Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A magyarországi cigányok helyzetéről

Cigányproblémáról addig nem beszélhetünk, amíg a mélyszegénység és a tömeges munkanélküliség jelent problémát az országban. A cigányprobléma akkor vetődik fel, amikor szakképzett, munkaképes embereket a származásuk miatt nem alkalmaznak olyan munkakörökbe, ahol egyébként munkaerőhiány van, vagy amikor a cigánygyerekek szegregált iskolákban, silányabb minőségű oktatást kapnak, mint a többségi társadalomhoz tartozó társaik – hangzott világosan Kállai Ernő előadásának üzenete, aki az RMDSZ által indított Szacsvay Akadémia keretében a magyarországi roma közösség történetéről és helyzetéről értekezett szerdán, az Ady Endre líceum dísztermében.

a magyarorszagi 2

Mint elmondta, Európában 11 millió olyan ember él, akiket hivatalosan a cigány közösségbe sorolnak, a cigányoknak azonban sosem volt olyan politikai szervezettségük, amely bármikor a történelem során egységessé tette volna őket. A mai India területéről indulva érkeztek Európába, és kisebb nagyobb csoportokban telepedtek le. Elsősorban a kevésbé fejlett, Kelet-európai társadalmakban tudtak beilleszkedni. Magyarországon a 15. század végén, illetve a 16. század elején telepedtek le, amikor a törökellenes harcok nyomán dezintegrált társadalom könnyen befogadta őket.

A hadiállapot miatt igényeltek és szükségesek voltak az olyan mesterségek mint a fémművesség és a nomád állattartás, amelyet a cigányok ősidők óta műveltek és ez biztos megélhetést jelentett a letelepedő közösségeknek.  Az elsőként letelepedett cigányok a 19. század első felére kulturális szempontból teljesen beolvadtak a magyar társadalomba. Mivel a középkori cigányoknak írásbelisége nem volt, a mai napig sem ismert, hogy az első letelepedők milyen nyelven beszéltek. Nagy tévedés, hogy a cigányok mindig is zenéltek, és hogy ez a vérükben lett volna – hangsúlyozta az előadó. Mint hozzátette, a zenélés egy olyan generációkon át tanult és fejlesztett készség, amely a 18 században jelent meg, a háború után munka nélkül maradt cigányok körében.

Az előadó érintőlegesen beszélt a roma zenészt olyan legendás alakjairól, akik művészetük révén széleskörű társadalmi elismerést szereztek, mint az első prímásnak tekintett, és első igazi cigányzenekart vezető Cinka Panna, vagy Rigó Jancsi, aki egy olasz hercegnőt vett feleségül, s akiről később a közismert süteményt is elnevezték.

A cigányok jelentős része mindössze 100–150 éve telepedett le Magyarországon azonban a 20-ik század első feléig nem voltak részesei a társadalmi folyamatoknak. Hosszú távon főleg mezőgazdasági munkában tudtak elhelyezkedni, de úgy, hogy földet nem birtokoltak.

Az előadó arról is beszélt, hogy a roma holokausztról kevés korabeli feljegyzés készült. Egy, a társadalom peremén élő közösségről volt szó: többségükben nem volt vagyonuk, sem társadalmi státusuk, amelytől meg lehetett volna fosztani őket. A népirtás ezért nem zajlott olyan szervezetten, mint a zsidó közösség esetében és mind a mai napig vitatott az áldozatok pontos száma.

a magyarorszagi 3

1945 után a földbirtokokat felosztották, és a cigányok elvesztették munkalehetőségüket. Ez egy újabb krízis kezdetét jelentette. Ekkor alakultak ki első ízben a legelmaradottabb roma nyomortelepek. Az államhatalom már az ’50-es években felismerte a problémát, majd 1961-ben egy párthatározat révén próbált újítást eszközölni. A határozatnak jó és rossz vetületei is voltak – hangsúlyozta az előadó. Negatívumot jelentett, hogy a határozat kimondta: a magyarországi cigány népesség, bizonyos néprajzi sajátosságai ellenére nem alkot önálló népcsoportot. Ezzel gyakorlatilag puszta gazdasági problémaként azonosították a teljes népcsoportot, ami tévedés volt – jegyezte meg az előadó, aki viszont hozzátette, hogy a mélyszegénység felszámolására tett szociálpolitikai intézkedések komoly fejlődést indítottak be a cigány közösségben. Az emberek munkát kaptak (méghacsak segédmunkási munkakörben is), valamint földterületet és lehetőséget arra, hogy kölcsönből típusházakat építhessenek. A ’80-as évekre a nyomortelepeket teljesen felszámolták. Ekkor kellett volna elinduljon a következő generáció fejlesztése – hangsúlyozta Kállai Ernő –, a folyamatot azonban megtörte a rendszerváltozás és a munkahelyek megszűnte.

1993-ban a dolgozó cigány férfiak kétharmada veszítette el munkahelyét, és helyzetük azóta sem javult. A magyarországi cigány lakossággal kapcsolatban az előadó elmondta, hogy a közösség több mint félmilliósra becsült. A cigányok 72 százaléka szegregáltan lakik. A cigány gyermekek 20 százaléka kisegítő osztályba/iskolába jár, s a fiatalságnak alig 5 százaléka érettségizik, illetve 1,2 százaléka tanul felsőoktatásban. 2003-ban a munkaképes roma férfiaknak mindössze 28 százaléka volt foglalkoztatott, 2013-ra ez az arány 20 százalék körülire csökkent. A gazdasági válság hatásai, valamint a politikai vízió hiánya miatt felerősödtek a szélsőséges mozgalmak és a bűnbakkeresés eredményeként megjelent a nyiltan hirdetett cigányellenesség. Amelyre teljes politikai pártok is épülhetnek.

a magyarorszagi 1

Előadása zárógondolataként Kállai Ernő elmondta: „jelenleg ez a kérdés Magyarországon, hogy mégis mit szeretnének kezdeni a cigányokkal. Két lehetőség van. Az egyik, hogy továbbra sem teszünk semmit, próbáljuk alacsony szinten tartanai az embereket, de annyit azért mindig adunk, hogy éhséglázadások ne legyenek. De ez hosszútávon rengeteg problémát fog generálni a magyar társadalomban. A második lehetőség, hogy beavatkozunk ebbe a helyzetbe, rengeteg befektetéssel megreformáljuk a közoktatási rendszert, kollégiumokkal és ösztöndíjakkal megpróbáljuk elősegíteni, hogy ne termelődjenek újabb és újabb generációk, akik nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ez azonban nem működhet úgy, hogy rövidtávon, választásról választásra gondolkodunk. Ez nem egy négyéves program. Ez majd húsz–harminc év múltán mutatja az első eredményeket, de ehhez kell egy olyan politikai kultúra, amelyik mer ennyire előregondolkodni”.

Szombati-Gille Tamás