Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A mi elesettjeink

Gyakran észrevétlenül elmegyünk a szemeteskukák mellett, és azok mellett is, akik a kukákban kutatnak. Vannak közöttük öregek, fiatalok, elhanyagolt külsejűek, de ápolt(abb)ak is. Talán azt gondoljuk, a saját hibájukból kerültek a társadalom perifériájára, s próbáljuk elhessegetni magunkról a felelősséget.

Pár évvel ezelőtt egy szimpatikus fiatal párra figyeltem fel, tiszták voltak, jól öltözöttek, mégis a szeméttárolókban keresték a betevő falatokat. Azóta is látom őket, már nem tiszták, nem jól öltözöttek. Hiába, „aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók” – aki elindul a lejtőn, alig van megállás.

Egyik alkalommal egy fiatal apuka tanította kukázni gyermekét. De ami még inkább megdöbbentett a napokban, hogy egy fiatal, tiszta, jól öltözött anyuka – aki egyik kezével egy kétéves kislány kezét fogta, a másikkal pedig egy babakocsit, amelyben egy még kisebb gyermek volt –, lépteit egy szeméttároló felé irányította, s ott kotorászott élelem után.

Manapság sokat beszélünk az emberi jogokról, az élethez, a „megfelelő színvonalú” élethez való jogról. Menekültek, gazdasági bevándorlók százezrei ezért indulnak útnak, tesznek meg sok ezer kilométert. Hangsúlyozzák is, hogy joguk van egy jobb élethez Svédországban, Németországban stb. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek pedig alanyi jogon tennék kötelezővé a migránsok teljes körű ellátását, és az európai államokra hárítják az anyagi és erkölcsi felelősséget.

Az ENSZ-nek, a nemzetközi szervezeteknek, az EU vezetőinek, akik horribilis összegeket szánnak az így-úgy Európába érkezettek ellátására, az is természetes kellene legyen, hogy az európai elesetteknek, nyomorultaknak is biztosítsák a méltó emberi körülményeket, hogy utolsó mentsváruk ne a kukák, szeméttárolók legyenek.

V. Szilágyi István