillanó becsületet vissza lehet adni a rajzban, mert a szegénység szép emberi tulajdonságokat hoz felszínre.”

A szakma kutatói a mai napig feszültséggel beszélnek László Gyuláról, és nem fogadják el a magyarok finnugor eredetének cáfolatát. Bár „szellemisége és munkássága, tudománya és hite óriási üzenetet hordoz”, még legutolsó éveiben is, sokrétű (nem csupán történészi-régészi, hanem képzőművészi, grafikusi, szobrászi és pedagógusi) tevékenységének elismerése ellenére is „persona non grata volt a saját szakmájában” – mondta Jelenczki, akivel legközelebb június 19-én, a Szent László Napokon találkozhat a Pece parti város közönsége.

Szamos Mariann