Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A magyarok ünnepe

Augusztus huszadika van, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe. Ezen a napon természetesen mi, határon túli magyarok sem maradhatunk közömbösek, akár anyaországnak, akár csonkaországnak is nevezzük a Trianon után megmaradt Magyarországot, tény, augusztus huszadika, Szent István öröksége minden magyar ünnepe maradt, akárhol is éljen a világon.

Ez a nap a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja. A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz, aki uralkodása idején augusztus 15-én, Nagyboldog-asszony napján hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot. Ekkor tartották az úgynevezett Törvénynapokat is. Később Szent László király hozott döntést ezzel az ünnepnappal kapcsolatban, az ő rendelkezésére ezt áttették augusztus 20-ára, mert 1083-ban e napon avatták szentté I. István relikviáit a fehérvári bazilikában.

Szent István ősi ünnepéből az „új kenyér ünnepe” lett, majd az új magyar alkotmányt, mint új szocialista államalapítást, 1949. augusztus 20-ára időzítették. Ettől fogva 1949–1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepeltük. Az első szabad választásokon létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5-ei döntése Szent István napját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította.

A mai, modernnek mondott rohanó és gyakran értékvesztett világban sokszor fáradtnak, közömbösnek érezzük magunkat ahhoz, hogy államalapítóinkról, hitünkről vagy éppenséggel a kenyér szent ünnepéről tanakodjunk. Pedig nem szabad közömbösen elrohannunk ezek mellett, hiszen talán soha nem volt annyira fontos egyetlen magyarnak sem az, hogy elgondolkodjon, mit is jelent a magyar állam, milyen veszély fenyegeti ezt, és mit is jelent az életet adó kenyér akkor, amikor egy káoszban vergődő világban politikai páholymesterek osztják népeknek, nemzeteknek a globalizált világ „kenyérjegyeit.”

Augusztus huszadika van, az a nap, amikor a magyarság elindult egykoron Európában a nemzetté válás útján. Honnan jöttünk, hol jártunk és hova tartunk, mind félelmetes, csodálatos, gyakran homályos, de létfontosságú kérdés. S a kenyér szent ünnepén mégis az volna talán a legfontosabb, hogy felfogjuk, vegyük már észre, magyar a magyarnak mégse legyen farkasa, ha nem akarjuk, hogy nemzetünk a turáni átok beteljesítésével vakvágányra jusson. Álljunk meg hát egy pillanatra, gondoljunk a frissen sült, életet ígérő kenyérre, a mindennapi betevő falatra, szent királyainkra, akik értünk éltek, és próbáljunk meg úgy gondolni egymásra, mi, határokkal, politikai-elvekkel elválasztott magyarok, hogy legalább egy szép, szerető gondolat, egy másodpercnyi friss kenyérillat életigenlése  kapcsoljon össze minket egy néppé legalább abban a dimenzióban, ahonnan Szent István királyunk szemléli a mai augusztus huszadika Magyarjait…

Szőke Mária