Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A műfordító dolga

Október 20-án, pénteken, Barna Imre József Attila-díjas műfordító, kritikus volt a nagyváradi Törzsasztal újabb évadának második vendége, aki mesterségének mindennapjairól, kihívásairól és szépségeiről mesélt a hallgatóságnak.

Barna Imre és Kőrössi P. József

Barna Imre és Kőrössi P. József

A nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban péntek délután összeült közönség Barna Imre történeteit élvezte, aki első alkalommal érkezett szakmai alapú meghívásból Nagyváradra, jóllehet beszélgetőpartnerével és egyben régi barátjával, Kőrössi P. Józseffel, a Noran Libro Kiadó ügyvezető igazgatójával, többször is találkoztak a rendszerváltás előtti évek Körös-parti városában.

A Törzsasztal meghívottait és közönségét Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője köszöntötte, aki bevezetője után átadta a szót a beszélgetőpartnereknek.

Barna Imre nagyváradi kötődése nem csupán az 1970-es évek Ady Endre Irodalmi Köréhez kapcsolódik, hanem, ahogy azt a talákozó elején elárulta, egy nagyváradi születésű nagymamához és egy dédapához is, aki a „rokonokhoz érkezett ide szerencsét csinálni.” – fogalmazott. Ebből a szempontból pedig az sem mellékes, hogy ez a dédapa barátja volt Ady Endrének, és részt vett a költőPárizsba utazása előtt tartott búcsúztatóján.

A második világháborúban és az azt követő években kalandos fordulatokban bővelkedő élettel megáldott, 95 éves édesapjával folytatott beszélgetésekről titkos felvételeket készítő műfordító magával ragadó lendülettel elevenítette fel az 1960-as és 1970-es évek „kis lakásokban zajló társadalmi életét,” melyek lehetőséget adtak irodalmároknak és művészeknek, és általában embereknek, hogy közös érdeklődési körök mentén egymásra találjanak. Ezek a társaságok, „ hétfői szabadegyetemek”, amelyek egy, „a rendszer által infantilizált országban éltek”, az előző korokkal szembeforduló fiatalság bálványozása közepette, a szürke hétköznapokban igyekeztek túlélni és alkotni.

A németül, olaszul és angolul, de amint az egy Milán Kunderánál Párizsban tett látogatás alkalmával kiderült, franciául is elég jól beszélő Barna Imre – negyven év szakmai tapasztalattal a háta mögött -, úgy véli, hogy műfordítónak senki nem születik, és „ha egy gyerek elfogadhatóan megtanul egy nyelvet, akkor magától jön később a többi.” Ugyanakkor szerinte ez egy olyan szakma, amit tulajdonképpen nem lehet tanulni, csupán gyakorolni. „A műfordító dolga az, hogy azt fordítsa le, ami ott van.” – mondta a szaktekintély. „ Ha minden információ, ami benne van az eredeti szövegben, a fordításba is bekerül, akkor van jól lefordítva  a szöveg.  A rossz fordítónak két típusa létezik: az, amelyik nem látja, mi van ott és az, amelyik sokkal többet lát bele, mint ami benne van. A mit nyerek-mit vesztek kérdése jelenik meg, össze kell rakni valamit, de nem a semmiből, hanem valamiből … De végeredményben a fordító úgy fordít, ahogy tud.” – hangzott el a délután folyamán, több anekdota és egyéb mesterségbeli fortély felidézése és elmesélése közben.

Barna Imre hisz a fordítások elévülésében, ami általában ötven évente fenyeget, és az este utolsó felében „korunk költőjének” nevezte Bob Dylant, aki abból kifolyólag, hogy „színpadon áll és énekel”, tavaly elnyert Nobel-díjával összezavarta az embereket, akik csak azt hitték, hogy ismerik őt, hogy tudják, miről szólnak a dalai, mert valójában egyáltalán nem tudják.

A fordítói szakma berkeiben tett szórakoztató sétát követően, a találkozó végén, a meghívott dedikálta köteteit.

 

Barna Imre 1951. április 10-én született Budapesten. 1975-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát olasz–német szakon. 1976-tól az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd 1987-ben főszerkesztője lett. 1989–2006 között a kiadó újlatin csoportjának vezetője, 2006–2013 között pedig a kiadó ügyvezető igazgatója volt. 1995–1998 között a római Magyar Akadémia igazgatója. Az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjével kitüntetett műfordító, szerkesztő és író Umberto Eco  és a Nobel-díjas Bob Dylan kizárólagos magyar fordítója, utóbbi életrajzírója. 2015-ben Rozsban a fogó címmel magyarra fordította J. D. Salinger The Catcher in the Rye című regényét.

Szamos Mariann