Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A „lehortyizott” utcanévtábla

Ismét bebizonyosodott, hogy akadnak olyanok, akik semmiképpen nem képesek erőt venni kisebbrendűségi komplexusaikon és békében, toleranciában élni egy olyan nagyvárosban, ahol tetszik, vagy nem teszik egyeseknek, de a románok és a magyarok együtt kell éljenek, derült ki abból a történetből, melyet minap Kupán Árpád történész osztott meg szerkesztőségünkkel.

a lehortyizott 1

A helytörténeti kutatásai révén ismertté és népszerűvé vált Kupán tanár úr elmesélte, hogy pár nappal ezelőtt ismeretlen tettesek áthúzták és összefirkálták azt a magyar nyelvű utcanévtáblát, melyet pár esztendővel ezelőtt tett ki a kapujára, Bertsey György (ma Titu Maiorescu) utcai házára. Tegnap ellátogattunk Kupán Árpádhoz, aki megmutatta a megrongált utcanévtáblát. A történet dióhéjban a következő: tíz évvel ezelőtt az Erdélyi Magyar Ifjak egyik kezdeményezése kapcsán több váradi magyar polgár vállalta, hogy kirakja házára a mostani hivatalos, román utcanévtábla mellé a régi, magyar utcanevet feltüntető táblácskát is. A Kupán portára így került ki a Bertsey György utca feliratú táblácska. Mint a helytörténésztől megtudtuk, Bertsey György a múlt század elején tehetős szíjgyártó mester volt, módos iparos, aki agglegényként élt, családja nem volt, ezért sokat jótékonykodott a város javára. Ő hozta létre például azt a váradi öregotthont, ahol az elözvegyült, egyedül maradt iparosok kaptak menedéket öreg éveikre. Bertsey 16 ezer koronás alapítványt működtetett, melynek segítségével sok rászorulón, magányos öregen segítettek akkoriban. 1876-ban pedig egyik alapító tagja volt a nagyváradi László király szabadkőműves páholynak is. A Bertsey György nevét feltüntető utcanévtáblácska évekig nem bántotta senki szemét vagy önérzetét, pár napja azonban furcsa, „kódolt” üzenetként két ízben is megrongálták azt az ismeretlen elkövetők. Első alkalommal csak áthúzták a feliratot. Kupánék ezt akkor nem akarták komolyan venni, gondolván, gyerekcsíny, idétlen tréfa lehet. Pár napja azonban az áthúzás mellé, ugyanazzal a festékkel már egy felirat is került, éspedig ez: „Horty”. Kétségtelen, hogy a bátor firkálók a Horthy nevet akarták felírni, bizonyára gúnyolódásként, hiszen egyes tudatlan, sovén alakoknak ami magyar, az minden Horthy, ám arra már nem tellett a kultúrájukból, hogy legalább helyesen írják le az úgy látszik még ma is rettegett magyar kormányzó nevét. Így csak egy „hortyra” futotta nekik.

a lehortyizott 1a

Kupán elmondta, azért is furcsállja ezt a támadást, mert pont a napokban szavazta meg a váradi önkormányzat az Ilie Bolojan polgármester kezdeményezését, miszerint Váradon történelmi kuriózumként szabadkőműves múzeumot hoznak létre. Márpedig Nagyváradon még a szabadkőműves páholyok múltja is a magyarokhoz kapcsolódik. A történész levette a megrongált utcanévtáblát, mivel attól tartott, hogy ha kinn hagyja, a zaklatók további atrocitásokat követnek el a háza táján. Így a „lehortyizott” táblácska bekerült a ház faláról az udvarra, a történet tanulsága pedig talán csak annyi, hogy a fennhangon hirdetett nagy tolerancia mentén a város magyar lokálpatriótáinak számolni kell azzal, ha kiállnak jogaik, elveik mellett, mindig akad pár „etno-vandál”, aki megpróbálja áthúzni, megrongálni ezeket.

Szőke Mária