Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A megosztó ember

Azt vágta a fejemhez egyik távoli ismerősöm, hogy megosztó személyiség vagyok. Nem ez az első eset, amikor szembesítenek eme tulajdonságommal, most azonban hosszan elgondolkodtatott.

Ifjú koromban úgy tartottam, hogy ajánlott a lehető legszélesebb réteg igényeihez igazodva megnyilvánulnom azért, hogy elfogadjanak, s a lehető legkevesebb ellenségre tegyek szert. Feltörekvő firkászként aztán több-kevesebb sikerrel alkalmaztam ezt a stratégiát. Való igaz, amíg csak szaladgáltam a megyében és tudósítottam az iskolai ünnepségekről, a halálos balesetekről vagy a falunapokról, tényleg nem sokan voltak azok, akik megszólták a munkámat és a hozzáállásomat.

Aztán amikor már beláttam a paravánok mögé, amikor megismertem a dolgok menetét – amiről az olvasó általában csak rajtunk keresztül szerezhet tudomást –, amikor rájöttem, hogy az a kép, amit közvetít a sajtó (média), néha mennyire torz, amikor egyértelművé vált, hogy szervezetek és intézmények csakis a saját maguk hasznát tartják prioritásnak, amikor megdöbbentett, hogy nagy szónokok mennyire kisstílűek, ha nem színpadon vagy szószéken vannak, amikor elképedtem attól, hogy prédikátorok mekkora manipulátorok, akkor törött el bennem valami.

Megtört a hitem a létező pozitív világról, amelyben az emberek, a magyarok segítik egymást és azon vannak, hogy ezt a kisebbségi közösséget megtartsák, ügyét előre vigyék, hogy hagyományait ápolják, továbbörökítsék, gyermekeiket a bizakodásra okot adó jövőnek neveljék. Szerencsére vannak üdítő kivételek, ők az abszolút kisebbség. Az ő sorsukat nem irigylem – amit mindennap meg kell élniük, az a legkeményebbeket is próbára teszi. Mert a többség olyan, hogy ha valaki kitörne közülük, azonnal akad egy derékhad, amelyik megpróbálja ellehetetleníteni, elgáncsolni, lehúzni, kibeszélni, megbélyegezni, kiközösíteni, s ha lehet, megfojtani egy kanál vízben azt, aki valamiben más mer lenni, aki meg mer szólalni, aki szembe mer menni az eluralkodó trendekkel. Ha másért nem is, akkor irigységből.

Ha kinyílt a szem, ami immár nemcsak néz, hanem lát is, a megtapasztalás nem hagyja, nem hagyhatja nyugodni a gondolkodó embert. S ha gondolkodunk, véleményünk van. Ha véleményünk van, azt alkalomadtán el is mondjuk. Le is írjuk. És ha kitartunk mellette, akkor válik belőlünk megosztó ember.

Az nyilvánvaló, hogy a véleményalkotás egyéni jog, ebbe senki sem szólhat bele, és nem vitathatja el. Az is biztos, hogy mindig lesznek olyanok, akik másképp gondolják, és ez a világ ettől halad előre. Ám mindenekelőtt a legfontosabb az, hogy ha nem is értünk egyet, tartsuk tiszteletben a másik hozzáállását. Ez az európai szellemiség egyik alappillére.

A maga módján mindenki megosztó. Tudom jól, nekem kimondottan a véleményem miatt mondják. És a bélyeget is sokan amiatt sütik rám, ahogyan gondolkodom és megnyilvánulok akár a lapban, akár más felületeken vagy fórumokon. Jó ideje, amióta belátok a kulisszák mögé, már nem is várom el, hogy megértsenek azok, akik a legvehemensebben támadnak, vádolnak, sőt szidnak – nemcsak egymás között, hanem immár a nyilvános térben is. Lelkük rajta. Az ilyen embereknek szívesebben vagyok az ellenfele, mint a barátja.

Inkább legyek megosztó. Legyenek, akik nem értenek egyet velem, mert akkor biztos lehetek abban, hogy vannak olyanok is, akik elfogadják és mértékadónak tekintik a véleményemet. S ha idővel ki is derül, hogy korábban nem jól gondoltam, nem fáj a kezem leírni és nem okoz lelki traumát elismerni, hogy tévedtem.

Az idő mindent igazol.

Borsi Balázs